Felszólalásaim a gyakorlatilag rendeleti kormányzást bevezető és a parlamenti ellenzék jogait felszámoló Házszabály-módosítás vitájában

Botrányos és elfogadhatatlan lépésre ragadtatta magát a kormánytöbbség. Átlépte a Rubicont, innét már rendkívül nehéz a visszaút. Az IMF Magyarországra erőltetett, újabb megszorításokat követelő diktátumának expressz-sebességű törvénybe iktatása érdekében drasztikus Házszabálymódosítást terjesztettek elő péntek délelőtt, majd délután meg is kezdődött az általános vita.

Az utolsó  garanciális elemeket és fékeket is kiiktatják a törvényalkotás rendjéből: az új szabályként bevezetni kívánt  kivételes sürgősségi eljárás alapján már egy nap alatt lehet törvényeket lenyomni az Országgyűlés és az egész ország torkán a felelős megvitatás lényegi kizárásával. Szentesítik azt a jelenlegi gyakorlatot, hogy a harmadik olvasatban a zárószavazás előtt olyan zárószavazás előtti módosító javaslatokat lehet benyújtani, amely teljesen új szabályokat is tartalmazhat, tehát nem csak a belső önellentmondások megszüntetése lehetséges így. Módosító javaslatokat nyújtottunk be (5273/6,5273/5,5273/4) az utolsó pillanatban, egyedüliként, minek következményeként részletes vitára is sor fog kerülni

A vitában - Duró Dóra, Lenhardt Balázs és Novál Előd képviselőtársaimmal együtt- számos érvet felhoztunk a javaslat ellen. Felhívtam a figyelmet arra a történelmi párhuzamra, amely szerint az első Tisza István kormány 1904-ben az 1848-as elvek érvényesítését követelő a '48-as párti ellenzék parlamenti jogainak csorbítása érdekében puccszerű Házszabálymódosítást erőltetett át (ez volt a hírhedt zsebkendőszavazás ). Ezt elementáris erejű ellenzéki tilatkozás követte, többek között másnap szétverték az ellenzéki képviselők az akkor még csak két éves teremberendezést és a rájuk küldött rendfenntartókat is elverték. A politikai következmény tragikus lett az akkor már 30 éve kormányzó Tisza-féle Szabadelvű Párt számára: az Országgyűlés feloszlatását követően az egységbe tömörült ellenzék legyőzte és a párt darabokra hullott, többek között Széll Kálmán is kihátrált tőlük. Ezt követően a király a Fejárváry Géza vezette császárhű darabontkormányt nevezte ki és  az Országgyűlés közel 6 évig nem működött és az így kialakult  belpolitikai válság erőteljesen gyengítette az évekkel később bekövetkező trianoni csonkolás áldozatává tett hazánkat.

Mindez intő jel kell legyen a kormánypártok számára: ez az út számukra végzetes, nem szabad végigmenni rajta.


A javaslattal kapcsolatban két képviselőtársammal (Gyüre Csaba és Staudt Gábor) együtt pénteken sajtótájékoztatót tartottunk.

Balczó Zoltán (Jobbik) az Országgyűlés alelnöke az MTI-nek elmondta: azzal, hogy a kétharmados többség megszünteti azt a rendszert, amellyel eddig négyötödös törvénnyel lehetett csak házszabálytól való eltéréssel az Országgyűlés elé vinni törvényjavaslatokat, azzal a kormányoldal gyakorlatilag kijelenti, hogy ezentúl az ellenzék ilyen típusú támogatására sincs szükség. "Ez megkérdőjelezi, hogy egyáltalán mi az, amiben az ellenzéki pártoknak jogosítványuk marad (...) kétharmaddal mindent szabad, a következő az, hogy dupla szavazatuk lesz a kormánypárti képviselőknek" - fogalmazott Balczó Zoltán.A házszabályról szóló országgyűlési határozati javaslatban az előterjesztő fideszes képviselők a parlamenti képviselők kétharmadával kezdeményezhető kivételes sürgős eljárásra tesznek indítványt. A kormánypárti politikusok emellett lehetővé tennék, hogy az előterjesztő, valamint a témában illetékes és az alkotmányügyi bizottság bármilyen tartalmú zárószavazás előtti módosító javaslatot beterjeszthessen az egységes javaslat által érintett törvényekre. Így a vita értelme és lényege megszűnik, egy órával az elfogadás előtt lényegében bármit berakhat a törvényekbe a kormány anélkül, hogy az ellenzék érdemben beleszólhasson és esetlegesen jobbító szándékú módosító javaslatokat terjeszthessen elő. Ezzel pedig a parlamentarizmus lényege vész el.