Pintér kemény kérdéseket kapott Gaudi-Nagy Tamástól és Morvai Krisztinától az miniszterjelölti meghallgatásain

Kérdések, hozzászólások 

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszterjelölt úr, az emberi jogi bizottságon másféle verzióban találkoztunk, és némi méltatlan körülmények között nem tudtam kérdéseimet teljeskörűen feltenni, mivel kapcsolódik az alkotmányügyi bizottsághoz.

ELNÖK: Elnézést, de miniszterjelölt úr a hivatali teendői közé az alkotmányügyi bizottsághoz tartozó feladatokról szól, általános kérdésekről nem.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Nem, általánost nem kívánok természetesen feltenni, és rendvédelmi kérdéseket kifejezetten nem. Kezdeném talán azzal, hogy miniszterjelölt úr még miniszterjelöltsége időszakában nyilatkozott a 2006. őszi témakörről, ami idetartozik. A 2006. őszi rendőrterrorral kapcsolatos ügyekben nagyon szerencsétlen nyilatkozatot tett álláspontom szerint, amikor azt mondta, hogy a belügyi vizsgálat nem szükséges, majd az ügyészség kivizsgálja az ügyeket, plusz még azt is mondta, hogy nem gondolja azt vagy nem feltételezi azt, hogy Gergényi Péter felelős lenne a szemkilövetésekért, egyéb tömeges rendőri jogsértésekért.

Azt kérdezem tisztelettel, miután tudjuk, hogy az ügyészségek érdemben minden feljelentést lesöpörtek már, és menthetetlen módon, elvtelenül védték a rendőri állományt és a rendőri vezetőket, különösen a katonai ügyészségek, fenntartja-e a miniszterjelölt úr ezt az állítását. Mert ha fenntartja, akkor ez lényegében Balsai úr munkáját fogja ellehetetleníteni, hiszen neki miniszterelnöki biztosként az lesz a feladata, hogy vizsgáltassa ki, belügyi belső vizsgálat útján, minden más eszközzel, mi történt 2006 őszén. Ez az egyik kérdésem.

Szeretném feltenni azt a kérdést, hogy belügyminiszter-jelölt úr ismeri-e és olvasta-e a következő köteteket 2006 ősze kapcsán: a Civil Jogász Bizottság jelentése; Embervadászat utasításra, Kormos Valéria; illetve nincs itt most nálam, de a Túlkapások című, Bodoky Tamás által jegyzett kötet.

Harmadsorban a kérdésem, hogy a 2006. őszi tömeges rendőri jogsértésekben részes rendőri vezetők felelősségre vonása és szervezetből való eltávolítása vonatkozásában milyen stratégiával rendelkezik, különös hangsúllyal a még állományban levőkre, illetve a már leszereltekre, eltávozottakra, mint például Gergényi Péter.

A kérdésem negyedik sorban az, hogy 2006. őszi áldozatokkal találkozott-e már miniszterjelölt úr, jogsértettekkel; ha nem, akkor kíván-e a jövőben találkozni velük – ebben szívesen segítünk –; illetve találkozott-e, konzultált-e jogvédőkkel, és ha nem, akkor kíván-e a jövőben találkozni jogvédőkkel, akik megosztanák ebbéli tapasztalataikat, álláspontjukat.

Más területre kanyarodva: a szabálysértési jog a miniszterjelölt úrhoz fog tartozni. A szabálysértési jog eszközét az elmúlt nyolc évben kifejezetten durva, önkényes jogkorlátozás céljára használta a Gyurcsány–Bajnai-rendszer. Alapvető jogokat korlátoztak, gyülekezési jogot, egyesülési jogot. Az a tiszteletteljes kérdésem, hogy kíván-e szabályozástechnikai eszközökkel élni ennek érdekében, jogalkotóként tulajdonképpen, hiszen kormányrendeleti síkra tartozik több alkotmányellenes rendelet, például a 2007-es, passzív engedetlenségről szóló kormányrendelet, amellyel több száz tüntetőt hurcoltak már meg és ítéltek el, miközben a szakma egybehangzó véleménye szerint alkotmányellenes a norma; három éve soron kívüli eljárásban van az Alkotmánybíróság előtt, és nem született döntés. Illetve itt van a lex Gárda rendeletek kérdése, amellyel az öltözködést illetően abszurd módon olyan rendeletet léptettek hatályba, hogy mondjuk, ha egy szervezetet, az „öltönyös emberek egyesületét” feloszlatják, akkor innentől kezdve egyetlen képviselő sem ülhetne jogsértés látszata nélkül, ha ilyen öltönyben jelenik meg. Azt gondolom tehát, hogy ez egy alkotmányellenes jogszabály.

Röviden összegezve: a szabálysértési szabályrendszer reformját tervezi-e belügyminiszter-jelölt úr, különös tekintettel tehát az alkotmányellenes szabályok hatályon kívül helyezésére? Illetve a szabálysértési jogot illetően más területen is rengeteg anomália van, csak egyet-kettőt emelek ki. A perújítás intézménye jelenleg egy fogyatékos jogorvoslattal működik. A perújítást elutasító határozat ellen nincs helye fellebbezésnek, szemben a büntetőeljárással, ami teljes abszurditás, hiszen sok ilyen ügyet éltünk meg nemzeti jogvédőként, hogy gyors eljárásban elítélik a tüntetőt, később sikerül beszerezni felvételeket, bizonyítékokat, és egyszerűen a bíróság nem ad lehetőséget a perújításra.

Egy másik rendkívül méltánytalan helyzetre szeretnék rávilágítani, ez az ügyvédi kart érinti. Nagyon sok meghurcolt, akár gárdista, bármely tüntető esetében, ha sikerült a felmentést, a megszüntetést elérni, akkor a jelenlegi rendszerben a büntetőeljárással szemben védői díjat nem kap a meghatalmazott védő. Ami teljesen méltánytalan helyzet, hiszen ezek az ügyek többnapos, több tárgyalási napos, nagyon kemény, emberi jogi tudást is feltételező munkát jelentenek.

Itt is felteszem a kérdést: a gyülekezési jog területén nagyon káros, nagyon komoly problémákkal terhes, politikavezérelt gyakorlat honosodott meg a rendőrségnél. Lényegében a gyülekezések jóváhagyása és feloszlatása tekintetében mindenkori kormányzati szempontok játszottak szerepet az elmúlt nyolc évben. A kérdésem miniszterjelölt úrhoz: ezzel a gyakorlattal kíván-e gyökeresen szakítani, ideértve, hogy azon emberekkel is, akik ezeket végrehajtották, és kíván-e folytatni ebben olyan gyakorlatot, hogy a civil jogvédők és nemzeti jogvédők vagy bármilyen jogvédők becsatornázását ebbe a folyamatba kívánja-e, egészen akár odáig elmenve, hogy egy tüntetés helyszínén a jogvédő ne csak mint egy jogsegély-szolgálatos legyen jelen, hanem a rendőrség és a tüntetők közötti közvetítőként legyen jelen. Nagyon sok esetben egyébként ezt spontán módon sikerült sikeresen elérni, de ez csak egyfajta helyszíni ad hoc megoldás volt. (Dr. Morvai Krisztina érkezik az ülésterembe.)

A véleménynyilvánítási szabadság körében tennék fel kérdést. Ennek lényege az, hogy a rendőrszakszervezetek, amelyek a rendőrség keretében működő rendőri állományt képviselik, akár sok esetben sajnos a rendőri vezetők visszaéléseire kell hogy figyelmet irányítsanak. Van egy rendőrszakszervezet, a TMRSZ, amely jelenleg komoly meghurcolás alatt van. Tudom, hogy konkrét ügyre konkrét választ nem kérhetek, nem is kérek. Csak egyszerűen utalni kívánok rá, hogy előfordult az még ebben a Gyurcsány–Bajnai-rendszerben, hogy elítéltek rendőr-szakszervezeti vezetőt azért, jelen esetben Szima Juditot bujtogatás miatt, mert ő annyit mondott, hogy nem szabad bűncselekményt megvalósító parancsot végrehajtani a rendőröknek; magyarul csupán figyelmeztette a rendőrségi törvény betartására a rendőri állományt. Ebben tehát kíván-e változtatni a munkája során?

A választójog, a választások felügyelete, úgy sejtem, önhöz fog tartozni. Ezért ebben a körben kérdezem, hogy a választási visszaélések erőteljesebb megelőzésére, szankcionálására kíván-e hangsúlyt helyezni, különösen tekintettel arra, hogy 2002-ben is ön volt a belügyminiszter, s akkor bizony számtalan választási csalásra került sor. Többek között ezért nem tudta folytatni az Orbán-kormány a munkáját; számtalan eset történt, láncszavazások, odaszállításos szavazások. Ezek egy célzott rendőri stratégiával igenis kiszűrhetők lennének, legalábbis minimalizálhatók lennének ezek a választási visszaélések.

Végül, de nem utolsósorban pedig arra szeretnék rákérdezni, hogy a kormányprogram kiemelten utal arra, hogy a szélsőségeket fel kívánják számolni. Nem tudom, mit ért, mit kell értenünk szélsőségek alatt; mi a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ munkásságát tekintjük szélsőségesnek. Például szélsőségesnek tekinti-e olyan magyar hazafiak tevékenységét, akik a gátakon vagy éppen a falvakban mentenek meg, védenek meg magyar embereket? Jelesül az Új Magyar Gárda Mozgalom tagjaira gondolok, akik nem a feloszlatott szervezet tagjai, hanem egy új, be nem jegyzett civil szervezet mintegy támogatóiként működnek. Ebben kívánja-e a jogtalanság talaját folytatni, alkotmányellenes utat járni, vagy ezzel szakítva, az egyesülési jog szabad kibontakozását kívánja biztosítani országunkban?

Köszönöm.

ELNÖK: Képviselő úr, mielőtt megadnám a szót, köszöntjük Morvai Krisztina európai parlamenti képviselő asszonyt, aki természetesen állandó meghívottja minden bizottságnak, így a mi bizottságunknak is.

....

DR. MORVAI KRISZTINA (Európai Parlament, független képviselők; Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem is érdekelnek a kisebb súlyú falusi, vidéki, a vidék életét tönkretevő, vagyon elleni, besurranásos jellegű, tipikusan terménylopásra irányuló bűncselekmények kezelésében várható újdonságok. Különös tekintettel, hogy jelölt úr mennyire taksálja a látencia mértékét, hogyan gondolja, mennyivel van ténylegesen több ilyen bűncselekmény, mint ami a statisztikákban megjelenik. Mert látjuk azt, hogy többek között a sértetteknek a minimális feljelentési hajlandósága miatt sokkal kevesebb ilyen bűncselekmény jelenik meg a statisztikákban, mint ami ténylegesen van. Ez annak köszönhető, hogy félnek a sértettek, nem mernek a hatósághoz fordulni. Hogyan lehet és hogyan kellene ezen változtatni? S külön dolog, mert ott általában nem kiszolgáltatott, idős tulajdonosok vannak, de mégis nagyon érinti a vidéket az erdőlopások problémája. Ez ellen hogyan próbálnak hatékonyabban fellépni?

S két másik bűncselekmény-típus, ami jellemző vidéken: az egyik az uzsora bűncselekmény, ahol rendkívül kiszolgáltatott emberek állnak a sértetti oldalon, nagyon sokszor cigány származású, roma emberek. Ismeri-e ezt a bűncselekménytípust miniszterjelölt úr? Illetőleg hogyan gondolja a fellépést ellene?

A következő bűncselekménytípus a nők elleni erőszakos bűncselekmények. Szintén nagyon látványos a nőkereskedelem, illetőleg a prostitúció, a prostitúcióra kényszerítés. Évtizedek óta élünk úgy ebben a városban, illetve ebben az országban, hogy az országúton, a VIII. kerületben, a különböző… Én arra kérem elnök urat, legyen kedves akkor az MSZP-s képviselőtársainkat is figyelmeztetni, hogy úgy kommunikáljanak, hogy végig tudjam mondani a kérdésemet!

ELNÖK: Meg szoktam tenni ezt, de van tárgyalás közbeni beszélgetésre lehetőség; ezt nem akarom megvonni senkitől.

DR. MORVAI KRISZTINA (Európai Parlament, független képviselők; Jobbik): De ez olyan hangos, hogy az odafigyelésben akadályozza a felszólalót.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tessék a kérdést föltenni!

DR. MORVAI KRISZTINA (Európai Parlament, független képviselők; Jobbik): Tehát a nőkereskedelem és a prostitúció témakörével kapcsolatban kérdezem, hogy kívánnak-e esetleg határozottabb fellépést. Látjuk, hogy mind az országúton, mind a belvárosban, a VIII. kerületben eléggé…, hogy mondjam, valószínűsíthető foglalkozású, kigyúrt, kopasz urak vannak a közvetlen közelségében ezeknek a kiszolgáltatott nőknek. Akarnak-e valamit e vonatkozásban tenni? Illetőleg a nemzetközi nőkereskedelemben is látjuk, hogy az áldozati oldalon igen sok nő van, Amszterdamtól kezdve igen sok európai nagyvárosban vannak nőkereskedelem áldozataiként nők. Elképzelhető-e a jelenleginél határozottabb fellépés e vonatkozásban?

Mi, akik ott voltunk 2006. október 23-án, miniszterjelölt úr, az 50. évfordulón a Fidesz rendezvényén, nagyon szomorúak voltunk, amikor azt hallottuk a sajtón keresztül, miszerint ön úgy ítélte meg, hogy Gergényi főkapitány úr nem követett el törvénytelenséget. Éppen ezért csatlakoztam a Közhatalom Jogsértettjei Egyesület tüntetéséhez, illetőleg figyelemfelhívó rendezvényéhez a Fidesz-székház előtt, ahol a Civil Jogász Bizottság jelentését küldtük el önnek. De sosem lehet tudni, a sors útjai kifürkészhetetlenek, lehet, hogy nem kapta meg jelölt úr, mindenesetre hoztam még egy példányt belőle. Szeretném megkérdezni, sikerült-e elolvasni, és hogy változott-e azóta a véleménye a helyzet megítélésében.

Számos más ügyben jogvédőként felléptünk, Gaudi-Nagy Tamás kollégám már beszélt arról, illetve Schiffer kollégám is, hogy a gyülekezési jog gyakorlatilag megsemmisült Magyarországon a szocialisták rémuralma idején. Totális diktatúrát alakítottak ki, ami úgy nézett ki, hogy ha valaki a véleménynyilvánítási szabadságát gyakorolta…, mert ugye egyéni mércéket állítottak föl – nekik a jogállamiságról az az elképzelésük, hogy ha X., Y. vagy Z…

ELNÖK: Nem akarom korlátozni a felszólalását, csak arra próbáljunk koncentrálni, hogy mi a mai ülés célja: a miniszterjelöltnek kérdéseket föltenni. Tehát az előadás formát nélkülözzük!

DR. MORVAI KRISZTINA (Európai Parlament, független képviselők; Jobbik): Én csak azt szeretném tudni, egyáltalán mennyire van miniszterjelölt úr tisztában azzal, hogy miken mentünk keresztül jogvédőként, illetőleg tüntetőként.

ELNÖK: Én értem, csak a történeti tényállás teljes ismertetésétől tekintsünk el.

DR. MORVAI KRISZTINA (Európai Parlament, független képviselők; Jobbik): Akkor hadd tegyem föl így a kérdést – amit én elmondtam volna, biztosan miniszterjelölt úr fogja elmondani –: mi a tapasztalata a gyülekezési jog gyakorlásáról, ennek emberi jogi kereteiről, illetőleg a rendőrség ezzel kapcsolatos fellépéséről az elmúlt években?

A következő kérdés: ismeri-e a Magyar Guantánamo című anyagot, amely szintén egy ad hoc jogászbizottságnak a DVD-je a Hunnia-ügyben megvalósult botrányos és az ötvenes évek ÁVH-jára emlékeztető nyomozati cselekményekről. Amennyiben nem, akkor én ezt most szeretném önnek átadni, és megkérni, hogy tekintse meg. (Átadja dr. Pintér Sándornak. – Dr. Pintér Sándor: Köszönöm szépen.)

....

ELNÖK: Köszönöm. Gaudi Tamás jelentkezett még egy kérdésre.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr, a lehetőséget, és még egyszer ez úton szeretném kiemelten megköszönni elnök úrnak a rendkívül korrekt ülésvezetését. Az emberi jogi bizottságban szerzett rossz élményeket ez most teljes mértékben orvosolja számomra, és köszönöm, hogy másodikkörös kérdésre is kaptam lehetőséget.

Szeretném még megkérdezni miniszterjelölt úrtól, hogy a rendőrség szervezeti rendszerében kíván-e változtatásokat eszközölni, tehát a hatékonyabb bűnüldözés, bűnfelderítés érdekében, hiszen itt azért jelentős átalakulást igényel az elmúlt nyolc év diktatórikus gyakorlata. És idézni szeretném Hende Csabát, aki ugyan most honvédelmi miniszterjelöltként kerül meghallgatásra más bizottságnál, de ő maga mondta azt, hogy a rendőrség olyannyira elaljasodott, olyannyira alkalmatlanná vált a feladatára, hogy egy teljesen újat kell szinte létrehozni. Ebben az új szervezeti rendszerben, ha ilyenben gondolkodik, gondolkodik-e például az Európa húsz országában jól működő csendőrség modelljében, amely a vidék közbiztonságának egy hagyományos és sikeres kezelési eszköze?

A Készenléti Rendőrség, amely az elmúlt időszak – Rebisz néven pláne –, a szocialista Gyurcsány-korszak egyik terroreszköze volt, nagyon sok sebet okozott az embereknek. Nagyon jól tudjuk, most már vannak olyan beszámolók, vannak olyan feltáró vallomások rendőröktől, hogy ők bizony sportot űztek abból, hogy ki tud több szemet kilőni. Sőt mi több, tudunk, ismerünk olyan embereket, akik már vállalják a nyilvánosságot is, büszkén vállalják, hogy ők szemeket lőttek ki. Tehát kíván-e különösen nagy erővel fellépni annak érdekében, hogy ilyen emberek azonnal száműzettessenek, a nyilván törvényes keretek között lefolyó eljárást követően, de azonnal száműzettessenek az állományból? Több száz feljelentés érkezett rendőrökkel szemben 2006. őszi cselekmények kapcsán, de későbbi erőszakos állami fellépés kapcsán is tüntetőkkel szemben, és nagyon csekély számban, tíz alatti számban ítéltek csak el rendőröket, és egyetlenegy esetről tudunk, amikor el is tiltották, amikor hivatalvesztéssel, illetve lefokozással eltávolították a testületből a rendőrt, a szemkilövő rendőrt; míg ezzel szemben Szima Juditot, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet vezetőjét, aki véleménynyilvánítási szabadságát gyakorolva képviselte az elnyomott kisrendőrök érdekeit, őt például úgy ítélték el, hogy hivatalvesztésre vagy lefokozásra ítélték és pénzbüntetésre.

Rá szeretnék kérdezni a rendőrség felszerelése kapcsán, hogy kívánja-e folytatni azt a gyakorlatot miniszterjelölt úr, vagy remélem, szakítani kíván ezzel a gyakorlattal, hogy még az Európai Unió szabályait is kijátszva, izraeli vízágyúkat szerzett be a Gyurcsány-hatalom annak érdekében, hogy a tüntetőket megrendszabályozza, és több milliárd forintot költött kifejezetten tüntetők elleni harcmodorra való képessé tétel céljából a rendőrség számára. Kívánja-e áthelyezni esetleg a súlypontot a tömeges bűnözés, valódi közrendvédelmet fenyegető bűnözés elleni harcra, például terepjárókat a rendőröknek, hogy a fatolvajokat az erdő szélén vagy a rét szélén el tudják fogni, mert jelenleg több esetet tudunk, hogy ezért nem tud a rendőr ezért intézkedni, mert nem tud a sárba bemenni a fatolvaj után a kis személyautójával.

Közrendvédelmi területen több felvetés volt, Steiner képviselőtársunk felvetette a polgárőrség gondolatát, mely valóban kiváló eszköz, hogy a közrendvédelmet biztosítsák a civil emberek. Vajon miniszterjelölt úr azt gondolja-e, hogy aki valaha volt vagy adott esetben a Gárda Mozgalom tagja, részt vehet vagy nem vehet részt, vagy miért ne vehetne részt – inkább így teszem fel a kérdést –, miért lenne korlátozott az egyesülési jogának gyakorlásában más személyekkel szemben? Ne adj Isten, vagy adj Isten, miért ne vehetnének részt cigány emberek is ilyen jellegű egyesületekben, akik adott esetben akár bűncselekményt követtek el korábban, de úgy tűnik, jó útra lépnek?

A szomszédfigyelő program kapcsolódik a civil közbiztonság témaköréhez. Szomszédfigyelő program beindítását tervezi-e miniszterjelölt úr? Említette a civil bizottság ülésén miniszterjelölt úr, hogy van ez a Szem mozgalom, ami a kilencvenes évek elején indult állítólag ön szerint, de azóta nem látjuk. Nagyra nyílt szemekkel keressük, de nem látjuk ennek a mozgalomnak a nyomát. Nagyon szükséges volna, ugyanis az egymásra figyelő lakóövezetek… (Elnök: Képviselő úr, a kérdést!) Igen… A szomszédfigyelő program beindítását vagy dinamizálását egyáltalán tervezi-e miniszterjelölt úr?

Végül pedig a büntetés-végrehajtás körében tervezi-e annak az áldatlan állapotnak a megszüntetését, ami jelenleg az előzetes letartóztatásban tartott személyekkel szemben kirívóan hátrányos megkülönböztetést eredményez a büntetés-végrehajtási intézetben egyébként szabadságvesztését letöltőkkel szemben? Olyan esetek fordulnak elő, mint például Budaházy György esetében, hogy fél évig nem látta a napot. Olyan időpontokban vitték egyórás sétára, hogy véletlenül se lássa a napot, és egyéb méltánytalanságok sorozatát lehet említeni. Jelenleg az előzetesben lévők, akiket nem ítéltek el, akikkel szemben az ártatlanság vélelme fennáll, sokkal méltánytalanabb és elviselhetetlenebb körülmények között tartózkodnak a bv-intézetekben, mint az elítéltek. Ezen kíván-e változtatni? Köszönöm.

Dr. Pintér Sándor válaszai 

DR. PINTÉR SÁNDOR belügyminiszter-jelölt: Köszönöm szépen, elnök úr. Nem vagyok egyszerű helyzetben, mert ha összesítem a kérdéseket, úgy tűnik, mintha a Belügyminisztérium a későbbiekben teljes komplexumával felfogná Magyarországot a bíróságtól a polgári élet legegyszerűbb helyzetéig, de igyekszem megfelelő válaszokat adni a feltett kérdésekre, olyanokat, amelyek, úgy gondolom, mind az ország, mind az önök megelégedésére szolgál.

Legelőször is felmerült a legfontosabb kérdés Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr felvetésében, 2006. Ennek keretén belül legelőször is azt szeretném, ha egészen pontosan megnéznénk, hogy mit mondtam, mert sajtón keresztül idézték a szövegemet, és úgy gondolom, hogy az nem a valós szöveg; nekem van erről felvételem, nagyon szívesen rendelkezésre bocsátom. Ez a felvétel gyakorlatilag úgy kezdődik, hogy felteszik a kérdést, hogy én követtem-e el közösen kvázi bűncselekményt Gergényivel együtt, mert közös cégben vagyunk vele. Eléggé nehezen megfogalmazott kérdés volt, és kategorikus választ tudtam adni, mert senkivel nem követtem el semmilyen bűncselekményt.

A második részében volt az a kérdés, hogy „a bűncselekményt elkövető Gergényivel szemben”. Először is szeretném elmondani, hogy akkor még senki nem állapította meg, hogy Gergényi bűncselekményt követett el. Ha elkövette tábornokként ezt a cselekménysorozatot, amelyet a törvény valamilyen módon szankcionál, azt vagy az ügyészség nyomozó hivatalánál, vagy a katonai ügyészségen kell vádirat javaslatával a bírósághoz benyújtani, és a bíróságnak ítélni. Itt kifejezetten arról volt szó, hogy bűncselekményt követett-e el. Én ezt nem vagyok jogosult megítélni.

Ugyanakkor egyetértek vele maximálisan, képviselő úr, hogy a 2006-os eseményeket vizsgálják ki. Ennek egyik letéteményese az önök bizottságának elnöke, Balsai képviselő úr. Egyet tudok hozzátenni, hogy a Belügyminisztérium területéhez tartozó fegyveres szervek birtokában lévő valamennyi bizonyítékot, valamennyi könyvet, műveleti naplót, rádiófelvételt, telefonfelvételt, ami ezzel kapcsolatos, azt a Balsai képviselő úr által vezetett bizottságnak hiánytalanul át fogjuk adni, hogy egyértelművé váljon ezeknek a cselekményeknek a felderítése és megítélése. Tehát szeretném azt, hogy egyértelmű legyen, én mint a Magyar Köztársaság leendő belügyminisztere, a jogot tartom elsősorban iránymutatónak, a magyar alkotmányt és a magyar jogrendet. Ennek a jogrendnek a betartásáért és betartatásáért felelek. Én magam be fogom tartani és be fogom tartatni azokkal a szervezetekkel, melyeket, ha önök is hozzájárulnak és a kormányban kinevezést kapok, akkor alám rendelnek. Ezt mindenképpen szeretném elmondani.

Az a tévéfelvételekből valóban jól látható, hogy itt rendőrszakmai hibák egészen biztosan történtek, ez nem kérdés. Tehát a tömegoszlatás módszere, és ahogy itt is megfogalmazásra került sok tekintetben, a gumilövedékkel célzottan emberekre történő lövés teljesen más. Más szakmai szabályok vonatkoznak a tömegoszlatásra, és e szakmai szabályok keretébe nem fér bele, amikor egyes emberek valamilyen előre meg nem határozott célból történő kiválasztással különféle célzott lövéseket adnak le.

A rendőri vezetők eltávolítása. Én úgy fogalmaztam meg más bizottságok előtt is, és ez az ars poeticám, hogy alkalmas vagy nem alkalmas. Aki alkalmas, a törvényeket betartja, megfelelő módon vezeti a csapatát, kérem szépen, annak semmi félnivalója nincs, természetesen a rendőrségben tovább fog szolgálni. Az, hogy a rendőrség „elaljasodott” – szó szerint idézem képviselő urat -, én ezt a rendőrök védelmében már most mondom, hogy nem tudom elfogadni. Azt, hogy a rendőrség teljes egészében elaljasodott, ilyen nincs. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Hende Csabát idéztem.) Akárki mondta, nem aljasodott el a rendőrség. Bizonyára vannak, akik törvénysértő tevékenységet folytattak, azok ellen büntetőeljárást fogunk folytatni, akik szabálysértést, fegyelemsértést követtek el, azok ellen eljárást fogunk folytatni, de, kérem szépen, vegyük figyelembe, itt 40 ezer emberről van szó, aki esküjének, hivatásának megfelelően cselekszik, és én ezért a 40 ezer emberért kiállok, ezt szerettem volna itt elmondani.

Az áldozatokkal találkoztam-e? Igen, találkoztam áldozatokkal. Találkoztam áldozatokkal, s kicsit előrerohannék a kérdések során, és itt egybevenném a 2006-os cselekményeknek egy másik felvetését, amely úgy volt megfogalmazva, hogy a csőcselékkel szemben alkalmazták a rendőrök. Kérem, itt történt egy hiba, egy szakmai hiba. Voltak olyanok, akik a törvényt be nem tartva, a törvények megsértésével tevékenykedtek, és voltak olyanok, akik ünnepeltek, és az ünneplőket és azokat, akik törvények megszegésével tevékenykedtek, valamilyen módon a rendőrség nem akadályozta meg, hogy egy csoporttá alakuljanak. Akkor ez már egy problémát jelentett rendőri szempontból is, társadalmi szempontból és egyéb szempontból is. Meg kell találnunk a módját, hogy az ünneplők jogait megvédjük, a későbbiekben is, és meg kell találnunk azt, hogy a rendbontók ellen meg rendőrileg vagy pedig más eszközökkel eljárjunk.

S itt van egy felvetés is, hogy a későbbiekben legyen kapcsolat – azt hiszem, Schiffer képviselő úr mondta – a tüntetők és a hatóság között. Kérem, megvan a lehetősége jelenleg is, jogszabályi lehetősége van. Lehet, hogy rosszul alkalmazták ezt a jogszabályt, de a tüntetésnek saját rendezőinek kell lenni. A rendezők egyik kiemelt tagjának akár a rendőri vezetési ponton is helye van, hogy lássa, hogy az általa vezényelt tüntetés azon keretek között marad, amelyeket ő szabott meg, amelyeket a törvények lehetővé tesznek, vagy ezen túllépnek. Én tehát továbbra is szeretném, ha ez a rendszer nemhogy fennmaradna, hanem megerősödne. De azt természetesen nem tudjuk megcsinálni, hogy egy vezetési ponton több rendező legyen, mint ahány parancsnok vagy vezető. Meg kell találni azt az optimális helyzetet, amikor a megfelelő kapcsolat a jól felkészült, szakmailag támadhatatlan rendőri vezetéssel és a tüntetők célkitűzésének megfelelően fog zajlani.

S természetes az is a számomra, hogy ha a tüntetés olyan cselekményekbe csap át, ami egy középületnek az elfoglalása, felgyújtása, vagy valamilyen módon bántalmazás történik, azt a lehető legkeményebb rendőri eszközökkel meg kell akadályozni.

Én tehát azt gondolom, hogy a demokrácia része az, hogy a közösség, a többség törvényeket hoz, és ezeket a törvényeket mindenki betartja. És a Belügyminisztériumnak egyik fő feladata az, hogy ezeket a törvényeket betartsa és betartassa. Én tehát mindenféleképpen szeretném ezt a harmóniát megtartani.

A gyülekezési jog ’89-ben született, és nagyon sok támadás érte. Támadás érte, hogy a rendőrségre van bízva az, hogy van vagy nincs; nagyon szűk az a keret, amikor meg lehet tiltatni, összesen két esély van rá. De kérem, ’89 óta működik! És amikor lehetőség volt arra, hogy valaki ezen szűkítsen, mindig volt, aki azt mondta, hogy nem, kérem, szépen, hagyjuk ezt, ki fogja magát forrni; ez a ’89. évi III. törvény, ugye?

Hatékonyabb bűncselekmény-felderítés; ezt a kérdést Gaudi-Nagy Tamás úr a második körben tette fel. Egyetértek vele, hatékonyabbnak kell lenni. A nagyobb hatékonyság egyik záloga a technikai felszerelés, képzés. Megnézzük, hogy a technikai felszerelésben esetlegesen mennyire maradtunk el az európai uniós fejlődéstől és gyakorlattól, és ezeket mindenféleképpen pótolni kell.

A képzési rendszerünk, azt gondolom, hogy jó, ugyanakkor vannak a képzési rendszernek egyes hiányosságai. Gondolok itt különösen a kisebbségek kezelésére a rendőrség területén; gondolok arra, hogy a megfelelő felkészültség, a törvényes felkészültség minden alkotmányos területen meglegyen.

Az áldozatokkal való kapcsolattartás is nagyon nagy kérdés, és ez több helyütt felmerült, ez pedig az, hogy miért kerül a Belügyminisztériumhoz az áldozatok védelme. Kérem szépen: ott kezdődött. Senkinek nem jutott eszébe az áldozatok védelme. 1998-2002 között a Belügyminisztériumnak, a belügyminiszter munkatársainak volt az elsődleges felismerése, hogy ne védjük már annyira a bűnelkövetőket, most már nézzük meg, hogy az áldozatokkal mi van. Az áldozatvédelem hivatalosan, belügyminisztériumi és rendőrségi kezdeményezésre a Belügyminisztériumban jött létre. Rácsatlakoztunk egy civil szervezetre, a Fehér Gyűrű szervezetre, amelynek a közreműködését, ha jól tudom, a mai napig is fenntartották, és jelenleg is működik a Fehér Gyűrű szervezet. Erre a tevékenységre szükség van.

Többször elhangzott itt a szélsőségek felszámolása. Én ezt a kifejezést jogilag nem tudom értékelni. Én azt tudom értékelni, hogy valaki törvényt sért, jogszabályt sért vagy nem sért törvényt és jogszabályt. Lehet jobbra, lehet balra, lehet elöl, hátul, bárhol lehet: ha törvényt sért, akkor felelősségre kell vonni. Olyan törvényeket kell alkotni, amelynek a betartásával a rendőrök, a rendészeti szervek annak érvényt tudnak szerezni, és ezzel a közrendet, a közbiztonságot fenn tudják tartani. Tehát első cél: jogszabályszerűség és törvényesség. A jogtalanság talaján semmi szín alatt nem tudunk állni.

Elhangzott Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr részéről több törvény, bírói ítélet, perújítás és egyéb kérdések. Kérem, önök vannak a parlamentben: ezeket, amiket felvetett kérdésként, törvényi oldalról kell megközelíteni. A rendőrség és a Belügyminisztérium nem tudja ezeket törvényi felhatalmazás nélkül alkalmazni.

Az, hogy a különféle területeken a bírói ítéletek a törvénynek megfelelőek, én bízom a magyar bíróságokban; én azt remélem, hogy ezek a törvények megfelelőek. A perújítási lehetőségek törvény által szabályozottak. Ezekre a területekre én nem szeretnék semmilyen módon tévedni, hiszen valamennyi területünkön a rendőrség által felderített bűncselekménynél az ügyészség és a bíróság annak a zárója; azt gondolom, a jogbiztonság záloga a helyes bírói ítélet.

A rendőrszakszervezettel, azt gondolom, hibátlan volt korábban is az együttműködésünk. A rendőrszakszervezetekkel való együttműködés területén volt, amiben egyetértettünk velük, együtt szálltunk velük síkra. Vannak azonban olyan kérések és követelések, én nem tennék különbséget egy rendőrszakszervezet vagy egy, a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozó szervezeteknél működő érdek-képviseleti szervezet között sem; akivel egyetértünk, azt támogatjuk, akivel nem, azt tárgyalásos úton próbáljuk meg rendezni. Volt már büntetés személy szerint ellenem szakszervezetek révén, olyan esetekben, amikor úgy gondoltam, hogy nem tudunk megegyezni, mert olyan kiváltságokat kértek, amelyek megítélésem szerint nem jártak. De úgy gondolom, ezek minden esetben békésen zárultak.

Szintén a második körben vetődött fel az előzetes letartóztatás kérdésköre. Az előzetes letartóztatásnak szabályai vannak. Bizonyos mértékben ezek szigorúbbak, mint amelyek a büntetés-végrehajtás során az ítéletüket töltőkkel szemben állnak fenn. Ez különösen a kapcsolattartás tekintetében kiemelkedő.

S itt akkor rátérnék, több kérdésben elhangzott: luxusbörtön, nem luxusbörtön, kapcsolattartás a börtönön belül. Azt gondolom, az emberi méltóságnak megfelelő elhelyezést kell biztosítani mindenkinek. Ezt figyelembe kell venni mindig, hogy megtörténjen, és figyelemmel kell lenni az ország gazdasági helyzetére is, hogy ennek megfelelő szintet tudjunk mindenki számára biztosítani. Jelen pillanatban a büntetés-végrehajtási intézetekben több ember van, mint amennyi a százszázalékos kihasználtságot jelenti; ennek ellenére bezárásra került több büntetés-végrehajtási intézet.

Ugyanakkor felmerül a civil vagy privát börtönök tekintetében a kérdés, hogy alkalmazzuk-e vagy sem. Nyugat-Európában van erre precedens, ahol különféle cégeket privát börtönellátóként alkalmaznak, kvázi bérbe veszik az államtól a börtönt, és a büntetés-végrehajtásban részt vesznek. Erre több példa van. Magyarországon ennek a bizonyos PPP-nek a keretében két olyan börtön épült, amely börtön gyakorlatilag csak az építésében volt civil, a működtetésében nem az. Tehát jelen pillanatban nincs ilyen. Ha a véleményemet kérdezik, jelen pillanatban nem felkészült arra a magyar társadalom, hogy civil szervezetek által működtetett börtön jöjjön létre Magyarországon. Ez állami feladat, és ennek az állami feladatnak meg kell tudnunk felelni.

Van egy nagyon kedves kérdés, hogy mivel szeretném a későbbiekben a kisebb súlyú bűncselekményeknek, illetve a tulajdon elleni szabálysértéseknek a kérdését rendezni. Szívhez szóló kérdés. Én azt gondolom, az országban egyes területeken a hétköznapok élhetőségét befolyásolják ezek a cselekmények. Nem az szedi le a terményt, a gyümölcsöt, aki megdolgozott érte; jogtalanul kivágják a fákat azokon a területeken, ahol semmi keresnivalójuk nincs az elkövetőknek; behatolnak udvarokra, behatolnak lakásokra. És erre ez ideig nem volt megfelelő válasz. A tulajdon elleni szabálysértéseket a jegyzők hatáskörébe utalta a törvény, mind felderítésében, mind pedig az elbírálásában. Ez meggyőződésem szerint helytelen, több okból is. A jegyző jogilag nem volt felkészülve rá, sok esetben a felkészültsége a szabálysértési, büntetőeljáráshoz közeli jogban nem volt megfelelő, másik, a faluban nem volt megfelelő biztonságban, ha olyan személlyel szemben kellett intézkedni, aki renitens, sorozatos szabálysértési bűncselekmény elkövetője volt.

Januártól valamit változott a helyzet, itt a felderítést a rendőrség átvette. Azt gondolom, tovább kell lépnünk ezen, és a későbbiekben az önök segítségét is kérem itt az alkotmányügyi bizottságban bizonyos alkotmányt módosító javaslatot is tenni. Az egyik az, hogy a tulajdon elleni szabálysértések teljes egészében a rendőrség hatáskörébe kerüljenek a felderítések tekintetében, és azokban az esetekben, ahol nem elzárást ítélne a rendőrség, abban a rendőr hozzon ítéletet. Amennyiben elzárást javasol, akkor az európai normáknak megfelelően kerüljön át bíróságokhoz.

Mi az indoka, hogy ne pénzbüntetést okozzon? Kérem, van egy népcsoport, egy terület, akik a tulajdon elleni szabálysértéseket elkövetik, és szociális segélyből élnek. Erre föl milyen büntetést hozunk mi? Egyébként sincs megélhetése, és azt mondjuk, hogy pénzbírsággal sújtjuk. A szociális segélyt közvetlenül át lehetne utalni az államnak a másik zsebébe. Igen ám, de miből él meg az a család? Van-e ennek visszatartó ereje? Szerintem az égadta világon semmilyen visszatartó ereje nincs, sőt bizonyos módon generálja az újabb cselekmények elkövetését, vagy úgy, hogy a családját fenntartsa, vagy úgy, hogy az élelmesebb azt az összeget, amire büntették, azt szépen – nem nevezném szépnek… – további cselekményekkel előteremtse. Na, hát az a kérdés, hogy ez helyes-e. Meggyőződésem, hogy nem, szerintem viszont az állam főhatalmát, jogát fel kell tartani, ergo elzárási ítéletek kellenek. De ha elzárási ítéleteket viszünk ilyen mértékben a bíróságok elé, akik jelen pillanatban is fuldokolnak a bűncselekmények elkövetőinek a megítélésében, elítélésében, akkor nem fog a bíróság működni. Ezért kérném azt az alkotmánymódosítást majd a későbbiekben, hogy a tulajdon elleni szabálysértések esetében elzárásos bűncselekményeket bírósági titkár elbírálhassa. Én ezt a javaslatot több képviselő úrral megbeszéltem, helyénvalónak tartják, és azt gondolom, hogy előremutató a bírósági titkárok számára is, hisz egy tárgyalásvezetési gyakorlatot és emellett ítélkezési gyakorlatot is szereznek, tehát előrelépés. Előrelépés az elítéltek tekintetében is, hisz most egy államigazgatási főiskolát végzett jegyző vagy éppen aki most tanulja ezeket a dolgokat, az ítélkezik az ő esetükben. Ez egy magasabb szintre kerül, hisz egy jogvégzett, szakvizsgát letett ember fogja megítélni az ügyet, akinek már valamilyen tapasztalata van. Azt gondolom, ez mindenféleképpen támogatható. Itt majd természetesen meg kell nézni a másik oldalt is, hogy hogyan lehet olyan munkahelyeket teremteni, amely munkahelyek lehetővé teszik azt, hogy ezek az emberek ne csak szociális segélyből, hanem a saját munkájukból éljenek meg.

Elítéltek mobiltelefon-használatát semmiféle módon nem támogatom. Lehet olyan terület, ahol ez befolyásolja a családdal való kapcsolattartást, de gondoljuk végig, hogy a szervezett bűnözés területén egy elítélt vezető gyakorlatilag ugyanúgy benne maradhat a vérkeringésében a bűnözésnek, mintha el se ítélték volna, tehát ezt én nem tartom helyesnek.

Gondatlan bűncselekmények vétségének elkövetői esetén ezt végig kell gondolni, mert itt viszont lehet, hogy nagyobb kárt okozunk azzal, hogyha nem hagyjuk meg, hogy a család egyben maradjon, szétszakítjuk a családot, de úgy gondolom, ez nem egy rövid eszmefuttatás, hanem nagyon komoly szakmai munkának az eredménye lehet, hogy igen vagy nem, melyik az a terület, ahol szerencsés lenne, és melyik az a terület, ahol tűzzel-vassal irtani kell.

A kistérségekkel volt kapcsolatos Lamperth Mónika képviselő asszony kérdése. Nagyon örülök, hogy ez felmerült. Itt egyik mozgatórugója lehet a közigazgatásnak a későbbiekben is a kistérség, és azt gondolom, ennek a kialakítását annak idején, még az okmányirodák megteremtésével, a különféle szervezeteknek az illetékességi, hatásköri megállapításával, egységesítésével, azt gondolom, elkezdtük már 1998 és 2002 között, amit ön 2002-ben folytatott, és azt gondolom, ez nagyon helyes, és a későbbiekben is alkalmazható terület lehet. Az viszont egyértelmű, hogy a közigazgatás különválik. A különválásnak, mint mindennek, az egységnek, de különválásnak is mindig vannak pró és kontra érvei; most azok az érvek győztek, hogy különváljon a közigazgatási és önkormányzati terület, amelynek mondom, az érvrendszere megvan, és ez győzött most.

Papcsák úr: 3000-3500 új rendőr kell. Kérem szépen, valóban, a rendőrség rendszeresített létszáma nincs feltöltve ma. Nyilván nem is tudjuk feltölteni egyik pillanatról a másikra, azonban mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ez a feltöltés rapid módon megtörténjen. Ugyanakkor viszont szervezéssel, hogy a közterületen 3000-3500 rendőr megjelenjen, ezt viszont meg tudjuk oldani. És itt utalnék a kérdésekre, igen, meg fog jelenni több rendőr a közterületeken, és egyes területeken, ahol kiemelkedően súlyos a helyzet, különösen a tulajdon elleni szabálysértések, kis súlyú bűncselekmények elkövetésével, ahol a mindennapi életérzést rontja meg ez a cselekménysorozat, ott megfelelő módon erőt tudunk biztosítani, és megfelelő módon fogunk tudni eljárni. Természetesen ez nemcsak a vidékre vonatkozik, ez vonatkozik a fővárosra is, vonatkozik a főváros minden egyes kerületére; ott, ahol elszaporodnak ezek a nemkívánatos cselekmények, megerősítjük a szolgálatot.

A körzeti megbízotti szolgálatra annyit szeretnék mondani, ezt már itt előrevetíteném a Steiner képviselő úr által is elmondottakra, hogy van jelenleg is körzeti megbízotti szolgálat, mintegy háromezres a létszáma. Nincs feltöltve. Működési szabályai jelenleg is megvannak, azonban azzal egyetértek, hogy ezek a működési szabályok nem fedik le teljesen a kívánt eredményes működését a körzeti megbízotti területnek. Tovább szeretnénk erősíteni, tovább szeretnénk azt erősíteni, hogy minden faluban legyen körzeti megbízotti szolgálat, ha nem is mindenhol állandó jelleggel – például 50-70 fős falunál nem biztos, hogy erre indok van –, de naponta, hetente rendőr jelenjen meg, és tudja ellenőrizni azt a közeget, ami rá van bízva, ez mindenféleképpen indokolt és szükséges.

A hajléktalanok és koldusok a közterületen. Kérem szépen, ez valóban probléma. A mi elképzeléseink szerint a közterület használatának a fogalmát meg kell alkotni. Mire lehet használni a közterületet? Itt merül fel, hogy nagyon sok esetben olyan tevékenységet folytatnak, ami nem a közterületre jogosító tevékenység. Itt vannak azok a gondok, problémák, veszélyek, amelyek akár a közegészségügy területére, a közlekedés területére is kiterjednek, tehát nem egyszerű. Ugyanakkor a másik oldalon meg egy hátteret kell biztosítani, hogy azok, akik jelen pillanatban az utcán állnak, az utcán laknak, valamilyen más területen el tudjuk őket helyezni. Az nem megoldás, ha most kiszorítjuk őket a közterületről, és utána majd a budai erdőből jönnek naponta le, és onnan fognak tevékenykedni. Azt gondolom, meg kell találni azt a módot két oldalról, egyik oldalon a lehetőségek biztosításával, másik oldalról a közterületeknek az átlagos állampolgárok zavartalan használatára, és így a kettő eredőjeként azt gondolom, hogy egy nyugat-európai, svájci, bármely, a világon megálló közterületet tudunk teremteni. Ma jelent meg egy újságcikk, hogy melyik a világ legélhetőbb városa. A világ legélhetőbb városai közül mi nem az élmezőnyben vagyunk jelen pillanatban. Azt hiszem, ha ezeket a problémákat orvosolni tudjuk, akkor lényegesen előre tudunk lépni a világ legélhetőbb városai, fővárosai irányába.

A nemzeti katasztrófaalap létrehozására többször született javaslat. Azt gondolom, ezeket a beadott javaslatokat most újra kell gondolni, és lehetőség lesz rá, hogy egy olyan megfelelő szintű szabályozást tegyünk, amely megkönnyíti a katasztrófahelyzetekben azoknak a helyzetét, akik a katasztrófát elszenvedik, megkönnyítik azoknak a helyzetét, akik ennek a kezelésével vannak megbízva.

Schiffer képviselő úr kérdésére: nagyon örülök, hogy 1998-2002 között gyakorlatilag nem találtunk olyan gondot-problémát, amelyek a közterületen zajlott nemkívánatos cselekményekhez, rendészethez kötődtek, ami olyan gondot jelentett volna, hogy jelen pillanatban egyet nem értésünket kellene kifejezni. Tehát én egyetértek; ’98-2002 között nem mondott egyetlen ilyen példát sem – remélem, nincs is. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: De van!) Akkor ezeket a példákat kérem pontosítani, és akkor azt meg fogjuk vizsgálni. Melyik? (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Viking Klub, ’99-ben.) Viking Klub… Kérem, ott megtámadták a rendőröket! Kiválóan emlékszem a cselekményre, én hoztam a döntést. Megtámadták a rendőröket a Viking Klubban. Ezt egyetlen állam főhatósága sem hagyhatja. Ergo nem szétvertük, hanem előállítottuk az ott lévőket, és aki az előállításnak ellenszegült, azt kézrátétellel elővezettük a rendőrségre. (Derültség. – Többek: Ahogy kell. Így van.) Tehát hibátlan volt az eljárás, nincs vele semmi probléma. A részletekről is szívesen tájékoztatom képviselő urat, mert pontosan emlékszem az eseménysorozatra. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nekem is vannak első kézből élményeim.)

Az elkövetők túlzott védelme, illetve az áldozatvédelem. Mint ezt már említettem, hangsúlyozom, hogy jelentős erőket fogunk az áldozatvédelemben mozgósítani, hiszen ez az együttműködés alapja a rendőrség, a rendészeti szervek és az állampolgárok között.

Családon belüli erőszak – ez nagyon nehéz kérdés, hiszen Magyarországon ez legendaként terjed. Jelen pillanatban kevés az olyan intézmény, amelyik ezt céltudatosan felvállalja, felderíti, elhelyezi. Azokat a polgári és civil szervezeteket várjuk, amelyek segítik, támogatják ezt a dolgot. Ne felejtsük el, hogy magánvádra indítható bűncselekmények sorozatáról van szó…, illetve magánindítvány, bocsánat – köszönöm, hogy segített. (Dr. Morvai Krisztina közbeszólására:) A súlyosabb esetek az más, de jelentős részében magánindítványos cselekményekről van szó. A magánindítványos cselekményekben mi nem kívánunk ezekkel a szervekkel hatást gyakorolni.

Korkedvezmények, nyugdíjas rendőrök – ez egy nagy kérdés. Nyilvánvaló, hogy egy nagyon erős idegi igénybevételű munkáról van szó a rendőrségen belül, és azt gondolom, nem mindegy, hogy egy bűnözőt, egy garázdát egy harmincéves, jól kiképzett rendőr akar megakadályozni a cselekményének az elkövetésében, vagy pedig egy hatvanéves. Nyilvánvaló, hogy meg kell találnunk azt a megoldást, amely mind a két feladatnak eleget tesz, egyrészt, hogy tovább szolgáljanak a rendőrök, hogy megfelelő munkakörülmények legyenek, és hetvenévesen ne álljanak neki birkózni egy garázda csoporttal. Azt gondolom, ezt szervezéssel elő lehet segíteni; bár a hatvan éven felüliek még csak az érett férfikorba léptek be, és ennek megfelelően sok mindenre alkalmasak. (Derültség.)

Bevonni a rendészeti munkába szociális munkásokat. Ez egy érdekes kérdés, ez tanulmányozásra szorul, hiszen a szociális munkásoknak a rendőri munkában való részvétele pillanatnyilag még nem merült fel a gondolatvilágomban, de el kell gondolkozzam róla. Lehet, hogy van olyan terület, ahol lehet alkalmazni – mindenesetre hosszabb gondolkodást igényel. Engedje meg, képviselő úr, hogy ebben most kitérő választ adjak, és csak a gondolati szintig jussak el.

Börtönökről, bv-ről szóltam. Továbbra is azt mondom, ez állami feladat; Magyarországon magánbörtönök létrehozására, azt gondolom, még felkészületlen a társadalmunk, és azt gondolom, ezt az állami feladatot jelen pillanatban nem kell másnak átengedni és átadni.

Luxusbörtönt sehol nem szeretnék. Azt szeretném, hogy a börtön a feladatának megfelelő legyen, és a célját elérje. Elérje a kettős célt, amelyet már Beccaria is meghatározott A bűnökről és a büntetésekről című művében, ez pedig nem más, mint a nevelés és a megtorlás. Egyszerre kell alkalmazni a megtorlást bizonyos mértékig, és a nevelést, hogy megváltoztassuk azt, aki ebben a tekintetben még megváltoztatható.

Rendőrségi dokumentumok kiszivárogtatása: ezt nagyon elítélem, és mindig kellő mértékig igyekeztem egyrészt felderíteni, másrészt megtorolni. Szolgálati titokról van szó, sok esetben az ilyen rendőrségi anyagoknak az idő előtti – hangsúlyozom: idő előtti – közzététele akadályozza a felderítést, a felelősségre vonást. Az, hogy időben a rendőrség mikor mit lát indokoltnak, hogy közzétegyen: ha indokoltan, parancsnoki engedéllyel történik a közzététel, azt nyilvánvalóan támogatom. Különösen akkor, ha már vádemelés történt; a vádemelést követően, azt hiszem, indokolt a közzététel. Az, hogy valaki egyéni előnyért, akár hírnévért, akár más anyagi szolgáltatásért ilyet tegyen, amennyiben ez nyomon követhető, a testületben semmilyen helye és szerepe nem lehet a későbbiekben.

A bérek. Azokon a területeken, amelyek korábban a Belügyminisztériumhoz tartoztak, kiemelten gondoskodtunk az emberekről, és ha megnézzük százalékosan a béremeléseket, látható, hogy ’98-2002 között a százalékos béremelkedés ezen a területen ugyanannyi volt az ott szolgálatot teljesítőknél, mint 2002 és napjaink között. Csak akkor négy év telt el, most meg nyolc. Ha tehát megnézzük az inflációt, megnézzük az országnak a minimálbérre vetített képességeit, ha megnézzük az átlagbéreket, akkor igen, hozzá kell nyúlni a bérhez. Hogy mikor tudjuk ezt megtenni, ezt a gazdasági helyzet erősen befolyásolja. De a fegyveres szervek teljes területén felül kell vizsgálni a bérhelyzetet.

Polgárőr Szövetség. A Polgárőr Szövetséget nagyon sok önképződésből hoztuk létre a kilencvenes években. Nagyon heterogén volt az ilyen jellegű védelem, hiszen a kilencvenes években mindig gond és probléma volt a közrend, közbiztonság. Ezek a civil szervezetek megtalálták a közös hangot, megtalálták a közös egyenruhát. Aki ide jelentkezik, és a civil szervezet szabályait magára nézve kötelezőnek elismeri, azt gondolom, a civil szervezet nem fog az ellen ágálni, hogy ott bárki helyet kapjon. De hangsúlyozom, ehhez el kell ennek a civil szervezetnek a szabályait fogadni. De nem én vagyok ebben teljes mértékben az illetékes; remélem, a civil szervezetek vezetői ebben a megfelelő hangot meg fogják találni.

A rendőrség politikai kézi vezérlése. 1991-92-ben a pártpolitika-semleges rendőrség kifejezése az Országos Rendőr-főkapitányságon született meg. A fegyveres testületek, szervezetek pártpolitika-semlegessége továbbra is elvárás, célkitűzés. Azt gondolom tehát, napi politikai érdekből nem lehet felhasználni sem a rendőrséget, sem a büntetés-végrehajtást, de egyetlen fegyveres testületet és szervezetet sem. És a Belügyminisztérium alá rendelt polgári titkosszolgálatokat sem.

Ugyanakkor fölmerült itt a maffia-bűncselekmények kérdésköre. Szeretnék emlékeztetni mindenkit, hogy ’98-ban a szervezett bűnözés elleni törvény az irányításom alatt dolgozó Belügyminisztérium javaslatára lett előterjesztve a kormány elé, és a kormány terjesztette a parlament elé. Tehát esküdt ellenségei vagyunk a maffiabűnözésnek, és ez lehet külföldi maffia, amit nagyrészt sikerült kiirtani ’98-2002 között az országból, és lehet bármilyen más maffia: aki törvényt sért, azzal szemben fel kell lépni. Azt azért tudni kell, hogy a maffia-bűncselekményeknek az állami főhatalom hiánya az, ami megfelelő táptalajt ad. Mi ezt az állami főhatalmat a Belügyminisztérium részéről gyakorolni szeretnénk. Törvényes, alkotmányos keretek között gyakorolni szeretnénk, és fogjuk is reményeim szerint.

A rendőrökkel szemben a bizalom megingott. Azon leszünk, hogy ez a bizalom a rendőrséggel szemben mielőbb helyreálljon, azon leszünk, hogy a rendőrök ezt a bizalom-helyreállítást elsősorban a szakszerű, törvényes és nem utolsósorban az eredményes munkával érjék el. Ezt másképp nem lehet elérni, és bízom benne, hogy a szakszerűség, eredményesség és nem egyéb sorban az önfeláldozó munka a mai rendőrök jelentős részében, majdnem minden rendőrben megtalálható.

Önfenntartó börtön. Nehéz kérdés, mert van egy nemzetközi szabály, amelyet Magyarország is elfogadott, ez pedig a kényszermunka tilalma, tehát csak azt lehet elviekben dolgoztatni, aki maga is munkát vállal. Azt szeretnénk elérni, hogy kellő felvilágosító tevékenységgel munkát vállaljanak akár a börtönben, akár a szabálysértésre elítéltek, és természetesen itt van még a közmunka lehetősége is, ami közmunkát mindenféleképpen szeretnénk a későbbiekben nagyobb részt alkalmazni. Wellnessközpontot nem szeretnék börtönből csinálni, ez egészen biztos, ezt akár írásba is adhatom. Hangsúlyozom, a börtönnek kettős feladata van, egyik része a megtorlás, másik része a nevelés, úgyhogy ennek fog a későbbiekben megfelelni.

Építési hatósági feladatok keretében nyilvánvalóan lehetőséget kell adni az önkormányzatoknak, hogy a saját arculatukat, saját területük arculatát kialakítsák. Azonban azt a hatóságijogkör-gyakorlást a Belügyminisztérium fenn fogja tartani magának, hogy az ezen önkormányzatok, területek által hozott rendeleteket, akik építkeznek, azok viszont betartsák. Ne legyen az, hogy különféle indokokkal egymás telkére építsenek, ne legyen az, hogy egy 15 négyzetméteres házra adott engedéllyel kacsalábon forgó várat építsenek. Azt gondolom, itt a hatósági feladatainknak eleget fogunk tenni.

Rendőrség képzése, nincsenek tisztában a jogaikkal. Azt gondolom, kicsit át kell tekinteni a rendőrségnek ezt a tevékenységét azért is, hogy a két hét alatt látható jelenléte meglegyen a rendőröknek. Meglegyen a látható jelenléte a Nyírségben, a kerületekben és bárhol máshol. A képzés területén, azt hiszem, inkább az új jogszabályok áttekintése lényeges, mert egyébként a rendőrtiszti főiskola és tiszthelyettesképző iskola ezt tudja biztosítani. Ne feledjük el, hogy Magyarországon az egyik leghosszabb a képzése a tiszthelyettesi állománynak, itt érettségi után két évig még képezzük őket. Itt van egy kis lemaradás a bv tekintetében, a tiszthelyettesi állománynál 14 hét alatt már vigyázhatnak az elítéltekre, ezt végig kell tekinteni, hogy milyen módon lehetséges ezt az ismeretanyagot még bővíteni.

Körzeti megbízottakra adtam választ Steiner képviselő úrnak, alkalmasság, eszköz és módszerek, ezek felmerültek. Nyilvánvalóan át kell tekinteni a körzeti megbízottak jelenlegi lehetőségeit és eszközrendszerét, és ennek a figyelembevételével kell nyilvánvalóan ennek a lehetőségét mind személyében, akár a körzeti megbízottak házzal, lakással történő ellátásával valamilyen szinten megemelni. Külön képzést kell ezen a területen tartani.

Felmerült a kérdés, hogy a rendőrségi fogdákat ismét beüzemelték. Kérem, én ebben semmi különöset nem látok, nem látom annak a jelentőségét, hogy ha valaki bűncselekményt követ el és kihallgatják, miért kell 130-140 kilométert szállítani oda-vissza, ha különösen tettenérés esetén rövid időn belül ez megoldható. Többe kerül az utazás, mint a kihallgatás. És ha utána szabadon ereszthető, nem kell ott tartani. Ha előzetesen letartóztatottakat tartunk rendőri fogdában, ez már egy másik kérdés. Ketté kell bontani ezt a kérdést előzetesen letartóztatottakra, illetve azokra a személyekre, akiket előállítottak vagy őrizetbe vettek. Tehát ezt azért mondom, kicsit differenciáltan szeretném megítélni.

Polgárőrszervezetek. Felmerült újfent, hogy a polgárőrségbe ki léphet be. Én a polgárőröket támogatnám, eddig is támogattam; legelőször 2000 környékén kaptak úgy támogtást, hogy a költségvetési támogatásban benne legyen, 150 millió forintot a Belügyminisztérium akkori javaslatára, ez most már olyan 700 millió körül van. 723 millió forint, amit idén kaptak, ennyi volt a költségvetésben. Azt gondolom, az állampolgárokat be kell vonni a saját életük rendezésébe. Ebben szerepet kell kapniuk a rendőrségnek, rendőri szerveknek, hogy a veszélyt átvállalják az intézkedések során mind a polgárőrtől, mind az állampolgártól, azonban az állampolgároknak kell felismerniük azt a cselekménysorozatot, amely rájuk nézve a későbbiekben majd az adott pillanatban nemkívánatos, vagy az adott pillanatban veszélyt jelent. És politikamentesnek kell lenni ennek a szervezetnek minden tekintetben.

Morvai Krisztina úrhölgynek: a látencia mértékét nehéz megítélni, azért látens a bűncselekmény. Kutatások vannak rá, különösen Korinek professzor úr, aki jelentős kutatásokat folytatott mind a bűncselekmények, mind a szabálysértések látenciájának a felderítésére. Magas számok. És ha helyszínen leszünk, megfelelő rendőri erők lesznek, először úgy fog tűnni, hogy emelkedni fog a tulajdon elleni szabálysértések száma. Nem fog emelkedni, csak több lesz a hatóságok ismerete róla, többet fognak felderíteni. Előre mondom, csak a látencia területéről fogjuk előhívni a felvilágra, felszínre ezeket a cselekményeket. Már előre látom azokat a cikkeket vagy hozzászólásokat, hogy lám-lám, ott vannak a helyszínen, és emelkedett a tulajdon elleni szabálysértések, vétségek száma. Csökkenni fog, de több fog felszínre kerülni, több ismeretünk lesz róla.

Megpróbáljuk védeni, meg fogjuk védeni az időseket, egyedül élőket és a terményeiket is. Itt az önhatalomnak is nagyobb szerepet szánunk. A római jog óta ismert az önhatalom kérdése. Ennek az önhatalomnak a kérdésének ismét helyet kell adni a magyar büntetőpolitikában. Ennek az önhatalomnak a módját természetesen korlátok közé kell szorítani, de helye kell hogy legyen a magyar büntetőpolitikában.

Az uzsora. Nem ismeretlen az uzsora, és erre is megfelelő orvoslást kell találnunk, és meg fogjuk találni azokat az eszközöket, módszereket, ahol a szegény embereket, nincsteleneket, sok esetben a jogilag felkészületlen embereket erővel és erőszakkal kényszerítik. Sok esetben nem is uzsorának nevezném, már majdnem rablás, különösen akkor, amikor behajtják ezeket az uzsorakamatra kiadott pénzeket.

Nők elleni bűncselekményeknél szeretném elmondani, hogy korábban, még 1995-ben Magyarországot tartották alkalmasnak, hogy nemzetközi konferenciát tartson a nők védelme érdekében, mert úgy ítélték meg, hogy az akkori rendőrség jól dolgozott, és úgy gondolom, ez – miután visszatérő konferenciáról volt szó – 1998 és 2002 között is megismétlődött. Nemzetközileg nincs rossz megítélésünk ebben. Természetesen mindenen lehet és kell javítani, itt kifejezetten a prostitúció területén vagyunk jelenleg elmaradásban, de ha megfelelő lesz ezen a területen a felderítés, akkor ezen a területen ismét az élmezőnybe kerülhetünk a nők védelme érdekében.

A könyvek elolvasásával kapcsolatban: köszönöm a könyvet, még nem kaptam meg önöktől, de ismerem és elolvastam. Rendelkezik a könyvtáram ezzel a könyvvel, sok más könyvvel együtt is, amit Gönczöl Katalinék készítettek, azzal a jelentéssel, amit Ignácz tábornok úr készített. Ismerem a történteket, sajnos nem személyes tapasztalatokból, hanem leírásokból; külföldön voltam, nem voltam Magyarországon ez alatt az idő alatt – véletlenek egybeesése.

Emberi jogi ismeretek oktatása – azt gondolom, ez jelen pillanatban is folyik. Felül kell vizsgálni, ha esetleg nem elégséges.

A gyülekezési jog törvényéről: azt gondolom, ez annyi próbát kiállt, hogy ezt hagyom politikai területre továbbra is.

Erőszakos nemi bűncselekmények. Országos főkapitányi utasításban szabályoztuk annak idején, hogy akik erőszakos nemi bűncselekménnyel érintettek, azokat pszichológus jelenlétében hallgassa ki a rendőrség; gyermekek, gyermekkorúak és fiatalkorúak esetében pedig a pszichológus rendőr nélkül, a szülő jelenlétében tartson felmérést. Hogy ez pillanatnyilag milyen mértékben van betartva, nem tudom megmondani, de azt gondolom, hogy ez helyes irány volt a rendőrségtől, mert a pszichológus jelenléte biztosíték volt arra, hogy lelkileg ne sérüljön tovább az, akinek a sérelmére ilyen bűncselekményt elkövettek. És ez nagyon fontos szempont. S a pszichológusoknál nyilvánvalóan szükség van a civil szaktudásra is.

Függetlenül attól, hogy e bizottság elé tartozott-e a kérdés vagy sem, azt gondolom, a legjobb tudásom szerint megválaszoltam. Kérem, ennek ismeretében hozzák meg a döntésüket.

Köszönöm szépen, elnök úr.