Gaudi-Nagy Tamás feketén, fehéren az elszámoltatásról - interjú

Gaudi-Nagy Tamással, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetőjével, a Jobbik országgyűlési képviselőjelöltjével a bar!kád hetilap készített interjút, melynek témája az elszámoltatás volt.

- Hogyan valósítható meg Ön szerint a felelősségre vonás a mai magyarországi viszonyok között?

Ma már egyértelmű, hogy olyan csoportok ejtették foglyul az országot, amelyek szervezetten és üzletszerűen fosztogatják a nemzet vagyonát, szisztematikusan törekednek a nemzet életfeltételeinek aláásására és az állam intézményeket, a jogi eszközöket e cél érdekében folyamatosan visszaélésszerűen használják. Egyrészt saját végtelenül káros tevékenységük kiteljesítésére, elfedésére, másrészt pedig azok elleni elnyomásra, akik ezzel szemben megalkuvásmentes határozottsággal küzdenek. Érezhető, hogy az emberek többsége számára az a legfontosabb, hogy ennek egyszer s mindenkorra vége legyen. Az állam álarca mögé bújt nemzetellenes politikai bűnözőket távolítsák el, kőkeményen vonják felelősségre, számoltassák el és helyettük tiszta kezű, valóban nemzeti érdekeket, értékeket képviselő és védő, a köztisztségeket szolgálatnak tekintő személyek kerüljenek.

Mindehhez elsődlegesen rendkívül határozott akarat kell és megfelelő politikai felhatalmazás, mivel legfeljebb csak a jéghegy csúcsát jelentő néhány ügyben indultak eljárások, a felelősök „birtokon belül” vannak, tehát áttörést csak a választások után remélhetünk. Legfontosabb, hogy eltökélt, sziklaszilárd és hiteles politikai akarat kell legyen és ennek érzékelhetően ki is kell fejeződnie programban, elképzelésben. Az úgynevezett rendszerváltás óta mindig csak szándék nyilatkozatok hangzottak csak el, de a valódi megtisztulás mindig elmaradt, politikai impotencia nyilvánult meg.

- Melyek azok az ügyek, amelyekben mindenképpen meg kell történnie az elszámoltatásnak? Kik azok a személyek akiket a legnagyobb felelősség terhel?

A nemzeti vagyon megcsapolása, korrupt és felelőtlen kezelése, a kétes privatizációs, állami vagyont elsíboló, károsító ügyletek, közbeszerzések az úgynevezett, de érdemben elmaradt rendszerváltozás óta sajnálatos módon kormányokon átívelő jelenség. Tehát az ecaudori példához hasonlóan az elszámoltatásnak vissza kell nyúlnia egészen 1990-ig, sőt azt megelőző önkényuralmi időszakra is, mivel a rendkívüli károkat okozó és pártállami elit máig tartó gazdasági pozícióit megalapozó spontán privatizáció még az előző rendszer végnapjaiban zajlott. Magyarországot a felelősségek nélküli országgá változtatták. Itt szinte bármit meg lehetett, és meg lehet most is tenni. A korrupció elterjedése és pártokhoz való kötődése miatt súlyosan aláássa az állammal szembeni bizalmat is, ez pedig az ország sikeres működését teszi lehetetlenné. Az ismertté vált konkrét ügyeket hosszan lehetne sorolni.

Nem elégedhetünk meg a csúcsszintek átvilágításával és megtisztításával, hanem ennek ki kell terjednie helyi szintekre is, ahol a nem egy esetben erős összefonódások és olyan érdek- és módszerbeli azonosságok érzékelhetőek, amely miatt sokakban kétely merül fel arra, hogy vajon a jelenlegi parlamenti pártok bármelyike valóban képes-e erre a gyökeres váltásra és nem csak egyfajta szerepcsere zajlik le a húsosfazék körül, amely persze az éppen leváltottak elszámoltatásával járhat, de a jelenlegi gyakorlat érdemi megváltozásával nem.

A másik terület az emberi jogok jogsértések végtelen sorozata, emberi jogi válsághelyzetben élünk. A jogot és a rendvédelmi szerveket évek óta a politikai ellenállók és a nemzeti értékeket vállaló személyek és szervezetek ellen használják. Akiknek a rendet fent kéne tartaniuk és a bűnözőkkel szemben kellene intézkedniük, azok verik szét, üldözik sokszor az országunk állapota miatt tiltakozókat. Az általam vezetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat is évek óta küzd ez ellen. Ki kell vizsgálni minden olyan rendőri és más hatósági fellépést, amelynek során alapvető szabadságjogaikat gyakorlókkal szemben jogsértő módon jártak el, legkiemeltebben a 2006 őszi rendőri brutalitást és ügyészségi –bírósági jogsértéseket, amikor több ezer ember jogai sérültek, számosan szenvedtek el súlyos testi és lelki sérüléseket, kerültek önkényesen fogságba, majd lettek koncepciós eljárások meghurcoltjai.

A felelősök egyértelműen az elmúlt évek politikai vezetői és a csúcsszintű végrehajtók, de különösképpen Gyurcsány Ferenc és a rendőrség 2006 őszi vezetői.

- Mi a biztosíték az elszámoltatás sikerére?

Elsődlegesen az, hogy az elszámoltatás kampányban való hangoztatását érdemi tettek kövessék, mivel fennáll a veszélye annak, hogy jelenlegi parlamenti pártok szólamai valójában népszerűséget növelő, választási fogások maradnak. 1990-ban a tavaszi nagytakarítás elmaradt, elszámoltatást ígért az MSZP 1994-ben, majd bejelentették, hogy minden törvényes volt, de nem etikus. 1998-ban pedig a Bokros-Horn időszak országrombolása után sem emlékezhetünk valódi elszámoltatásra, pedig lett volna mit tenni ezen a téren. Végül pedig 2002 után is csak szánalmas erőlködések történtek.

- Szükséges külön intézmények létrehozása? Törvényalkotásra adott esetben szükség lehet?

Először is meg kell akadályozni a további jogsértéseket. Ha pedig megvan a megfelelő akarat és politikai felhatalmazás, akkor létre kell hozni egy olyan, jelenlegi rendszer intézményeitől elkülönült, elkötelezett, tiszta és felkészült szakemberekből álló testületet, amely a nyilvánosság erejét is felhasználva kezdeményezné és vezetné le az említett ügyek törvényes, gyorsított kivizsgálását. Érdemes megfontolni egy speciális nyomozó hatóság felállítását, amely a jogsértőnek tűnő eseteket megfelelő jogosítványokkal képes felderíteni, majd vádemelésre javasolni az ügyeket.

Figyelemre méltó Ecuador esete: a megválasztott elnök teljesítve választási ígéretét nemcsak felfüggesztette a dél-amerikai ország törvénytelen külső adósságainak fizetését, hanem bíróság elé is kívánja állítani az országot eladósító mintegy kétszáz felelőst, köztük nyolc volt elnököt is. A külső államadósságok és nemzeti vagyonvesztés eredetét és jogosságát vizsgáló bizottságot állítottak fel az elmúlt 30 év vagyonvesztését és államadósság keletkezésének hátterét kivizsgálására, amely megállapította: a felelősök hamis ideológiára hivatkozva indokolták meg a külföldi kölcsönök és hitelek felvételét, továbbá uzsorakamat, közvagyon eltulajdonítása, hűtlen kezelés, irathamisítás, zsarolás, tiltott vagyonszerzés a többi súlyos vád ellenük. A megnevezettek nem hagyhatják el az országot, és vagyonukat sem adhatják el.

Nyilvánvaló, hogy az igazi áttöréshez jogszabályváltozások is kellenek. A jogszabályokat a jogalkalmazás ésszerű érdekeihez kell igazítani. Kívánatos a közéleti felelősség alkotmányos szintű szabályozása is az állam és kormányfőtől a legalsó köztisztviselőig.

- A mentelmi jog igen sok esetben akadályát képezi az elszámoltatásnak. Hogyan lehet ezt kiküszöbölni?

El kell érni, hogy a magasabbrendűség elvét alkalmazva, ne lehessen a mentelmi jogra hivatkozással kibújni a felelősség alól olyan tettekért, amelyeket nem a képviselői munkához szervesen kapcsolódó körben követtek el. A mentelmi jog teljes körű újragondolására van szükség.

- Az elherdált vagyonok visszaszerezhetőek Ön szerint?

Utána kell menni minden ügynek, ahol ez a gyanú felmerül és következetesen alkalmazni kell a „jogtalanság nem teremt jogot” elvet. Bűncselekmény esetén erre egyértelmű lehetőség van, feltéve, ha a vagyon még fellelhető. Ezen kívüli esetekben törekedni kell a visszaszerzésre, vagy legalább a feltűnő értékkülönbség kiegyenlítésére, ez nem könnyű feladat. A Nemzeti Jogvédő Szolgálat nemzeti vagyon munkacsoportot állított fel tavaly és alapos kutatásokat végeztünk e téren. Arra kellett jutnunk, hogy a jelenlegi jogszabályok, bírósági és ügyészségi gyakorlat keretei között a csalárdan privatizált vagyon visszaszerzésére meglehetősen szűk lehetőségek mutatkoznak, ezért fontos, hogy olyan erők kerüljenek a törvényhozásba, amelyek a szükséges, hatékony és kemény jogszabályokat megalkotják a nemzeti vagyon védelmére és az eredményes fellépéshez.

- Milyen szankciók lennének szükségesek a közélet megtisztításához?

A büntetőjog teljes eszköztárát be kell vetni a felelősök ellen: kerüljenek börtönbe a politikusbűnözők, vagyonukat kobozzák el és a közéleti szerepléstől végleg el kell tiltani azokat a személyeket akiknél bizonyítottá válik a közvagyon terhére elkövetett visszaélés vagy a szabadságjogok megsértéséért felelős szerep.

- A rendszerváltáskor elmaradt a felelősségre vonás, aminek a hátrányát érezzük. Ha most is elmarad, az milyen következményekkel járna? Hogyan lehet elérni, hogy a közéletből végleg száműzzék a felelősöket?

Ez a zavarosban halászó, megélhetési politikusok további visszaéléseit tenné lehetővé és a nemzet jövőjét súlyosan veszélyeztetné, mert megint csalódást és megrendülést okozna, amely beláthatatlan következményekkel járna. Ha az emberek azt látják, hogy nem történik meg az elvárt keménységű elszámoltatás akkor meg fogják vonni a bizalmat azoktól akik ezt nem tették meg és elképzelhető, hogy saját kezükbe veszik az ügyek intézését…

- Ön szerint a politikai felelősségre vonás a választásokkal megtörténik?

A közélet megtisztításának már említett jogi eszközein túl a politikai eszköz a politikai száműzetés, azaz a felelősök kiszavazása a hatalomból. A politikai felelősségre vonás azt kell jelentse, hogy azok akik visszaéltek a politikai hatalmukkal azt többé ne tehessék meg, mert akadályoztatva lennének a további jogsértéseik elkövetésében, kihull kezükből védelmüket szolgáló minden hatalmi eszköz. A választás csak egy népakarati felhatalmazás, amelyet érvényesíteni kell a gyakorlatban. Garanciát erre az jelentheti, ha a felelősségre vonásra valóban hitelesen képes és kész erő kap bizalmat. Érdemes felidézni a neves antik filozófus, Platón megfontolandó gondolatát " Ha a bölcs és becsületes polgárok lemondanak arról, hogy saját maguk irányítsák a polisz életét, akkor az lesz a büntetésük, hogy ostobák és gazemberek fognak uralkodni rajtuk"

bar!kád hetilap