Devizahitel károsultakért tartott figyelemfelkeltő akció miatt ítélték el nem jogerősen Póka Lászlót és társát (Nemzeti Jogvédő Szolgálat közleménye)

Még 2013 decemberében hat szigetszentmiklósi bankfióknál egy-egy téglaszínű papírba csomagolt fahasáb került elhelyezésre, amelyre azt írták fel: "Elég volt a kifosztásból", illetve "Fordíts!". A csomag túloldalán Petőfi Sándor: Feltámadott a tenger c. verse volt olvasható, illetve az a felhívás, hogy ezt a költeményt másnap olvassák fel az érintett bankfiókban. A biztonságiak, a bankok, a rendőrség és az ügyészség túlreagálták az ügyet, s végül közveszéllyel fenyegetés bűntette miatt vádat emeltek Póka László, a Nem adom a házamat Mozgalom vezetője és Fehér Nándor, a Nem adom a házamat Mozgalom aktivistája ellen, akik védelmét dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője látja el.

A videón a vádlottak és a védő elemzik az eljárás tanulságait még az ítélet előtt:

A Ráckevei Járásbíróság - közel két évvel a bírósági szakasz megkezdése után, harmadik eljáró bíró, dr. Krizsán Ágnes útján- 2017. február 21-én hozott első fokú ítéletében hat rendbeli közveszéllyel fenyegetés bűntettében bűnösnek találta és személyenként 300 óra fizikai munkakörben teljesítendő közérdekű munkára kötelezte a tisztességes megoldásért küzdő hitelkárosultakat. A bíróság szerint az elhelyezés körülményei és a bizonyítékok alátámasztják azt, hogy legalább eshetőleges szándékkal megvalósult a bűncselekmény.

Az ügyészség a döntés tudomásul vette, a vádlottak és a védelem felmentésért fellebbezést jelentette be, így az ítélet nem jogerős. Póka László az ítélethirdetésen nem lehetett jelen, miután két napja őrizetbe vették a Csányi Sándor vonatkozásában elrendelt távoltartási végzés tévesen állított "megszegése" miatt és most az ügyészség lakhelyelhagyási tilalmat javasolt ellene: itt holnap hoz döntést a bíróság.

A védelem szerint senki nem keltett jelen esetben olyan látszatot, hogy közveszéllyel járó esemény bekövetkezése fenyeget, miután ehhez a törvény közvetlen, konkrét és reális veszéllyel járó magatartást követel meg (pl. bombarobbantással való fenyegetés telefonon, nyilvánvalóan robbanóanyagnak látszó tárgy elhelyezése stb.). A perben meghallgatott rendőrségi tanúk is megerősítették, hogy nem látszottak bombának az elhelyezett üzenetek és maguk sem vették komolyan az ügyet. Egyértelmű, hogy a becsapott devizahitel károsult mozgalmának vélemény-nyilvánítási szabadság körébe tartozó, üzenetet hordozó, figyelemfelkeltő akciójáról van szó, amelyet a bankok túlreagáltak és magukkal rántották ebbe a képtelen eljárásba a bűnüldözés és igazságszolgáltatás szerveit is. Sajnálatos, hogy a bíróság nem tudott gátat szabni törvényes ítélettel ennek a törekvésnek, reméljük a másodfok azonban ezen változtat. Póka László ellen markáns kijelentései miatt terrorcselekménnyel való fenyegetés miatt is folyt koncepciós jellegű eljárás, amelyben végül jogerősen felmentették.

A devizakárosultak ügyében a "forintosítás" nem adott megoldást, sőt terheik növekedését eredményezte, az árfolyam-különbözet tisztességtelen profitját a bankoknál hagyta a törvényhozás. A mozgalmárok célja a tisztességes megoldás: felvételkori árfolyamon történő forintosítás, kártérítés a szenvedésekért, illetve a felelősük elszámoltatása. A hatalom az igazi megoldás helyett továbbra is a megtorlás eszközét választja. De az igazság előtt-utóbb győzni fog!

Budapest, 2017. február 21.

 

Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu)

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető

Tíz év után harcolt ki jogerősen jóvátételt 2006 őszi rendőrterror miatt Dukán Dániel

Vajon miért tartott ennyi ideig a 2006 őszi rendőrterror egyik ikonikus áldozata, Dukán Dániel jóvátétele? Miért kellett a semmisségi törvény ellenére, sőt az alapján megsemmisített elítélésű Dánielnek perelnie a rendőrséget, a 35 nap előzetest elrendelő bíróságot és azt végrehajtó börtönöket annak ellenére, hogy 2010-ben a 2006 őszi jogsértettek döntő többsége jóvátételt kapott, és az ilyen mértékű fogva tartás és bántalmazás érintettjei több millió forintos kártérítésben részesültek? Miért nem csak Dániel ügyéről szól ez az ítélet? Erre is választ ad Almási Lajos filmje, amelyben Dukán Dániel és ügyvédje, dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője értékelik a nemrég született jogerős ítéleteket.

A Fővárosi Ítélőtábla jogerős ítéletével 2017. február 9-én az első fokon megítélt egymillióról kétmillióra emelte Dukán Dániel  2006 őszi jogsértett meghurcolásai miatti, Fővárosi Törvényszék és büntetés-végrehajtási szervek elleni nem vagyoni kártérítési igényét. 

A Hír Tv  tudósítása itt látható

A börtönök elévülés miatt megúszták, az előzetest elrendelő Fővárosi Törvényszék köteles a kamatokkal együtt összesen 3 millió forint összeg megfizetésére, amiért az akkor még egyetemre járó Dánielt előzetes letartóztatásba helyezte és amely gyorsított eljárás ítélte el. De az igazi felelősök hol maradnak? Ők is megúszták: ld. Gergényiék minapi felháborító ítélete... 

Dukán Dániel 2006. őszi meghurcolásának mérlege: közel 40 nap őrizet és előzetes letartóztatás, verés, rúgás, megalázás, justizmord, megváltozott életpálya. Hiába került megsemmisítésre koncepciós elítélése (első fokon 2 és fél év letöltendő, másodfokon 2 év felfüggesztett börtön + 4 év pártfogó felügyelet) az ő esete által ihletett semmisségi törvény által 2013-ban, a tisztességes jóvátétel elől a Gyurcsány-Bajnai rendszert követő új időszakban is elzárkóztak. Az őt bántalmazó rendőröket felmentették...

Az őt megverő, elfogó és kétnapos őrizetben tartó, károkozó rendőri szerv, a BRFK elleni keresetet a 2017. január 20-án a Fővárosi Ítélőtábla megdöbbentő módon jogerősen elutasította, amely ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel él Dániel.

A 2006 őszi tömegoszlatásokkal összefüggő elítélések orvoslásáról szóló semmisségi törvény kimondja: „a semmisnek nyilvánított elítélésekhez vagy megállapításokhoz fűződő büntető vagy szabálysértési büntetések, intézkedések, kényszerintézkedések és azok további következményei államigazgatási jogkörben okozott károk.”

Tavaly egy 8 órás előállítást elszenvedő került tibeti aktivista számára ítélt meg a bíróság jogerősen egymillió forintot. A Kúria tavaly szeptemberi ítéletében pedig 8 évvel 2006 ősze után a műveleti terület fogalmát védő rendőrségi jogtanácsosoknak fejenként közel félmillió forint összegű sérelem díjat állapított meg, egy 2006 őszi jogsértett által rendőri szervek ellen indított kártérítési perben tartott nyilvános bírósági tárgyalásról készített olyan tudósítás miatt, amelyben őket 3 másodpercig bemutatták jogszabály által nem tiltott módon. 

Ennek fényében is látható, hogy a megfelelő jóvátételtől a mostani összeg még mindig elmarad, illetve a büntetés-végrehajtási szervek is helyt kell álljanak az előzetes letartóztatásban átélt szenvedésekért. Emiatt várhatóan felülvizsgálati kérelemmel él a jogsértett és végső soron az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul.

Soha nem engedünk a 2006 őszi igazságtételből!

 

Köszönet Dánielnek, amiért példamutatóan hosszú évek óta kiáll az igazságtételért!

Budapest, 2017. február 16.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, 

a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hju) ügyvezetője

www.gaudinagytamas.hu

A 2006 őszi áldozatok szemen köpése, hogy Gergényi és társai lényegében megúszták

A 2006 őszi rendőrterror rendőrvezetőinek büntetőperében mai napon született jogerős ítélet fényében megállapítható, hogy a 2006 őszi rendőrterror felelősei lényegében megúszták. Senki nem gondolja komolyan, hogy az akkori budapesti rendőr-főkapitány négyszázezer forintos pénzbüntetése tettarányos és indokolt büntetés mindazért a rendőri erőszakért, ami rázúdult akkoriban tiltakozókra és megemlékezőkre. Különösen az megdöbbentő, hogy dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője országgyűlési képviselőként egy 2006 őszi ügyésszel kapcsolatban elmondott igazságbeszéde miatt súlyosabb büntetést kapott első fokon nemrég, mint Gergényi.

Az ügyészség felelőssége, hogy nem terrorcselekmény miatt emeltek az akkori rendőri és vezetők ellen vádat (a politikai vezetők ellen egyáltalán nem), sőt a jogsértettek büntetőperben való segítő közreműködésétől is elzárkózott. A bíróság pedig nem volt képes a vád keretei között törvényes ítéletet hozni. A rendőri vezetők többsége pedig elévülés miatt úszta meg, annak ellenére, hogy a szükséges bizonyítékokat időben az ügyészség rendelkezésére bocsátottuk.

2006. szeptember 19-21 között és 2006. október 23-24 között a Gyurcsány-rendszer brutális rendőrterrorral sújtott le a kormányellenes tiltakozókra és megemlékezőkre. Szemük világát vesztettek, megkínzottak, több száz sérült, önkényes őrizetbe vett magyar ember sorsa tanúsítja azt a példátlan rendőri-hatósági erőszakot, ami akkor a mindennapok része volt.

Mi, nemzeti jogvédők első pillanattól kezdve a meghurcolt áldozatok mellé álltunk. Jogsértettek százait védtük, harcoltunk jóvátételükért és rehabilitációjukért. Szomorú, hogy máig vannak rendezetlen jóvátételi igények és ráadásul Budaházy György és társainak 2010 előtti rendszer elleni állítólagos terrorcselekmény miatti hosszú börtönévekre történt elsőfokú koncepciós elítélése miatti amnesztiajavaslat sem kapott támogatást. Ugyanakkor Budaházy és két társának előzetesből történő indokolt kiengedése mintha válasz lenne a Gergényiékkel kapcsolatos mai gyalázatos ítéletre....

Sajnos ma már egyértelmű, hogy a 2006 őszi elszámoltatást elszabotálták: a rendőrség, az ügyészség és a bíróság együttműködésében, de a 2010 utáni új rendszer sem tett mindent ennek érdekében. A jogsértettek és nemzeti jogvédők azonban nem adják fel: az egykori politikai és rendőri vezetők nem úszhatják meg !

 

Budapest, 2017. február 13.

Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) nevében:

dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető

(www.gaudinagytamas.hu)

Meg kell haladni a 70 éves a párizsi diktátumot, a második Trianont is!

Hetven éve, 1947. február 10-én írták alá a győztes Szövetséges és Társult Hatalmak (tagjai: a SZU, NBr., Ausztrália, Fehérorosz SzSzK, Kanada, Csehszlovákia., India, Új-Zéland, Ukrán SzSzK, Dél-afrikai Unió, Jugoszláv Szöv. Népközt.) és a legyőzött Magyarország képviselői a háborút lezáró politikai és zsákmányszerző diktátumot, mint ”békeszerződést” a párizsi Luxemburg palotában. A Szovjetunió anyagi és politikai követelései alapján Magyarország sem területi sem más kérdésekben nem kapott engedményt, ismét a trianoni határok, az 1938. január 1-i állapotok léptek életbe, kibővítve a pozsonyi hídfőt, a Duna jobb partján még három falu (Horvátjárfalu, Dunacsuny és Oroszvár) Csehszlovákiához csatolásával. 96 esztendeje annak, hogy Közép Európára rászakadt az igazságtalanság, a gyűlölet, az elnyomás és népirtás nemzetközi kényszere. Legkevesebb 96 esztendeje hiányzik a Kárpát-medencéből a Szent Korona méltányos, igazságos, a népek békés együttélésében jelen volt államrendje. 1920. június 4-én – amint jól tudjuk, jelenünket sötét árnyként ma is meghatározó tényként ismételjük – az I. világháborúban győztes Szövetséges és Társult Hatalmak és Magyarország között, a francia királyok Párizs melletti tartózkodási helyén, Versaillesben, a Nagy Trianon kastélyban aláíratott az ún. békeszerződés, a győztesek sötét erők által sugallt kényszerokmánya. Ezzel Magyarország 325 000 négyzetkilométernyi területe 93 000 négyzetkilométerre, lakossága 21 millióról nyolc millióra csökkent. Azóta a magyarság részaránya 50% alá fogyott a térségben – szinte a rendszerváltozással egy időben. A kelet-európai térség átok sújtotta vidék lett, a második világháború egyik tűzfészke, az egy soknemzetiségű birodalom helyébe lépett több soknemzetiségű ország gazdaságilag és politikailag torz képlete. Ezen állapoton nem sok javulást hozott a párizsi békediktátum, ellenkezőleg: megsemmisült a népszövetség kisebbségvédelmi rendszere is. Jóllehet közvetlen háborús veszély e térségben napjainkban nincsen, az államközi kapcsolatok békések, ám nincsen az elszakított magyar nemzetrészek sorsát érintő igazi bizalom, megértés, nincs őszinte megbékélés, hiszen megbékélés csak az igazságosság és őszinteség e tájon régen száműzött szellemében lehetséges. 96 esztendeje nincsen igazi magyar nemzeti-népi önrendelkezés, ám van erősen pusztuló őshonos magyarság, van magyarellenesség és magyar reményvesztés a történelmi Magyarországtól elszakított területeken. A megcsonkított ország szívében, Budapesten ma is ott éktelenkedik egy elmúlt véres önkényuralmi rendszer, egy ma már szerencsére nem létező állam, a Szovjetunió országtiprásának, Magyarország meggyalázásának, s egyben a párizsi béke által létrehozott népirtó nemzetközi politikai rendszernek egyetlen rendszerváltozás utáni kormány által sem kifogásolt, katonasír nélküli emlékműve. E szomorú évforduló figyelmeztetés: feladatunk a magyarság megerősítése, azonosságérzésének és tudatának, önfenntartó képességének, egészséges veszélyérzetének visszaadása. Ennek szellemében elemi követelmény a teljes tartózkodás a jogfosztó trianoni és párizsi békeparancsok bármilyen igazolásától. A jogsérelmek és jogsértő állapotok hosszú sorának tanulságaival megerősítve javasoljuk a társadalmi szervezeteknek és a politikai döntéshozóknak: a jelen helyzet felülvizsgálatát kell szorgalmaznunk az elemi méltányosság és igazságosság jegyében. Javasolnunk kell kárpát-medencei (tágabban kelet-európai balkáni) nemzetközileg ellenőrzött, nemzetközi bíráskodással megerősített kisebbségvédelmi rendszer létrehozását, az önkormányzatok széles rendszerét, beleértve a területi és személyi elvű önkormányzatokat. Ezen törekvések intézkedési tervbe foglalandók úgy, hogy az autonómiarendszer megakadályozása esetén az utolsó lépés a népi önrendelkezés teljességének érvényesítése. Szükséges a magyarországi külpolitika úgynevezett hármas prioritásának újraértelmezése. A nyugat-európai csatlakozásnak, a szomszéd országokhoz való kiegyensúlyozott kapcsolatoknak, és a határon túlra szakadt nemzetrészek megmaradásának átértelmezése szükséges, oly módon, hogy mindenekfölötti cél a magyar nép és nemzet megmaradása, határokra való tekintet nélkül, s ennek eszköze a külpolitika másik két feladata: az eredményes kapcsolatépítés mind a szomszédos, mind a nyugat-európai és más országokkal. 

A párizsi békediktátum élő örökségét meg kell haladni! 

Isten óvja Magyarországot! 

 

A Nemzeti Jogvédő Alapítvány Kuratóriuma, 

Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöksége

Budapesten. 2017. február hó 7-én.

2006: megverték, megalázták, a bv-seket pedig el sem marasztalják

(A Hír Tv korrekt tudósítása Dukán Dániel 2006 őszi előzetes letartóztatása miatti február 9-i ítéletről, saját összefoglalót rövidesen közzéteszem - GNT) 

Egymillióról kétmillió forintra emelte a kártérítés összegét Dukán Dániel ügyében a Fővárosi Ítélőtábla. A férfi a 2006. őszi brutális rendőrségi fellépés miatt követelt eredetileg hét és fél millió forintot.

A gyurcsányi őszödi beszéd kiszivárogtatása utáni tiltakozások idején százakat bántalmaztak és ítéltek el jogszerűtlenül. Dukán Dánielt is a fővárosban állították elő 2006. szeptember 19-én, amikor egy szórakozóhelyről tartott hazafelé. Gyorsított eljárásban, két hét alatt letöltendő börtönt kapott, de a döntést végül 2013 novemberében semmisnek mondták ki. A meghurcolt egyetemista azóta perel. Hét és fél millió forintos kártérítést követel.

Az egymillió forintot kettőmillió forintra felemeli – közölte a csütörtöki tárgyaláson Világhyné Böcskei Terézia tanácselnök. Vagyis a Fővárosi Ítélőtábla jogerős döntéssel megemelte az elsőfokú bíróság által odaítélt összeget.

„Azt kell mondjam, hogy az eddigi folyamatos kudarcok és csalódások után mind az igazságszolgáltatásban, mind azokban a bírókban, akik a perekben ítélkeztek, azért némi javulást véltem felfedezni. Ahogy az indoklásban is nagyjából racionális érvelést hallottunk. Viszont az összegszerűség tekintetében el lehet dönteni, mennyire jogos az, hogy valaki nyolc óráért mondjuk egymilliót kap, tizenegy napos fogva tartásért 1,6-et, nekem pedig harmincöt napért, brutális körülmények között, tíz év után kettőt. Talán itt az arányosság nem állta meg a helyét” – nyilatkozta Dukán Dániel.

Ügyvédje, Gaudi-Nagy Tamás azt mondja, hiába fogadták el a semmisségi törvényt a 2010-es kormányváltás után, az ügyfelének ez nem jelent megoldást.

„A bíróság kifejezetten azt mondta, hogy a kártérítést megállapító rész, a jóvátételi rész tévesen vagy pontatlanul került megfogalmazásra. Hozzáteszem: én ezt annak idején országgyűlési képviselőként kritizáltam is, szerettem volna pontosabb megfogalmazást, így most ennek nyomán a büntetés-végrehajtási intézetek, ahol szörnyű dolgokat kellett átélnie Dukán Dánielnek, mentesültek a felelősség alól. De nem adjuk fel, és megpróbáljuk folytatni. A rendőrséggel szembeni ügyet is elvisszük a Kúria elé” – nyilatkozta Gaudi-Nagy Tamás, Dukán ügyvédje.

Ha ott sem érnek célt, az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak.

Videó itt.

Jogerős ítélet lesz február 9-án Dukán Dániel 2006 őszi előzetes letartóztatása miatti kártérítési perben

A Fővárosi Ítélőtábla (1027 Budapest, Fekete Sas utca 3. fszt .VII.) 2017. február 9-én 9 órakor kezdődő fellebbezési tárgyaláson várhatóan ítéletet hoz a dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője által képviselt 2006 őszi jogsértett, Dukán Dániel meghurcolásai miatti, Fővárosi Törvényszék és büntetés-végrehajtási szervek elleni 7,5 millió forinti összegű nem vagyoni kártérítési igényéről. A 2006 őszi igazságtétel a tét.

A 2006. őszi rendőrterror egyik ikonikus áldozatának a jóvátétele még mindig nem történt meg. Dukán Dániel meghurcolásának mérlege: közel 40 nap őrizet és előzetes letartóztatás, verés, rúgás, megalázás, justizmord. Hiába került megsemmisítésre a koncepciós elítélése az ő esete által ihletett semmisségi törvény által 2013-ban, a tisztességes jóvátétel elől a Gyurcsány-Bajnai rendszert követő új időszakban is elzárkóztak. Az őt megverő, elfogó és kétnapos őrizetben tartó, károkozó rendőri szerv, a BRFK elleni keresetet a 2017. január 20-án a Fővárosi Ítélőtábla megdöbbentő módon jogerősen elutasította, amely ítélet ellen felülvizsgálati kérelemmel él Dániel.

Gaudi a Lánchíd Rádióban a vörösiszap perről, az elszámoltatásról, korrupcióról és sok másról

A Lánchíd Rádió 2017. január 29-i Indigó c. műsorában nyilatkoztam a veronai busztragédiáról, a vörösiszap perről, az elszámoltatás szükségességéről, a korrupcióról, az álbaloldi pártokról,  Jobbik mostani politikájáról, a civil szféra elleni támadásról és Sorosról.

 

Eltemették dr. Grespik László nemzeti jogvédőt a budai Szentimrevárosban

H. J. – Kuruc.info

A Budai Ciszterci Szent Imre Plébániatemplomban szombaton 13 órakor kezdődött dr. Grespik László ügyvéd, nemzeti jogvédő temetési szertartása. A Villányi úti plébániatemplomot teljesen megtöltötték a családtagok, kollégák, barátok és tisztelők. A római katolikus szertartás szerinti beszentelést Urr Zsolt Ipoly atya végezte. Grespik László földi maradványait a plébániatemplom urnatemetőjében helyezték el. Sinkovits-Vitay András színművész Wass Albert, Ratkó József és Vörösmarty Mihály egy-egy prózai, illetve lírai művének elmondásával búcsúzott Grespik Lászlótól.


Dr. vitéz Grespik László ravatala


A hideg időjárás ellenére teljesen megtelt gyászolókkal a Budapest XI. kerületi Szent Imre Plébániatemplom dr. Grespik László szombati temetési szertatására. Urr Zsolt Ipoly, a gyászszertartást celebráló atya Szent Lukács evangéliumából Jézusnak a tanítványaihoz intézett mondását idézte: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”

Újabb tíz gárdistának ítéltek kártérítést a Bajtársiasság Napi rendőri brutalitás miatt

A Fővárosi Törvényszék 2017. január 24-én tíz gárdistának részítélettel jelentős összegű kártérítést ítélt meg a 2009. július 4-én, a Bajtársiasság Napján a rendőrség által végrehajtott brutális és jogellenes tüntetés feloszlatási akció során elszenvedett jogsértések miatt.

A nem jogerős döntés alapján nyolc gárdista felperesnek hétszázezer, kettőnek ötszázezer forint nem vagyoni kártérítés és kamatai jár a perköltségek mellett. 

A Turul TV videós tudósításában nyilatkozik a felperes gárdisták közül Szabó Dezső LXXVII. r. felperes és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, illetve látható a bíróság ítélethirdetése és a rendőrség egykori brutális és jogellenes akciójának néhány részlete.

A rendőrséggel emiatt perben álló többi közel száz jogsértett gárdista és hazafi ügyére is jótékony hatással lehet ez az eredmény. Az áldozatok peren kívüli jóvátétele, a felelősök megbüntetése, és a kártérítések velük való megfizettetése még várat magára.

Ebben a perben még további 76 gárdista és hazafi követel jóvátételt, közülük 38 felperes esetében  már lefolyt a bizonyítási eljárás és szintén részítéletre érett az ügy, a soron következő február 28-i tárgyaláson esetükben is várható részítélet. További 38 felperes bizonyítási eljárása pedig folytatódik.

A mostani ítélet megállapította azt is, hogy a Budapesti Rendőr-főkapitányság megsértette a dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője által képviselt gárdisták emberi méltóságát, személyes szabadságát, testi épségét és egészségét, vélemény-nyilvánítási szabadságát, gyülekezési jogát és vélemény-nyilvánítási szabadságát.

A rendőrségnek magánlevélben kell mindezekért elnézést kérnie. A felpereseket 2009. július 4-én, a budapesti Erzsébet téri gárdistatüntetésen bántalmazta, fújta le ingerlőgázzal, állította elő és tartotta fogva öt és nyolc óra közötti időtartamban önkényesen a Bajnai-kormány rendőrsége. Ezen a napon 216, a Magyar Gárda feloszlatása ellen és a politikai foglyok szabadon bocsátásáért tüntetőt hurcoltak el az Erzsébet térről. Az oszlatásban tizenheten megsérültek. Az esetet az állampolgári jogok országgyűlési biztosa, a Független Rendészeti Panasztestület és az Országgyűlés is jogsértőnek nyilvánította, a tüntetés feloszlatásának jogellenességét a Kúria megállapította. 

A törvényszék eljáró bírája, Jakabosné dr. Németh Mónika bíró  helyesen alkalmazta a megfelelő jóvátétel elvét és vette ez alapján figyelembe az ezen és hasonló ügyekben született korábbi jogerős ítéleteket, amelyek átlagosan ilyen nagyságrendű nem vagyoni kártérítésről rendelkeztek. A bíróság indokolásában kiemelte, hogy nem lehetett vitás, hogy nemcsak az oszlatás elrendelése volt jogellenes, hanem az azt végrehajtó rendőri "intézkedések" (ingerlőgáz, elfogások, bántalmazások, fogva tartások) is, mivel azok szükségtelenek és aránytalanok, illetve rendkívül brutálisak voltak.

Tavaly májusban 13 gárdista már jogerősen kártérítést  kapott, a mostani ítélet magasabb összegeket ítélt meg. 

Ezen döntés fényében is érthetetlen, hogy az új rendszer rendőrsége továbbra is miért védi a Bajnai-kormány időszakában elkövetett ezen tömeges jogsértést, ahelyett, hogy az eddig elzárkózást feladva, az adófizetők pénzével felelősen gazdálkodva, tisztességes egyezségeket kötne a közel száz további jogsértettel.  

A mostani ítéletről az N1 Tv is beszámolt

Köszönet a gárdistáknak a kitartásért, a bizalomért, folytatjuk a végső győzelemig!

 

Budapest, 2017. január 29.

Honfitársi üdvözlettel:

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd

a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője

 

Végső búcsú néhai dr. Grespik Lászlótól: 2017. január 28-án 13 óra Szent Imre templom

Tavaly december 19-én elhunyt kiváló barátunktól és nemzeti jogvédő kollégánktól 2017. január 28-án 13 órakor veszünk végső búcsút a Szent Imre templomban, amely gyászszertartásra várjuk szeretettel minden tisztelőjét.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat nekrológja itt olvasható.

Jómagam így búcsúztam kedves néhai barátunktól és nemzeti jogvédő bajtársunktól, Lacitól.

Miért mennek el az igazak? És ráadásul miért életük derekán? Mint most Laci. Különleges, eredeti és tehetséges személyisége pótolthatatlan űrt hagy hátra.

Velünk és köztünk maradsz Laci. Sok küzdelemben számítunk még Rád! Tőled is erőt merítve soha nem engedünk a magyarok igazságából és jogaiból! 

Maradéktalanul tartottad magad az általad nagyon tisztelt John Fitzerald Kennedy mondásához „Ne azt kérdezd, hogy mit tett érted az ország, hanem azt, hogy Te mit tettél az országért.” 

Te igazán megtetted a magadét, de még sokkal tovább szerettük volna, ha ezt itt lent folytatod.

Az Örök dicsőség fényeskedjék Neked!

Budapest, 2017. január 24.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd,

a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője (www.gaudinagytamas.hu)

 

Példás büntetést a vörösiszap-katasztrófa felelőseinek!

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat szerint minden jogi feltétel adott, hogy a 2010-es vörösiszap-katasztrófáért felelőseire példás büntetést szabjon ki a Győri Ítélőtábla a fellebbezési eljárásban jövő héten tartandó tárgyalásainak végén. Ez nemcsak a társadalom jogos elvárása, de a büntetőjogi szabályok helyes és törvényes alkalmazásából fakadó követelmény. A tíz halálos áldozatot, 150 sérültet követelő, világviszonylatban példátlan katasztrófa során 2010. október 4-én a MAL Zrt. által üzemeltetett tározó falát áttörte a benne tárolt, kívánatosnál több, hígabb és lúgosabb ipari folyadék, amely három településen (Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely) és környező területeken hatalmas pusztítást okozott természetben, köz és magánvagyonban. Közel 40 milliárd forint közpénzt emésztett fel a tragédia következményeinek elhárítása. A károsultak jóvátétele teljes körűen még mindig nem történt meg. A Veszprémi Törvényszék tavalyi elsőfokú ítéletével felmentette mind a 15 vádlottat minden vádpont alól (halált okozó gondatlan közveszélyokozás vétsége, gondatlanságból elkövetett környezet- és természetkárosítás, és a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése) alól is. Az ítélet indoklása szerint a katasztrófát a kilencvenes években elkövetett tervezési hibák okozták, és nem a MAL vezetőinek és dolgozóinak gondatlansága.

Álláspontunk szerint az ilyen fokozott veszélyességű üzemet működtető, profitorientált társaság vezetőivel szemben büntetőjogi értelemben vett fokozott gondossági követelmény támasztandó: ez a környezetre hatást gyakorló minden ipari tevékenységre irányadó elővigyázatosság elvéből is fakad. A büntetőjog autonómiájából fakadóan nem hivatkozhatnak sikerrel arra egy ilyen tragédia kapcsán, hogy a hatóságok nem ellenőrizték őket kellően és a szakhatóságok engedélyeivel rendelkeztek. Attól kezdve, hogy a tározó működtetését átvették az a működési körük részévé vált, tisztában kellett volna lenniük azzal, hogy mit és hogyan tárolhatnak benne. Elmulasztották a megfelelő technológia alkalmazását, a folyamatos ellenőrzést és szükséges védművek létesítését. Nyilvánvaló, hogy a cég vezetőinek felelőssége sokkal fokozottabb a beosztottakhoz képest, hiszen nekik állt lehetőségükben a biztonságos működtetés érdekében szükséges döntések meghozatala, amelyeket elmulasztottak.

Dukán Dániel jóvátételét elutasító ítélet szemen köpi a 2006 őszi áldozatokat

Hogy fordulhat elő, hogy a vonatkozó jogszabályok és kialakult bírói gyakorlat ellenére mégis elutasítják az egyik legikonikusabb 2006 őszi jogsértett, Dukán Dániel kárigényét? Több mint tíz évvel a 2006 őszi rendőrterror után mintha visszafordult volna az idő kereke. Az elkövetők, az akkori rendőri vezetők felmentve, a politikai vezetők haja szála sem görbült és az akkori áldozatok egy része pedig egyre távolabb a jóvátételtől. Engem meg 2006 ősz igazságbeszéd miatt első fokon elítélnek. Mi zajlik itt? 

A Fővárosi Ítélőtábla 2016. január 20-án jogerősen is elutasította Dukán Dániel 2006 őszi rendőrségi meghurcolása miatti kárigényét, dacára annak, hogy törvénytelen elítélését 2013-ban semmissé nyilvánították.

Előzmények:

Közel 54 óra őrizet és 35 nap előzetes letartóztatás, verés, rúgás, megalázás, justizmord volt a sorsa Dánielnek. Hiába került megsemmisítésre a koncepciós elítélése az általa ihletett semmisségi törvény által 2013-ban, a tisztességes jóvátétel elől 2010 után a Nemzeti Együttműködés Rendszerének rendőrsége is elzárkózott. Annak ellenére, hogy rajta kívül a 2006 őszi áldozatok többsége - kivéve többek között a néhai dr. Grespik László által képviselt Kossuth térieket - 2010 után jóvátételt kapott. 

Az őt megverő, elfogó és kétnapos őrizetben tartó, károkozó rendőri szerv, a Budapesti Rendőr-főkapitányság elleni keresetet a Fővárosi Törvényszék megdöbbentő módon tavaly júliusi első fokú ítéletével elutasította arra hivatkozással, hogy a szükségesség és arányosság követelményeit nem sértették meg. A bíróság kizárólag a Dukán Dánielt megverő, az őt elfogó rendőrök vallomásának adott hitelt, annak ellenére, hogy más bizonyítékok ezeket cáfolták, illetve a 2006 őszi elítélések semmisségéről szól törvény az akkori rendőri vallomásokhoz és jelentésekhez a valótlanság vélelmét fűzte. A másodfokú bíróság szerint mindez rendben van, szerintünk nem.

A 2006 ősz igazságtételért vívott küzdelmet nem adjuk fel, megyünk tovább a Kúriához , majd végső esetben a Strasbourgban székelő Emberi Jogok Európai Bíróságához.

A Hír Tv így számolt be erről a döbbenetes ítéletről, saját tudósítás rövidesen látható lesz.

 

Honfitársi üdvözlettel:

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd

a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője

www.gaudinagytamas.hu 

 

 

Lesz-e igazságtétel Dukán Dániel, 2006 őszi jogsértett számára?- jogerős ítélet várható január 20-án

Jogerős ítélet lesz január 20-án Dukán Dániel 2006 őszi kártérítési perében

A Fővárosi Ítélőtábla (1027 Budapest, Fekete Sas utca 3. fszt .VII.) 2017. január 20-án 9 órakor kezdődő fellebbezési tárgyaláson várhatóan ítéletet hoz a dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője által képviselt 2006 őszi jogsértett, Dukán Dániel meghurcolásai miatti, rendőrség elleni 4, 5 millió forinti összegű nem vagyoni kártérítési igényéről. A 2006 őszi igazságtétel a tét. Almási Lajos filmje a csalódást keltő tavalyi elsőfokú ítéletről szól, amelyen a jogsértett és jogi képviselője elemzik az ügyet és a 2006 őszi igazságtétel helyzetét.

Az ügy részletei a videót követően olvashatók.

A 2006. őszi rendőrterror egyik ikonikus áldozatának a jóvátétele még mindig nem történt meg. Dukán Dániel 2006 őszi meghurcolásának mérlege: közel 40 nap őrizet és előzetes letartóztatás, verés, rúgás, megalázás, justizmord. Hiába került megsemmisítésre a koncepciós elítélése az általa ihletett semmisségi törvény által 2013-ban, a tisztességes jóvátétel elől a Gyurcsány-Bajnai rendszert követő új időszak rendőrsége is elzárkózott. Annak ellenére, hogy rajta kívül a 2006 őszi áldozatok többsége - kivéve többek között a néhai dr. Grespik László által képviselt Kossuth térieket - 2010 után jóvátételt kapott. 

Az őt megverő, elfogó és kétnapos őrizetben tartó, károkozó rendőri szerv, a Budapesti Rendőr-főkapitányság elleni keresetet a Fővárosi Törvényszék megdöbbentő módon tavaly júliusi első fokú ítéletével elutasította arra hivatkozással, hogy a szükségesség és arányosság követelményeit nem sértették meg. A bíróság kizárólag a Dukán Dánielt megverő, az őt elfogó rendőrök vallomásának adott hitelt, annak ellenére, hogy más bizonyítékok ezeket cáfolták, illetve a 2006 őszi elítélések semmisségéről szól törvény az akkori rendőri vallomásokhoz és jelentésekhez a valótlanság vélelmét fűzte.

Olyan tettek miatt szabtak ki rá akkoriban –első fokon− 2 év 6 hónap letöltendő börtönbüntetést − valótlan rendőri vallomások miatt −, amelyeket soha nem követett el. Az ügy egyetemi tanulmányait is kettétörte. Másodfokon csak annyit sikerült elérni, hogy a büntetését 2 évre enyhítették, 4 évre felfüggesztve, de éveken át elítélt volt és pártfogó felügyelőnél kellett számot adnia rendszeresen arról, hogy „jó útra tért”-e már. A rá terhelő vallomást tett egyik rendőr Budapest XI. kerületének rendőrkapitánya lett egy ideig. Az őt bántalmazó két rendőrt az általa indított pótmagánvádas büntetőeljárásban 2016-ban jogerősen felmentették.

Dániel 35 nap előzetes letartóztatást foganatosító büntetés-végrehajtási intézetek elleni keresetet is elutasították tavaly első fokon, tévesen arra hivatkozással, hogy elévült a követelése. Ráadásul a bv. intézetek jogi képviselői a perben azzal védekeztek, hogy „nem etikus 10 év után” a jogsértéseket vizsgálni, és a bv. szervek annak idején semmi törvénysértést nem követtek el, egyébként is, „miért hangoskodott” – a rendőrök által levadászott és a megtorlási gépezet darálójába került – fiatalember egy kormányellenes tüntetésen. Dukán mindkét ítélet ellen fellebbezett. 

A Székesfehérvári Törvényszék 2016. szeptember 30-án pedig az ezirányú bírói gyakorlattal ellentétes módon a kért hárommillió helyett csupán egymillió forint és kamatai összegű nem vagyoni kártérítést ítélt meg első fokon a 2006 őszén meghurcolt Dukán Dánielnek. Ebben a perben az alperes a Fővárosi Törvényszék volt, amely előzetes letartóztatásba helyezte az akkor még egyetemre járó fiatalembert és amely gyorsított eljárás ítélte el őt.

Miniszterelnöki válasz a Budaházyék közkegyelmét célzó nemzeti jogvédő javaslatra- egyre több önkormányzat az amnesztia mellett

Még tavaly decemberben intéztem levelet Orbán Viktor miniszterelnökhöz a koncepciósan első fokon 125 évre elítélt Hunnia Csoport (Budaházy György és 16 társa) érdekében is elfogadandó közkegyelmi törvény ügyében. Személyes egyeztetést is kezdeményeztem. Egyúttal megküldtem a kormányfőnek a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2006 őszi rendőrterror áldozataiért és az igazságtételért folytatott máig tartó jogi küzdelmeit összefoglaló „Jelentés a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2006. őszi rendőrterrorral és megtorlásokkal összefüggő jogvédő küzdelmeiről a 10. évfordulón” c. kötetünket.

A levélben azt írtam többek között, hogy "a 2002 és 2010 közötti 8 évben politikai ellenállást tanúsítók hátrányos következmények alóli mentesítése jogos elvárása azoknak, akik a magyar szabadságért kiálltak és ezért meghurcolták őket, de egyúttal megkerülhetetlen erkölcsi és politikai kötelessége az Ön által vezetett kormányerőknek. 2006 véres őszének bekövetkezett 10. évfordulója kiváló alkalom a javasolt tartalmú közkegyelmi törvény hatályba léptetésére!"

A miniszterelnök - titkárságvezetője útján jegyzett - most kézhez vett levelében megköszönte a megkeresést és azt jelezte, hogy kezdeményezésemet továbbította dr. Trócsányi László, igazságügyi-miniszter részére, így a választ tőle kapom meg. Érdeklődéssel várom a mielőbbi pozitív választ. Közben pedig már az Országgyűlés előtt van a saját javaslatomon alapuló közkegyelmi törvényjavaslat, amely remélem mielőbb tárgysorozatba és elfogadásra kerül.

Mindehhez közelebb vihet az a biztató körülmény, hogy közben sorra állnak ki önkormányzatok Budaházyék közkegyelme mellett.

Ma a Magyar Nemzet c. napilap számolt be arról, hogy két, fideszes többségű önkormányzat csatlakozott Kerepes Város Önkormányzatához, amely Budaházy Györgyék melletti közkegyelmi kezdeményezést fogadott el tavaly novemberben A hírt már Budaházy György közzétette, de most egy országos napilap is tudósított róla.

Sátoraljaújhely önkormányzata 280/2016. sz. határozatban kérte fel Áder János államfőt és Kövér Lászlót, az Országgyűlés elnökét, tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az Országgyűlés közkegyelemben részesítse azokat, akik ellen a 2006 és 2010 közötti, „politikai ellenállásként értékelhető cselekmények miatt" indult büntetőeljárás. A képviselő-testület ezzel Kerepes és Kunszentmiklós mellé csatlakozott.

A települések javaslatai mindenekelőtt Budaházy György és társai büntetlenségét célozzák. Sátoraljaújhely az említett közjogi méltóságok mellett Pogácsás Tibor, a Belügyminisztérium önkormányzati államtitkára közreműködését kéri.

Budaházy György testvére, Budaházy Edda a lapnak helyesen úgy fogalmazott, „nincs legitimebb kiállás, mint a közvetlenül választott képviselőké", ezért reméli, a parlamentben ülő honatyák meghallják ezen, többségében kormánypárti városatyák hangját. Hozzátette, mindez azt is jelzi, hogy a jobboldalon pártokon felül álló ügyről van szó. Úgy tudja, további településeken is készülnek arra helyi képviselők, hogy hasonló döntést kezdeményezzenek. 

Így tovább magyar önkormányzatok!

A 2002-2010 közötti időszak utáni igazságtétel fontos eleme lenne ez a közkegyelem - kommentáltam a hírt a lapnak. És ez valóban így van: rendezni kell ezt a múltbeli adósságot, véget kell vetni ennek a szégyenletes rémálomnak: Budaházyék és szeretteik annyi év hányattatásai után élhessenek végre szabadon. Budaházy és hét társa ismét előzetesben várja a ki tudja mikor és milyen tartalommal megszülető másodfokú döntést. Most félre kell tenni minden más szempontot, ezt kívánja a tisztesség és az emberiesség. Nem lehet tisztességes egy olyan rendszer, amely ezt így hagyja.

És a közelgő másodfokú ítéletben drákói büntetést kell mérni Gergényiékre, akik a 2006 őszi valódi terrorcselekményekért felelősek! Ha megúsznák mégis, akkor ellenük, az akkori politikai és rendőri vezetők ellen kell terrorcselekmény miatt vádat emelni, ahogy azt már évek óta követeljük.

Szabadságot Budaházy Györgynek és a politikai foglyoknak!

Budapest, 2017. január 17.

Honfitársi üdvözlettel:

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd

a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője

www.gaudinagytamas.hu 

 

Gaudi utolsó szó jogán elmondott beszéde a 2006 őszi koncepciós perében

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2017. január 5-én hozott nem jogerős ítéletével bűnösnek nyilvánította dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvédet, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjét, volt országgyűlési képviselőt egy, a 2006 őszi megtorló eljárásokban részt vett ügyész terhére nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében és 450 ezer forint pénzbüntetést szabott ki (300 napi tétel, egynapi tétel 1500 forint). A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén 300 nap fogház jár. Az első fokú ítélet ellen felmentés érdekében fellebbezést jelentettünk be, míg a vádat képviselő Központi Nyomozó Főügyészség súlyosbításért fellebbezett.

Az utolsó szó jogán elmondott beszédemet néhai dr. Grespik László barátomnak és nemzeti jogvédő bajtársamnak ajánlottam, aki tavaly december 19-én hunyt el és maga is elszánt harcosa volt a 2006 őszi igazságtételnek. 

A 2006 őszi rendőrterror utáni büntető igazságtételi mérleg így tovább romlott: Gyurcsány szabadlábon, rendőrvezetők többsége felmentve (Gergényi megrovást kapott), Budaházyék 125 évre ítélve (Budaházy György rácsok mögött, előzetesben élte meg az ünnepeket és most is bent van) és jómagam a 2006 őszi igazságtételért folyatott küzdelem miatt első fokon elítélve. Minden jóérzésű ember igazságérzetét sérti, hogy sokkal súlyosabb joghátrányt róttak ki rám, ráadásul bűncselekmény hiányában, mint az akkori véres rendőri erőszakért felelős bármely rendőri vagy politikai vezetőre. Mindenki levonhatja a következtetést, hogy milyen üzenetet hordoz ez a döntés.

Az ügy részletei és a korábbi tárgyalásokon történtek itt olvashatóak.

 Az ítéletről szóló képes és szöveges tudósítás itt látható.

Az igazságért és az igazságtételért folytatott küzdelmet nem adom fel: nemzeti jogvédőként már sokszor értem el felmentést jogorvoslat útján. Most is ezen vagyok. A másik ellenem indult koncepciós eljárásban tavaly már jogerősen felmentettek.

Budapest, 2017. január 9.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője

Gaudit pénzbüntetésre ítélték első fokon 2006 őszi koncepciós perben

A Pesti Központi Kerületi Bíróság 2017. január 5-én hozott nem jogerős ítéletével bűnösnek nyilvánított egy, a 2006 őszi megtorló eljárásokban részt vett ügyész terhére nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás vétségében és 450 ezer forint pénzbüntetést szabott ki (300 napi tétel, egynapi tétel 1500 forint). A pénzbüntetés meg nem fizetése esetén 300 nap fogház jár. Az első fokú ítélet ellen felmentés érdekében fellebbezést jelentettünk be, míg a vádat képviselő Központi Nyomozó Főügyészség súlyosbításért fellebbezett.

A 2006 őszi rendőrterror utáni büntető igazságtételi gyorsmérleg így tovább romlott: Gyurcsány szabadlábon, rendőrvezetők többsége felmentve (Gergényi megrovást kapott), Budaházyék 125 évre ítélve (Budaházy György rácsok mögött, előzetesben élte meg az ünnepeket és most is bent van) és jómagam a 2006 őszi igazságtételért folyatott küzdelem miatt első fokon elítélve. Minden jóérzésű ember igazságérzetét sérti, hogy sokkal súlyosabb joghátrányt róttak rám, ráadásul bűncselekmény hiányában, mint az akkori véres rendőri erőszakért felelős bármely rendőri vagy politikai vezetőre. Mindenki levonhatja a következtetést, hogy milyen üzenetet hordoz ez a döntés.

 

Az ügy részletei és a korábbi tárgyalásokon történtek itt olvashatóak:

 

Még 2013-ban indult koncepciós büntetőeljárás ellenem a 2006 őszi rendőrterror igazságtételét célzó országgyűlési képviselői munkám során 2013-ban egy gyalázatos ügyészi cselekménnyel kapcsolatosan egy elszámoltatást követelő tüntetésen, illetve a Hír Tv-ben  tett tényállításom kapcsán  egy "jó hírnevére" kényes, 2006 őszi megtorlásokban részt vevő ügyész feljelentésére.

Dr. Nyujtó Katalin bíró ítéletében a védekezésünk egy elemének sem adott helyt, annak ellenére, hogy igazoltuk, jogszabályi és hazai, illetve európai jogesetekkel alátámasztottuk, hogy a tényállításokat országgyűlési képviselőként tettem, ezért nem vagyok büntethető, a bíróság téves döntése szerint  képviselői tevékenységemmel nem volt összefüggésben a közlés, így mentelmi jog nem illet. A valóságbizonyítás nem vezetett eredményre a bíró szerint, mivel úgy ítélte, hogy saját tettét tagadó ügyész "következetessége" hitelesebb, mint az akkori ügyészi nyomás hatására születendő gyermeküket elvesztő szülők megrázó, s egybehangzó vallomásai. Jóhiszemű és gondos eljárás csak a feljelentés lett volna a bíróság szerint, dacára annak, hogy a nyilvánosság az egyik legfontosabb képviselői eszköz és közérdekű volt a közlés.

Almási Lajos által készített felvételen az ítéletet értékelem védőmmel, dr. Csisztai-Molnár Péter ügyvéddel, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat tagjával, akinek ezúton is köszönöm munkáját és egyúttal köszönöm az érintetteknek az eddigi támogatást, továbbra is számítok rá. 

Az utolsó szó jogán elmondott beszédemet rövidesen közzéteszem, amelyet néhai dr. Grespik László barátomnak és nemzeti jogvédő bajtársamnak ajánlottam, aki tavaly december 19-én hunyt el és maga is elszánt harcosa volt a 2006 őszi igazságtételnek.

Nem adom fel: nemzeti jogvédőként már sokszor értem el felmentést jogorvoslat útján. Most is ezen vagyok. A másik ellenem indult koncepciós eljárásban tavaly már jogerősen felmentettek.

 

Budapest, 2017. január 5.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője

Január 5-én ítélet várható a Gaudi ellen 2006 ősze miatt indított koncepciós eljárásban (videóval)

Elöljáróban ezúton kívánok mindenkinek Isten áldásától kísért, egészségben megélt boldog új esztendőt!

Az új év első hetében saját koncepciós büntetőügyemben  állok bíróság elé, tavaly a másikban már jogerősen felmentettek. A most közzétett - Almási Lajos által készített - felvételen az ügy és a tavaly novemberi, 3. tárgyalás eseményeit értékeljük a küzdelemben mellettem álló barátommal, nemzeti jogvédő bajtársammal, dr. Morvai Krisztina európai parlamenti képviselővel és védőmmel, dr. Csisztai-Molnár Péter ügyvéddel, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat tagjával. A beszélgetésben szó esik a szélesebb összefüggésekről, Krisztina elleni fegyelmi eljárásról, Budaházyék közkegyelméről is és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2006 őszi rendőrterrorral kapcsolatos tavaly kiadott jelentéséről is. 

A 2006 őszi rendőrterror utáni büntető igazságtételi gyorsmérleg még mindig siralmas: Gyurcsány szabadlábon (Földközi tengeri nyaralóhelyen "pihent" az ünnepek idején), Gergényiék felmentve, Budaházyék 125 évre elítélve (Budaházy György rácsok mögött, előzetesben élte meg az ünnepeket és most is bent van) és jómagam a 2006 őszi igazságtételért folyatott küzdelem miatt a büntetőbíróság előtt.

Még 2013-ban indult koncepciós büntetőeljárás ellenem a 2006 őszi rendőrterror igazságtételét célzó országgyűlési képviselői munkám során egy gyalázatos ügyészi cselekménnyel kapcsolatosan egy elszámoltatást követelő tüntetésen tett tényállításom kapcsán  egy "jó hírnevére" kényes, 2006 őszi megtorlásokban részt vevő ügyész feljelentésére. A vád nagy nyilvánosság előtt elkövetett rágalmazás. 

A vádat a szervezett bűnözés és korrupciós bűncselekmények leleplezésére hivatott csúcs ügyészi szerv, a Központi Nyomozó Főügyészség képviseli, amely buzgó "nyomozati munkával" közel ezer oldalnyi nyomozati iratot termelt ki. Ha a 2006 őszi megtorlók és korrupt politikusok ügyében lennének ilyen aktívak, akkor nem lenne ilyen sanyarú az elszámoltatás mérlege...

Az első tárgyaláson kifejtettem a koncepciós perrel kapcsolatos védekezésemet, amelyben részletesen elemeztem bizonyítékokkal alátámasztva az ügyészség 2006 őszi törvénysértéseit, amelyek miatt a megtorlás keretében számos ártatlan ember került annak idején börtönbe, illetve elítélésre. Kihallgatásra került az engem feljelentő ügyész, aki konokul tagadott és a törvénysértéseivel történt szembesítés ellenére sem tanúsított bűnbánatot, vagy kért elnézést az érintett házaspártól tettei miatt.

A Gyurcsány rezsim elleni tiltakozók és békés járókelők elleni rendőrségi embervadászatok 10. évfordulóján, 2016. szeptember 20-án  tartott második tárgyaláson meghallgatta a bíróság a döbbenetes ügyészi cselekménnyel érintett házaspárt és Gőbl Györgyöt, a Közhatalom Jogsértettjei Egyesület vezetőjét is, akik bizonyították a vád tárgyává tett állításomat.  A valóságbizonyítás így a javamra alakult. 

Az eljárás törvényesen nem is indulhatott volna meg. A vád tárgyává tett kijelentéseket még országgyűlési képviselőként hoztam nyilvánosságra, ezért nem vagyok büntethető, erről - és nem a lopás-korrupció-politikus bűnözés mentegetéséről - szól a mentelmi jog, amely a mandátum lejárta után is fennáll a képviselőként ebben a minőségben közölt tény vagy vélemény miatt.

A mostani tárgyaláson a perbeszédek hangzanak el és ítélethirdetés várható. 

A tárgyalás helyszíne: Pesti Központi Kerületi Bíróság (1055 Budapest, Markó u.25.) III. emelet 311. 
Időpont: 2017. január 5. 8.30
Védőm: dr. Csisztai-Molnár Péter ügyvéd (Nemzeti Jogvédő Szolgálat) 

Az egyik célom az eljárásban, hogy  bemutassam az ügyészség 2006 őszi megtorlásokban játszott gyalázatos szerepét, amely miatt tudomásom szerint közülük senkit nem bocsátottak el és nem büntettek meg.  Erről is sok minden kiderül a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 2006 őszi rendőrterrorral kapcsolatosan kiadott, október 21-én bemutatott jelentéséből, amely már kapható a nemzeti könyvesboltokban, illetve megrendelhető az njsz@nemzetijovedo.hu címen.

Tavaly novemberben - miközben az elcsatolt magyarság jogfosztottsága miatti emberi jogi monitorozó úton éppen  Felvidéken jártunk - dr. Morvai Krisztinát  szintén egy koncepciós jellegű etikai eljárásban első fokon alaptalanul és felháborító módon fegyelmi büntetéssel sújtották az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam és Jogtudományi Karán egy koncepciós perben tanúsított bátor nemzeti jogvédő kiállása miatt. Szégyen, hogy ilyenre vetemedett az egyetem, ahelyett, hogy elismerését fejezte volna ki Krisztinának, amiért nem hagyta szó nélkül azt, hogy Budaházy Györgyöt és 16 társát 125 év fegyházzal sújtó ítéletet hozó tárgyaláson azt észlelte velem együtt, hogy az ügyészség nagy valószínűséggel előre megírt ítélettel rendelkezett. Határozott fellépését követően Budaházyék akkor szabadon távozhattak, azóta pedig már nyolcan közölük ismét előzetesben várják az általunk szorgalmazott közkegyelmet.

Az ilyen koncepciós eljárásokkal újra és újra igyekeznek nemzeti jogvédőket megállítani, azonban ez és az igazság legyőzése elleni kísérletek kudarcra vannak ítélve. Mert a mi oldalunkon van az igazság és a jog is. Csak végig kell menni a küzdelem útján a győzelemig! 

Szeretettel várok minden szolidáris hazafit, akinek szívügye a 2006 őszi igazságtétel és a teljes elszámoltatás!

Budapest, 2017. január 3.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője

Elhunyt nemzeti jogvédő barátunk és bajtársunk: dr. Grespik László

Szomorú szívvel és megrendülten tudatom, hogy 2016. december 19-én hajnalban dr. Grespik László barátunk, nemzeti jogvédő kollégánk, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriumának tagja és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnökségi tagja 52 évesen visszaadta lelkét a Teremtőnek. Felfoghatatlan és feldolgozhatatlan tragédia ez nemcsak által mélyen szeretett családja, özvegye, Éva és két gyermeke, Etele és Anna számára, hanem nemzeti jogvédő közösségünk számára és az egész Nemzet számára is. Halálának híre letaglózott, családja kérésére tudattuk csak most a hírt.
Miért mennek el az igazak ? És ráadásul miért életük derekán? Mint most Laci.
Különleges, eredeti és tehetséges személyisége pótolthatatlan űrt hagy hátra.


Idén október 23-án ott volt velünk a 2006 őszi emléktáblánk avatásán a Hazatérés Templománál:



Beszámoló a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és dr. Morvai Krisztina EP képviselő felvidéki jogi monitorozó útjáról (2016. november 16-20.) – karácsonyi és újévi jókívánságokkal, előszóval

Előszó:

Karácsony előtt örömmel adom most közre a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és dr. Morvai Krisztina független európai parlamenti képviselő idei felvidéki jogi monitorozó útjáról készített összefoglalót.

A beszámoló szerzője egy tehetséges felvidéki magyar joghallgató, reménybeli nemzeti jogvédő Kartai Gergő, aki nálam kezdett gyakornoki időszak nyomán kísért el minket az útra és biztatásomra, segítségemmel krónikát készített a háromnapos útról. (Korábbi két felvidéki tudósítás itt és itt olvasható.) Tudósítását néhány szemponttal kiegészítettem, de döntő részben saját gondolatait tükrözi a summázat. Különös értéket az ad a műnek, hogy milyen őszintén, nyíltan és önkritikusan fogalmaz a felvidéki magyarság nem túl rózsás helyzetével kapcsolatban. Világossá teszi, hogy a változás kulcsa egyértelműen a felvidéki magyarság kezében van, elsősorban rajtuk múlik kikényszerítik-e az őshonos európai nemzeti közösségeket egyébként megillető, de tőlük jelentős részben megtagadott egyéni és közösségi jogokat. A szerző és a tudósításban említett biztató kezdeményezések, derék emberek a sanyarú valóságból való kilábalás esélyét kínálják. A mi feladatunk, pedig az, hogy segítsük a bátor, öntudatos felvidéki magyar kezdeményezéseket. Amint tapasztalhattuk: már nincs hová hátrálni. Az úton szerzett jogi tapasztalatok feldolgozása folyamatosan zajlik. Köszönet Gergőnek a kiváló összegzésért és egyúttal mindenkinek, aki segítette utunk eredményes megvalósítását. Kiemelt köszönet dr. Morvai Krisztina barátomnak és harcostársamnak, hogy alkotó részvétele mellett ösztönözte és lehetővé tette a misszió megvalósítását. Sok erőt és kitartást azoknak, akik tartják a zászlót és nem adják fel!

Azóta már több száz felvidéki önkormányzathoz jutott el a kétnyelvűséget követelő, az utunkon minket végig elkísérő kiváló somorjai civil aktivista Polgár Hajnalka vezetésével készített petíciójuk. Velük vagyunk! A szlovák EU elnökség ideje lassan lejár, és lejárt a gyávaság, a belenyugvás, önfeladás, elnyomás és alávetettségre alapuló rendszerek ideje is.

Nemrég újabb fegyvert adott az önrendelkezésért küzdő testvéreink kezébe az Európai Parlament 2016. december 12-én „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2015-ben” címmel elfogadott, határozatának 104. pontja (előterjesztő Nagy József felvidéki magyar EP képviselő volt):

„kéri az Uniót az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése 1985 (2014). számú, az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről és jogairól szóló állásfoglalásának végrehajtását, a szubszidiaritás elvét maradéktalanul tiszteletben tartva; hangsúlyozza, hogy a tagállamokban üzemelő vészhelyzeti forródrótoknak és egyéb hivatalos segélyvonalaknak nem csak az ország hivatalos nyelvein, hanem a hívások átirányítása révén a kisebbségi nyelvein és a főbb uniós nyelveken is elérhetőeknek kell lenniük”

Az állásfoglalás az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésén 2014 áprilisban Kalmár Ferenc akkori képviselőtársam jelentésén alapuló, többünk közös munkájával elért határozat végrehajtására hívja fel a tagállamokat. Az a határozat pedig egyértelműen kiáll többek között a területi autonómia és nyelvi jogok teljes körű érvényesítése mellett. Ez a határozat teljesítette be a szintén általunk kiharcolt 1832/2011. sz. ET határozat területi autonómiát szorgalmazó törekvéseit. Kőkemény csatában, visszaverve a románok és szerbek támadásait vittük át akkor a most az EU tagállamok számára végrehajtásra utalt határozatot. Most már csak az a kérdés ki-mikor él végre ezekkel az eszközökkel!

Ezzel a beszámolóval és jó hírrel is kívánok áldott, kegyelemteljes Karácsonyt minden kedves honfitársamnak gúnyhatáron innen és túl abban a tudatban, hogy a magyarságnak küldetése van, a Szeretet, az Igazság és Szabadság kiteljesítése, és ezért kell közösen megtennünk minden tőlünk telhetőt! Egyúttal egészségben, örömökben és sikerekben gazdag, fájdalmakat enyhítő, gyógyulást hozó, a meghurcoltaknak szabadságot adó, boldog új esztendőt is kívánok!

 

Budapest, 2016. december 23.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat(www.njsz.hu)  ügyvezetője

www.gaudinagytamas.hu

 

 A Beszámoló:

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat küldöttsége idén november 16-20 között tavaszi erdélyi missziót követően Felvidékre is ellátogatott, hogy felmérje a felvidéki magyar lakta települések illetve a felvidéki magyarság jogi helyzetét, önrendelkezési jogának érvényesülését. Nagy megtiszteltetésemre engem is meghívtak a körútra, amely során élményekben gazdag három napot tölthettem a stábbal és szerezhettem értékes tapasztalatokat olyan míves emberektől, mint például dr. Morvai Krisztina EP képviselőasszony és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője. Sokat merítettem ugyanakkor az útra velünk tartó dr. Menyhárt Gabriella erdélyi magyar jogvédőtől, aki számos, magyar közösség érdekit szolgáló pert nyert meg. Almási Lajos videokamerájával pedig gondosan kísérte végig utunkat.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat delegációja a dunaszerdahelyi Városháza előtt kedves vendéglátónkkal, Takács Tímeával.

Nyilvános meghallgatás és fórum Gömörben, az almáspusztai Baranta-völgyben dr. Morvai Krisztinával, dr. Menyhárt Gabriellával és Mede Ferenc vállalkozóval közösen.

A monitorozás három fő állomása: Dunaszerdahely, Komárom illetve gömöri Baranta-völgy volt. Ezen állomásokhoz való utazásaink során számos más helyen is megálltunk, többek között a lévai magyar iskolánál és több fontos emlékmű megkoszorúzása érdekében. Így volt ez Komáromban (Csonka-Magyarország) is, ahol a Szabadság téren álló I. világháborús emlékműnél koszorúztuk meg s emlékezhettünk meg Dél-Felvidék, s Komárom visszacsatolásának 78. évfordulójáról.

A stáb első állomása Dunaszerdahelyre vezetett, amely Pozsonytól 45km-re délkeletre, Csallóköz szívében fekszik. A 2011-es népszámlálás alapján a város 22.477 lakosából 16.752 magyar és 4373 szlovák volt. Megjegyezendő, hogy a 2001-es népszámlálási adatok alapján a magyar lakosság száma még 18.756 volt, tehát 10 év alatt jelentősen csökkent a magyarság lélekszáma.

Ezek a számok azért is fontosak, mivel a nemzeti kisebbségi nyelvek használatáról szóló törvény (1) és (2) bekezdése alapján azon településen, ahol a „kisebbség” száma eléri a 15%-ot, ott a hivatali érintkezés során joguk van a kisebbségi nyelvet használni valamint joga van a helyi államigazgatási szervvel, a területi önkormányzati szervvel és a területi önkormányzati szerv által alapított jogi személlyel (a továbbiakban “közigazgatási szerv”) folytatott szóbeli és írásbeli érintkezés során, ideszámítva az írásbeli háttéranyagokat és bizonyítékokat, a kisebbség nyelvén kommunikálni, és a közigazgatási szerv a kisebbség nyelvén írt beadványra az államnyelv mellett kisebbségi nyelven is ad választ a közokiratok kiállításának kivételével.

Megemlékezés felvidéki magyar hősökről és meghurcoltakról (a beszámoló szerzője a képen Krisztinától jobbra).

Ősi csallóközi magyar települések nevei csak tótul a dunaszerdahelyi buszállomás hirdetőtábláján-ezt a megalázást már remélhetően nem sokáig engedik ezt az ott élő magyarok.

A városban elsőként az autóbusz- és a vasútállomást jelöltük ki célként. Sajnos azt kellett megtapasztalnunk, hogy bár a személyzet beszélte a magyar nyelvet, de ahogy a várakozóteremben, úgy az állomások környékén is a táblák, biztonsági jelzések (amelyeknek megszegése akár szankciókat is vonhat maga után), a felhívások, hirdetések, információs feliratok mind-mind csupán „államnyelven” voltak feltüntetve, magyarul nem. Sőt, az autóbusz állomáson az információs automata adatai a gépen angol, német és szlovák nyelven voltak csak olvashatók, magyar nyelven „természetesen” nem. De hiszen miért is lenne egy több mint 80%-os magyar lakta városban a szlovák, angol és a német nyelv mellett magyarul is feltüntetve bármi…

Az állomások után Dunaszerdahelyen a kitelepítettek emlékművénél volt alkalmunk a meghurcoltakról megemlékezni illetve az emlékművet megkoszorúzni. A koszorúzás után pedig együtt énekeltük el nemzeti himnuszunkat és a Szózatot.

Utolsó helyszín a városháza volt, ahol szintén nem az várt minket, amire esetleg számítottunk volna, azonban megjegyezendő, hogy egy önkormányzati tisztviselőnő igényes és szívélyes betekintést adott nekünk és megtekinthettük szinte mindent, és városról szóló mutatós kötetekkel lepett meg minket, köszönet érte neki. Szerettünk volna egy-két szót váltani a polgármester úrral, azonban betegsége és elfoglaltságára hivatkozva vele nem, azonban az alpolgármester úrral sikerült a folyosón összefutnunk, aki csupán egy kétperces kézfogásra ért rá. Ahogy sétáltunk az épületben, megdöbbenve olvastuk a jelenlegi képviselői ciklus képviselőinek névsorát a falon és arra lettünk figyelmesek, hogy a több mint 90%-ban magyar képviselők közül alig páran voltak, akik nem hagyták megbecsteleníteni nevük, és felvállalva nemzetiségük és identitásuk magyar névvel szerepeltek volna a táblán. Sajnos ezt azért is volt szomorú látni, mivel még ha annak idején, amikor erőteljesen szlovákosították a neveket és ezzel őket megbecstelenítve és csorbítva identitásuk nem is tudtak volna fellépni ellene, ma már egy tollhúzással – és némi sétával – bárki bármikor visszaváltoztathatja eredeti nevére a személyigazolványát. Ahogy az állomáson, úgy itt is szomorúan véltük felfedezni, hogy az önkormányzati hirdetőtáblák, kifüggesztett iratok többsége sajnos csak szlovák nyelven volt elérhető, de sajnos nem az volt a legmegdöbbentőbb, hanem az, amikor felértünk az épület legfelsőbb szintjére, ahol az üléstermet is megcsodálhattuk. Csodáltuk is, hiszen egy aranykezű magyar ácsnak Makovecz Imre tervei alapján megvalósított, gyönyörű munkája fogadott minket, ám ez a csodálat csak addig tartott, amíg el nem mesélték annak történetét, hogy vajon egy 80%-os magyarlakta városban, ahol a képviselőtestület több mint 90%-ban magyar, miért csak nemrégiben lehetett indítványozni azt, hogy az ülésteremben a szlovák és az uniós zászló mellett a magyar is helyet kaphasson.  A válasz egyszerű, de annál inkább megdöbbentő. Egy 6 éves magyar ajkú kisiskolás ihlette a testület tagjait, aki egy látogatócsoport tagjaként vette a „bátorságo” és meg merte kérdezni a képviselőktől, hogy a magyar zászlónk vajon mért nem díszeleghet ott a többi zászló mellett?! Természetesen ezzel még mindig előrébb járnak, mint sok más, magyar többségű városok, faluk önkormányzatai. Ebből kifolyólag tehát nyugodtan megállapíthatjuk, hogy a dunaszerdahelyi önkormányzat zászlóügyben hozott döntése példaértékű és követendő minden magyar többségű önkormányzatra nézve, ahol erre a feltételek és a lehetőségek is adottak!

A dunaszerdahelyi esti fórumunkon dr. Morvai Krisztina, dr. Gaudi- Nagy Tamás és dr. Szekeres Klaudia kiváló felvidéki ügyvéd adták elő tapasztalataikat, esetleges megoldási lehetőségeiket a vendégeknek. Dr. Gaudi- Nagy Tamás úgy fogalmazott, hogy szerinte a felvidéki magyarság politikai fogoly s nem szabad, ezért le kell rázni a lelki béklyóinkat és az önrendelkezés útjára kell lépni, amelyet ráadásul a nemzetközi jog normái is támogatnak. Dr. Morvai Krisztina szerint tömegesen, határozottan és tudatosan kell, hogy fellépjünk a jogok kikényszerítése érdekében és akkor ismét saját kezébe veheti sorsát a felvidéki magyarság. Mindketten ismertettek olyan európai példákat, ahol öntudatos őshonos közösségek sikerrel vívták ki közösségi jogaikat. Dr. Szekeres Klaudia pedig a magyar közösség érdekében folytatott jogi küzdelmekről beszélt, így például a népszavazáson régi nevének visszaszerzése mellett döntött Pered település ügyéről, a nemrég a népszavazás eddig bojkottált eredményének kikényszerítését célzó próbaperről. A hosszan tartó fórumon számos kérdés és értékes hozzászólás hangzott el a résztvevőktől, akik közül többen világossá tették, hogy úgy érzik a felvidéki magyar politikai „elit” magukra hagyta őket. A fórum végén jogi öntudat erősítését célzó művek, a Jogvédők a nemzet szolgálatában c. kötet és a Jelentés a 2006 őszi rendőrterrorral és megtorlásokkal összefüggésben végzett jogvédő tevékenységről című, NJSZ által kiadott könyvek több példánya jutott el az érdeklődökhöz. A nemzeti jogvédők bemutatták azon küzdelmeiket, amelyek a csonka hazában a kormányellenes tüntetők ellen folytatott állami erőszakcselekmények miatt folytattak. Kiderült: szemkilövéstől, bebörtönzéstől és más 2006-2010 között a csonka hazában átélt meghurcolásoktól a Felvidék magyarsága nem kell tartson. Malina Hedvig – akinek édesapja is felszólalt a fórumon - sajnálatos ügyén kívül az elmúlt években nem volt számottevő koncepciós magyarellenes eljárás. A fórum végén a vendégekkel sikerült baráti légkörben egy órát beszélgetéssel, élmények és tapasztalatok cseréjével töltenünk.

A következő utunk Komáromra vezetett, ahol Fehér István, a Selye János Gimnázium földrajz tanára vezetett minket. Első ízben a magyar gimnáziumot tekintettük meg kívülről, ami szintúgy csalódás volt, hiszen a szlovák és az uniós zászló mellett megint csak nem díszeleghetett a magyar, mondván hogy ne haragítsuk magunkra szlovák „testvéreinket”. Itt úgy érzem meg kell jegyeznem valamit, ami az én szívemnek is már nagyon régóta fáj. Én hat éven keresztül voltam a gimnázium diákja, itt is érettségiztem és azzal kellett szembesülnöm, – annak ellenére, hogy a gimnáziumban többnyire jól képzett, kedves, barátságos tanárok tanítanak – hogy Fehér István tanár úr volt az egyetlen, aki sosem volt rest az óráiba egy kis magyar kultúrát, magyar identitás erősítőt zsúfolni még akkor sem, ha a diákoknak legfeljebb heti két órájuk volt vele. Ez sajnos a többi tanárról nem volt és nem is mondható el mind a mai napig, ami azért is nagyon fontos, mert sajnos nálunk Felvidéken az a tendencia már évek óta, hogy a magyar nemzetiségű lakosok úgy döntenek – mondván így könnyebb lesz gyermeküknek elhelyezkedni az országban – szlovák iskolákba adják be gyermeküket és hagyják őket elszlovákosodni, s ezáltal rohamosan csökken a magyarság lélekszáma.

Komáromban 2001-es népszámlálás alapján a 37.366 lakosból 22.452 (60%) vallotta magát magyarnak, 12.960 (35%) pedig szlováknak. A 2011-es népszámlálást tekintve a 34.349 lakosból már csak 18.506 (53,9%) volt magyar és 11.509 (33,5%) szlovák.

A gimnázium után a kitelepítettek emlékművét koszorúztuk meg, s majd a komáromi Járási Bíróság felé sétáltunk el, hol megdöbbenve tudtuk meg az információs ablaknál, hogy azért nincsenek kétnyelvűen az információs feliratok, értesítések kihelyezve, mert még eddig senki nem kérvényezte. Ezt megtapasztalva Dr. Morvai Krisztina petíciót adott be a feliratok kétnyelvűsítése érdekében a bíróság elnökéhez. Egy ítélethozatalra is volt szerencsénk beülni a stábbal, ahol épp a felek nem jelentek meg, így az ítélet kihirdetése után el tudtunk beszélgetni a bíróval, aki ha nehézkesen is, de megértett minket és tudott velünk magyarul társalogni. A bíró úrral beszéltünk a polgári peres változásokról, amelyek alapján a perbeli bizonyítékok a magyar nyelvre fordításának költségét idén július 1-től a felekre terhelik, amely nemzetközi egyezményeket megsértésével jár. Továbbá megtudtuk bírósági eljárások egyes menetrendjét, hogy például ha csak egy valaki is az eljárás során nem érti a magyar nyelvet, de például a felek és a bíró is tud magyarul, akkor tolmácsot kell hívatni, ám nem annak az egy szlováknak, aki része az eljárásnak, hanem a többi magyarnak, mivel az eljárást akkor is szlovákul fogják lefolytatni.

A Bíróság után a vasútállomást tekinthettük meg, amely utunk talán legmegrázóbb része volt. A gimnazista éveim alatt folyton szembesülnöm kellett azzal, hogy ha szerettem volna hazautazni, viszont – főleg a kezdetekben, mivel én 90%-ban magyar ajkú, 800 lakosú községben élek – amikor még nem tudtam konyhanyelven sem a szlovákot, nagy erőfeszítésekbe tellett elmagyarázni a jegyárusnak, hogy mit és hogyan szeretnék, ugyanis nem volt hajlandó – és mind a mai napig nem is az – kiszolgálni, ha magyarul beszéltem. És ez természetesen nem csak velem szemben, hanem bárkivel, aki épp magyarként arra jár, és nem tudja, vagy csak töri az „államnyelvet”. Ezt a magatartást nem hiszem, hogy bármely törvény, jogszabály, határozat vagy éppen egy nemzetközi egyezmény megengedné. Tovább haladva szerettünk volna az állomás büféjében vásárolni, - ahol egyébként minden csak szlovák nyelven volt feltüntetve - és mikor megláttuk, hogy a hölgy – aki egyébként a tulajdonos volt és az előző polgármesteri választásokon jelöltként is indult – kitessékelt minket mondván, hogy most épp egy szlovák polgárral beszél, és őt szolgálja ki, minket pedig nem hajlandó kiszolgálni. Ezek után dr. Morvai Krisztina és dr. Gaudi-Nagy Tamás – a stábunk két tagjának korábbi kísérleteit követően – Érsekújvárra kívántak jegyet vásárolni a jegypénztárban magyarul, amelyre a pénztáros a pénztár rolójának lehúzásával reagált, megtagadta a kiszolgálást. Mindezek után elindultunk az állomás igazgatójának irodájába, ahol szerettünk volna panaszt tenni és elbeszélgetni az igazgatóval erről a jelenségről. Illedelmesen bekopogva kértük, hogy adjanak nekünk egy panaszkönyvet, amelyben leírhatjuk az impulzusaink és szerettünk volna az igazgatóval is elbeszélgetni. A személyzet úgyszintén nem tudott magyarul, panaszkönyvet nem voltak hajlandóak adni és még csak a folyosóra sem engedtek be minket. Egy tíz perces szócsata és elszánt fellépéseket követően két rendőrautót és egy gyorsreagálású egységet küldtek ki az állomásra. A nagy zűrzavarban, miután a képviselő hölgy megmutatta igazolványát, hogy valóban EP képviselő hajlandóak voltak panaszkönyvet kihozni, és az igazgató is megtisztelt minket jelenlétével, bár a magyart ő sem beszélte, ezért aztán vissza is ment az irodájába. A panaszkönyvbe a képviselőhölgy a fogyasztói diszkrimináció megállapítását, annak megszüntetését, az eset kivizsgálását valamint a felelősök megbüntetését kérte. Utólag kiderült, a „problémája” a jegyárusnak, az elárusító hölgynek, a személyzetnek és a rendőrségnek is az volt, hogy ők már 100 éve itt élnek, Szlovákiában, ahol az államnyelv a szlovák, és ha Szlovákiában vagy akkor szlovákul kell tudnod beszélni, – „Na Slovensko po slovensky” – aki pedig nem tud, az költözzön a Duna másik oldalára. Természetesen megkértek minket arra is, hogy mi itt ne magyarkodjunk, vegyük tudomásul, hogy nem otthon vagyunk. Természetesen már mondani sem kell, hogy a táblák, biztonsági jelzések, információs feliratok, értesítések csupán szlovák nyelven („államnyelven”) voltak kihelyezve. Mindezt persze nem hagytuk szó nélkül és egyértelmű határozottsággal tudomásukra hoztuk, ez itt magyarok lakta terület, így nem fogadható el ez a nyelvi diszkrimináció.

A vasútállomást elhagyva a városháza felé vettük az irányt, ahol szerencsénk volt találkozni a város polgármesterével illetve alpolgármesterével is. Hosszas beszélgetés után azt a következtetést vontam le, hogy az emberek talán még tudnák is, hogy mit kéne tenni, mit kéne tenni ahhoz, hogy változás történjen, hogy a magyarságnak ne kelljen alacsonyabb fajként élnie saját szülőföldjén jogfosztottan. Azonban a tevés az, ami mindig elmarad, a szavak embere, s nem a tettekéi lettünk. És ez igaz mindannyiunkra. A komáromi képviselőtestületben két képviselő csupán szlovák, az összes többi magyar nemzetiségű. Amikor arra került volna a sor, hogy a magyar zászlót kihelyezhessék a városházán, akkor a két szlovák képviselő úgy nyilatkozott, hogy nem szeretne ebbe a kérdésbe beleavatkozni, hiszen nem rájuk tartozik ez a döntés, azonban mindannyiunk megdöbbenésére még így sem sikerült megszavaztatni, hogy kihelyezzék. Természetesen csak rajtunk múlott. Remélhetően kiküszöbölik rövidesen ezt a csorbát.

Knirs Imre alpogármester úr elmondta, hogy a város önkormányzata részéről voltak elképzelések, megmozdulások a vasútállomás kétnyelvűsítése iránt, azonban elutasították őket azzal az indoklással, hogy a szlovákiai közlekedési minisztérium egy félig katonai szervezet, ahol a rangidős tiszt engedélye illetve utasítása hiányában ilyen és hasonló intézkedések nem hozhatók meg. Ezek szerint még akkor sem, ha az éppen jogszabályi rendelkezéseket vagy nemzetközi egyezményeket sértenek.

Az esti fórumunk szintén nagy érdeklődést keltett a helyi magyar ajkú lakosságban. Szép számban megjelent vendégeink között ott volt Komárom alpolgármestere is, aki kifejtette, szerinte a felvidéki magyarság legnagyobb ellensége a közöny. Beavatott minket ambiciózus elképzeléseikbe az egyetem bővítéséről és városfejlesztés olyan irányú alakításáról, amely a helyi magyarság gyarapodását szolgálná. A somorjai civil aktivista Polgár Hajnalka – akik végig velünk volt az úton és aki sokat mesélt nekünk magyar érdekű civil mozgalmi törekvéseikről - is felszólalt, ismertette a felvidéki magyar érintettségű önkormányzatokhoz intézendő tömeges petíciókról az asszimiláció megakadályozására és a kétnyelvűség kikényszerítését szolgáló petíciós akcióról.

Utunk harmadik állomása felé haladva megálltunk Léván és a Juhász Gyula magyar anyanyelvű Alapiskolát látogattuk meg. A csupaszív és töretlen lelkesedésű Andruskó Csilla igazgató asszonnyal és az általa vezetett tantestület néhány tagjával volt szerencsénk találkozni és elbeszélgetni, akik őszinte szívvel osztották meg velük mindennapi elszánt küzdelmeiket, gondjaikat és terveiket, de egyúttal egyértelművé tettél számukra: soha nem adják fel. Az iskolát is megtekintettük és kedves vendéglátásban részesítettek minket. A lévai magyar gimnázium, a Czeglédi Péter Református Gimnázium vezetője, Kassai Gyula lelkész úr beavatott minket Felvidék legkisebb magyar gimnáziumának fennmaradásért folytatott építő küzdelmeiről. Sajnos nem túl kecsegtető a helyzet a fogyó magyarságú Léva és környékén. A magyar iskolák lényegesen hátrányosabb körülmények között próbálnak fennmaradni és létezni, épphogy funkcionális tevékenységüket el tudják végezni, míg a szlovák alapiskolák nem tudják hová költsék még el a pénzt. Ennek eredményeként technikailag, fejlettségileg a szlovák iskolákkal szemben alul maradt magyar alapiskolák nem tudják felvenni a versenyt, nem tudnak megfelelően érvényesülni. Tulajdonképpen hónapról-hónapra élnek, létezésük bizonytalan. A gyermekek száma folyamatosan csökken, s közben egyre több magyar gyermeket szlovák iskolákba iratnak be az „érvényesülés” miatt és az egyre gyarapodó számú cigány nebulók miatt.

A találkozón megjelent helyi gazda szintén mostoha körülményekről nyilatkozott. A mezőgazdaságot tudatosan leépítik, a földeket pedig külföldi cégek, vállalkozók kezére játsszák.  Egyszerűen nem tudnak a nagyvállalkozók, a nagy multik mellett versenyben maradni. Elnyomják őket, és ezáltal nem tudják megőrizni önfenntartási tevékenységeiket, amelyeket apáiktól, dédapáiktól tanultak, örököltek, s amelyek által generációkról- generációkra tartották el családjukat, tartották fent közösségük.

Számomra a legmeghatározóbb és legfelemelőbb helyszín az eddigiek közül a felvidéki monitorozás utolsó állomása: a Medvesalja, Barkóság vidékén, a gömöri térsében található Baranta- völgy volt. Ezen az utolsó állomásunkon úgy éreztem fellélegezhetek. Teljesen más mentalitással, környezettel lettünk elvarázsolva. Úgy éreztem – a komáromi és a dunaszerdahelyi állomásainkkal ellentétben – hogy az itt élő csodás emberek a szavak helyett a tettek mezejére léptek. Medvesalján megismerkedhettünk Mede Ferenc vállalkozóval, üzletemberrel, aki társaival együtt megpróbál ő maga lenni a változás, s ezzel másoknak energiát, lelkesedést, kitartást, bátorságot, és ami nagyon fontos, egy irányt ad, egy utat, amelyen elindulhatnak. Ambíciózus régiófejlesztésbe kezdett helyi vállalkozók, helyi kézművesek, termelők és szolgáltatók bevonásával, amelynek az a célja, hogy európai források bevonásával vonzó turisztikai célponttá tegye a régiót, amely munkahelyeket teremt, megélhetést biztosíthat és öntudat erősíthet, mindez pedig a helyben maradást és a magyarság megmaradását segítheti. Az esti fórumunkon a helyi lakosok mellett megemlítendő Sonkolyné Mede Csilla, Egyházasbást község polgármestere is, akik szavaiból és mondataiból érzékelni lehetett azt az elkeseredettséget, bánatot és gondok, nehézségek tömkelegét, melyekkel eddig senkihez nem tudtak bizalommal fordulni. Elkeseredettséget érzékelhettünk, hiszen a völgy földrajzi elhelyezkedéséből is adódóan tulajdonképpen egy, a külvilágtól elzárt, elvágott más világ az, ahol ők élnek. Ahonnan a segítségkérés sajnos oly kevés helyre hallatszik el, s ebből okkal érezve azt, hogy egyedül maradtak és senkire nem számíthatnak. Azonban megjegyezendő és egyben példaértékű, hogy eme keserűség és elkeseredettség mellett is egy élő és virágzó boldog közösséggé tudták egymást kovácsolni, amelyből a vállalkozóktól kezdve a helyi polgármestereken át egészen a községi lakosokig mindenki kivette az osztályrészét. A fórumon megosztotta velünk gondolatait a nemrég elhunyt kiváló, a szlovák állam által meghurcolt magyar asszony, Tamás Aladárné lánya is.

Végül, de nem utolsóként dr. Menyhárt Gabriella erdélyi ügyvédnő eredményes jogi küzdelmeiről tartott beszámolót, amely példaértékű és követendő! Követendő, hiszen nem lehet feladni! Nem lehet nem tenni! Menni kell és csinálni, s - ha néha-néha el is fáradunk - egymásnak erőt adni és egymást bátorítani kell az elért sikereinkkel! Hisz mi mindannyian egy vérből valók vagyunk!

  Úgy gondolom nagyon fontos, hogy mindig legyen egy személy – lásd Komáromban Fehér István, Somorján pedig Polgár Hajnalka, Medvesalján, Barkóságban Mede Ferenc – aki megpróbál egy közösséget formálni, s azt összetartani, igazgatni útjukat, megmutatni a helyes utat. A külhoni magyarságnak rá kell jönnie arra, hogy egységben az erő. Össze kell tartani nem csak az adott régióban, hanem a többi elcsatolt területen élő magyarsággal, hogy egymástól, egymás hibáiból tanuljanak, egymást közösen segítsék. Személy szerint a Baranta- völgyben egy biztató irányt, egy példaértékű kis közösséget véltem felfedezni, akiknek vannak elképzeléseik, akik kezükbe vették saját sorsuk. A nap végére úgy éreztem, mi nem is adni mentünk oda, hanem kapni. Kapni sok erőt, lelki felüdülést, és hitet. Hitet, hogy amit csinálunk, annak értelme és célja is van.

Összegzésként tulajdonképpen hét negatívumot tudnék megjelölni, amely rossz hatással van ránk, és amelyen mindenképp változtatni kellene, illetve hét pozitívumot, ami előmozdíthatná, előidézhetné a változást. Azt a változást, ami által újra visszanyerhetnénk megbecsülésünk, büszkeségünk, identitásunk és hitünk egy szebb jövőben.

A negatívumok közé tudnám sorolni a lustaságot, a kishitűséget és a félelmet, amely mint olyan megakadályoz abban, hogy önmagunk legyünk. Hiszen mi is a félelem? A félelem egy olyan hamis tény, amit mi valósnak hiszünk. Továbbá a tétlenség, a nemtörődömség, a megosztottság és a közöny. Ugyanis a szeretet ellentéte nem a gyűlölet. A szeretet ellentéte a közöny, amelynek elszaporodásával közösségek tucatjai merülnek feledésbe, és nem marad csupán a magány és a boldogtalanság.

A monitorozásunk három napja során felmerült pozitívumok közé tudnám sorolni a hitet, hiszen a béklyóktól csak úgy lehet megszabadulni, ha többé nem hiszünk bennük. Az összefogást, amely nélkül sosem lesz egység. A bátorságot, aminek segítségével megtesszük az első lépéseink. Az önzetlenség és az önfeláldozás, amellyel másokat is arra inspirálhatunk, hogy a szavak helyett a tettek beszéljenek elvárások nélkül. És végül az emberségesség és a szeretet, amely nem csak boldogságunk kulcsa, de általa kihozzuk egymásból a legjobbat.

Konklúzióként szeretném megköszönni, hogy szülőföldemre is ellátogatott a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, különösen  dr. Morvai Krisztinának és dr. Gaudi- Nagy Tamásnak, akik nélkül ez az élményekben és tapasztalatokban gazdag utazás nem valósulhatott volna meg. Köszönöm azt a rengeteg tanácsot, erőt, bíztatást és hitet, amellyel bearanyozták a felvidéki magyarság mindennapjait. Köszönöm, hogy ebben a nagyszerű és tanulságos utazásban engem is meghívtak és részt vehettem. Köszönöm, hogy ilyen csodás barátokra tehettem szert, köztük a stáb többi tagjára is utalva természetesen. Úgy érzem ez az utazás nem volt hiábavaló, sőt, kifejezetten hasznos volt és folytatni kell, mert csak így lehet. Nem lehet nem tenni!

„Aki lemond szabadságáról, az ember voltáról, emberi jogairól, mi több: kötelességéről mond le.” /Jean-Jacques Rousseau/

Tisztelettel és baráti üdvözlettel:

Kartai Gergő

Felvidék, Tany, 2016.12.06.

Gaudi a Szabadfogásban a nyugdíjasok "ajándék" utalványáról, a diákok tudását szondázó PISA felmérés magyar szempontból kedvezőtlen eredményeiről, a sajtópiac központosításáról és az Ahmed-Budaházy ítéletekről

A Hír TV  állandó vendégeként a "Szabadfogás" c. közéleti vitaműsor 63.  adásában szerepeltem december 7-én. A műsorban heten vitatjuk meg közügyeinket, egyfajta civil parlamenti fórumként.

A műsorban szó volt a nyugdíjasoknak adott kormányutalványról, a nyugdíjasok méltóságáról, a diákok világszintű tudását, kompetenciáját tesztelő tavalyi PISA felmérés magyar szempontból hátrányos eredményeiről, miért romlik a magyar oktatás színvonala, Mészáros Lőrinc újabb "önerős" beruházással ezúttal az ECHO TV-t vásárolta meg, Schmidt Mária a Figyelőt, miért aggasztó ez a fajta médiapiac központosítás, végül pedig a magyar határ és határt védő rendőrök ellen támadást vezénylő Ahmed 10 évet kapott terrorcselekményért, megérdemelte-e és ezen ítélet fényében hogyan lepleződik le Budaházyék elítélésének (BGY 13 év) koncepciós jellege.

A műsor itt tekinthető meg.

Szereplők rajtam kívül: Csintalan Sándor rádiós műsorvezető, volt képviselő,  Konok Péter történész, Magyar Kornélia politológus, Puzsér Róbert független újságíró és Wahorn András zenész, képzőművész. A műsorvezető Dévényi István, a valasz.hu felelős szerkesztője.

Kérem terjesszék és ha tehetik kérem nézzék a részvételemmel zajló következő adást is (december 21.)!

Honfitársi üdvözlettel: dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő