Budaházy és a gyanúsítottak jogai: "Miért, máskor talán kényszerítik?"

Büntetőeljárás - A hatóságok törvénysértése félreviheti az ügyeket

– Ha valakinek a bűnössége minden kétséget kizáróan bizonyítható, el kell ítélni, ellenkező esetben fel kell menteni. A vétkességet viszont csak a büntetőeljárási szabályok szigorú betartása mellett lehet megállapítani, másként előfordulhat, hogy az igazságra soha nem derül fény – állítja Szikinger István ügyvéd.

Szerinte lehetséges, hogy az évszázados jogfejlődés eredményeként született eljárásrend nem a legjobb, azonban annak megsértése nem vezet el az igazsághoz, ezért a hatóságok sem szeghetik meg a rájuk vonatkozó törvényeket. – Ha mégis megteszik – teszi hozzá –, nem érvényesülhet az érintett felek közötti fegyveregyenlőség, ugyanakkor sérülhetnek a gyanúsítottak emberi jogai, és csorbát szenved a védelemhez való jog.

Szikinger a közelmúltban jelentette be: a Budaházy-ügyben – amelynek terheltjeit egyebek mellett terrorcselekmény vádjával állították bíróság elé – a nyomozó hatóság, az ügyészség s a bíróság sem mindig tartja be a rá vonatkozó eljárásjogi előírásokat. Már az eljárás is „rosszul” kezdődött: amikor Budaházy a hatóságok látókörébe került, gyanúsítottként idézni kellett volna. A nyomozás megindításáról azonban meg sem próbálták értesíteni: a Teve utcai rendőrszékházból állították elő, ahol épp egy demonstrációval kapcsolatos ügyet intézett.

Hasonló módszert számos más esetben is alkalmaznak a nyomozók, legalábbis Szikinger ezt tapasztalja.

A büntetőeljárási törvény általánosan érvényes szabályai szerint a hatóságoknak azokat a személyeket, akiknek a jelenléte egy-egy eljárási cselekménynél kötelező, meg kell idézni. Ezzel szemben a feltételezett elkövetőt inkább elfogják, nemritkán látványos kommandós akció keretében, majd bilincsbe verve, láncon elővezetik. A rendőrségi törvény ezt lehetővé teszi, csakhogy Szikinger szerint nem azt, hanem a büntetőeljárási törvényt kellene alkalmazni. Aszerint pedig előbb meg kellene győződni arról, hogy az idézett önként nem tesz-e eleget megjelenési kötelezettségének.

Mit jelent, hogy "mindenki jobban jár"?

Az esetek többségében, például egyes gazdasági visszaélések gyanúsítottjainak vagy legutóbb a kémügy szereplőinek esetében viszont az ügyvéd szerint az ilyen – jogilag sem aggálytalan – fellépésnek semmi értelme. A fellépés célja nem más, mint a gyanúsított megfélemlítése, valamint az, hogy a közvélemény számára is jelezzék a hatóságok eltökéltségét.

Az őrizetbe vétel kapcsán gyakran előfordulhat, hogy a szabadságelvonást a gyanúsított „meggyőzésének” egyik eszközeként kezelik – legalábbis így látja Szikinger. A nyomozók sokszor érzékeltetik, hogy a gyanúsított hosszú idejű fogva tartásra számíthat, de „ha önként vall, azzal biztatják: talán tudnak segíteni neki”. Elhangzott már az is, hogy ne akarjon ügyvédet, mert akkor „mindenki jobban jár”.

A jegyzőkönyvekben ilyenkor tűnik fel az a fordulat, hogy a terhelt a vallomást „önkéntesen, minden külső kényszer nélkül” tette. Miért, máskor talán kényszerítik? – kérdi Szikinger. Az előzetes letartóztatásról szóló döntések körül is vannak kérdőjelek.

Az ügyvéd ezzel kapcsolatban emlékeztet rá, hogy egy legfelsőbb bírósági büntető kollégiumi vélemény szerint a fogva tartás feltételeit megfelelő bizonyítékokkal kell alátámasztani. Erre azonban nemigen van példa, mert legtöbbször feltételezéseken alapul, hogy a gyanúsított valóban szökni készül, vagy szabadlábon hagyása esetén megnehezíti a bizonyítást, esetleg újabb bűncselekményeket követ el. Szikinger úgy gondolja, az előzetes letartóztatásnak csak akkor lenne helye, ha ezeket a vélelmeket tanúkkal, illetve más módon, például lehallgatott telefonbeszélgetésekkel, elektronikus levelekkel vagy a gyanúsított javainak értékesítésére vonatkozó információkkal támasztanák alá, s ha felmerül a bűnismétlésre, a tanúk befolyásolására vagy a szökésre vonatkozó konkrét adat, a terheltet meg kell megfosztani a szabadságától.

Kreatív indoklások, előbukkanó dossziék

Az meg az ügyvéd szerint végképp furcsa – amint az a Budaházy-ügyben is előfordult –, ha a fogva tartást a különböző bírói szinteken más-más feltételezésekre hivatkozva rendelik el; előbb a bűnismétlés, majd a szökés veszélyét jelölték meg indokként.

Nem számít kivételesnek, hogy a házkutatást az éjjeli órákban tartják, miközben arra a jogszabály szerint általában reggel hat óra és éjfél között lehet sort keríteni – utal egy újabb jogsértő gyakorlatra Szikinger, aki felhívja a figyelmet arra, hogy meglepetés a bíróság előtt is érheti a vádlottat, pedig akkor elvileg már mindent tudnia kellene arról, hogy mit is rónak a terhére. Ezzel szemben a Budaházy-ügyben is előfordult, hogy az ügyész a tárgyaláson újabb, a terhelt és védője által nem ismert bizonyítékokat tartalmazó vaskos dossziét nyújtott be, amelyből még mindig nem adták ki a másolatot.

Az ügyvéd azt is érthetetlennek tartja, hogy a vádlott nem ellenőrizheti a korábban lefoglalt, majd visszaadott számítógépének tartalmát, mert a büntetés-végrehajtási intézet nem engedélyezi, hogy a laptopot bevigyék a fogdába.

Ha másutt nem is, Strasbourgban biztosan megállapítják majd, hogy nem érvényesült a vádlott tisztességes eljáráshoz való joga – figyelmeztet Szikinger. A nemzetközi fórum gyakorlata egyértelműen azt mutatja – hangsúlyozza –, hogy a hatóságoknak nemcsak a jogi értelemben még ártatlannak tekintendő vádlottak, hanem a legsúlyosabb bűncselekmények miatt elmarasztalt személyek, a legnagyobb gazemberek jogait is tiszteletben kell tartaniuk. Így kártérítést ítéltek meg például annak a magyar rendőrgyilkosnak, aki az elfogásakor elszenvedett sérülése miatt tolószékbe kényszerült, ám a börtönben nem biztosítottak a számára megfelelő körülményeket.

Ugyanakkor – szögezi le – a büntetőeljárási szabályok megsértése szinte szükségszerűen vezethet justizmordhoz, vagyis téves ítélethez.

Rendszerhiba volna?

Előfordul, hogy a tételes büntetőeljárási szabályokat a hatóságok megszegik – ismerik el a rendőrséghez, illetve az ügyészséghez közel álló forrásaink. Ennek egyik legfontosabb oka, hogy a megfelelési kényszer hajtotta nyomozó hatóságok esetleges túlkapásai vagy melléfogásai évek óta következmények nélküliek. A mindenkori kormányok ugyanis nem fordítanak különösebb figyelmet erre a területre, ezért úgy tűnik, a büntetőeljárási jog szabályainak áthágása bocsánatos bűnné vált.

Már-már mindennapos gyakorlat, hogy a törvényességet – az aktuális hatalomtól függetlenül – gyakran alárendelik az eredményességnek, tehát rendszerhibáról lehet szó – vélik forrásaink. Ennek persze kínos következményei vannak: téves ítélet született például a móri ügyben, s meg kell ismételni az utóbbi időszak egyik legnagyobb gazdasági bűncselekménye miatt a Kulcsár Attila és társai ellen folyó bírósági eljárást. Meglehetősen sokszor előfordult, hogy bilincsben elhurcolt embereket engedett szabadon a bíróság, s már többször ártatlan emberekre törték rá az ajtót a kommandósok, akiknek a bevetésére egyébként is csak kivételesen lenne szükség. A melléfogások okainak alapos vizsgálata és a felelősségre vonás viszont általában elmarad.

nol.hu