Konferencia az új Alkotmányról az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán

Ezen a héten Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán rendezett konferenciát „Milyen lesz az új alkotmány?” címmel. A beszélgetésen a Fideszt Gulyás Gergely, az MSZP-t Bárándy Gergely, a Jobbikot Gaudi-Nagy Tamás, az LMP-t pedig Schiffer András képviselte. A képviselők mellett jelen volt még Mráz Ágoston Sámuel (a Nézőpont Intézet vezérigazgatója és az ELTE-ÁJK tanára) és Papp Imre (az ELTE-ÁJK tanára) is.

A beszélgetés moderátorának első kérdésére adott válaszukban a résztvevők az alkotmányozással kapcsolatos, általános véleményüknek adtak hangot. Gulyás Gergely leszögezte, hogy a rendszerváltás óta minden magyar kormány valamilyen formában céljául tűzte ki az alkotmány reformját. A Fidesz 2010-ben ugyanígy tett. Gaudi-Nagy Tamás azt emelte ki, hogy a Jobbik álláspontja világos, hiszen a párt már a 2010-es választási programjában is markánsan kiemelte, hogy az 1949-es alkotmány folyamatos módosítgatását abba kell hagyni, hiszen a történeti alkotmány restaurálása 67 éve beteljesítetlen kötelezettsége a Magyar Országgyűlésnek. Kitért arra is, hogy a kormánypártok nem feltétlenül használják jól kétharmados parlamenti többségüket, hiszen az Alkotmánybíróság hatáskörének csökkentése mellett az elmúlt húsz év visszaéléseinek felderítésére is módja lenne a Kormánynak. Mindemellett a Jobbik az alkotmányozással kapcsolatban üdvözli a Szent Korona tant és a történelmi vívmányok megjelenítését az Alaptörvény Nemzeti Hitvallás részében, azonban a jelenlegi lépéseket továbbra sem tartja elegendőnek, ugyanis a Magyar Állam ezer év alatt keletkezett sarkalatos törvényei kellene hogy képezzék Magyarország jelenlegi Alaptörvényét. Gaudi-Nagy Tamás a Jobbik képviselője kiemelte továbbá, hogy képviselői esküjükhöz híven utolsó „töltényig”, paragrafusig küzdeni fognak, hogy minél több a magyar nemzet érdekeit és értékeit védő szabály kerülhessen a megalkotandó Alaptörvénybe.

Bárándy Gergely azt emelte ki, hogy a történeti alkotmánnyal szemben, a Fidesz alkotmánytervezetét már csak azért sem tudja tiszteletben tartani, mert az nem ismeri el az 1949-es alkotmány jogfolytonosságát. Ez alapján szerinte Habsburg Ottó lenne az egyetlen ember, aki hazánkban legálisan közhatalmat gyakorolhat, hiszen a Fidesz-KDNP alkotmánytervezetéből kiolvasható, hogy a II. világháború utáni demokratikus évek politikai eseményei sem integrálhatóak a magyar közjogba. Schiffer András elsősorban azt kifogásolta, hogy az új alkotmány elfogadásához nincs meg a kellő morális legitimáció a Kormány mögött, és a Fidesz a választási kampány során sem hangsúlyozta eléggé, hogy új alaptörvényt készül elfogadni. Mráz Ágoston azt hangsúlyozta, hogy az Országgyűlés kétharmados többségének vitathatatlan alkotmányos joga, hogy megváltoztassa az alkotmányt. Mráz szerint az alaptörvényről tartott népszavazás értelmetlensége is vitathatatlan. Papp Imre pedig azt emelte ki, hogy az 1949-es alkotmány érvénytelenségének kimondása nem elegendő, a passzus mindenképpen kiegészítésre szorul, hiszen így nem egyértelmű, hogy az eddig érvényes jogokat, jogviszonyokat mennyiben befolyásolja.

A jövőbeli alkotmány stabilitására vonatkozó kérdésre adott válaszában Gulyás Gergely leszögezte, hogy ő mindig is a kétharmad ellen érvelt, mivel általános esetben nincs nagy esély ara, hogy a parlamentben ekkora többség alakuljon ki. Bárándy szerint egy alkotmánynak nem az azt elfogadó kétharmados többség adja a legitimitását, hanem a mögötte álló társadalmi konszenzus. A politikus szerint jelenleg a Fidesz-KDNP tervezete mögül ez hiányzik. Bárándy arra is felhívta a figyelmet, hogy referendum és a vitában résztvevő ellenzéki pártok hiányában, a születő alkotmány mögött nem lesz társadalmi legitimáció. Gaudi-Nagy Tamás emlékeztette szocialista képviselőtársát, hogy a parlamenti vita nem ellenzéki pártok nélkül zajlik, hiszen a Jobbik képviselői is részt vesznek benne, ahogyan azt képviselői esküjük is diktálja. Schiffer a képviselői eskünek az alkotmány betartásáról szóló részét emelete ki. Az alkotmány parlamenti kétharmad általi elfogadásáról az LMP képviselője azt mondta, hogy az nem nevezhető ideális megoldásnak, de tolerálható. Mindehhez azonban az Alkotmánybíróság határozatainak normaszövegbe emelésére lenne szükség.

Mráz Ágoston elsősorban Bárándy Gergely hozzászólására reagálva kijelentette, hogy mindenek felett az alkotmányról a jövőben kialakuló diskurzus fogja befolyásolni annak legitimitását az eljárási kritériumok helyett. Mráz az amerikai és a német alaptörvényeket említette példaként. Papp Imre szerint az alkotmányozást a folyamatos konfliktuskerülés jellemzi, számos probléma megoldását elhalasztották a kormánypártok annak érdekében, hogy el tudják fogadni a dokumentumot.

Az alaptörvény hosszára vonatkozóan a legtöbb jelenlévő egyetértett abban, hogy szűkszavú alkotmányra lenne szükség, és számos kérdést kétharmados törvényben kellene szabályozni, azonban ellenzéki képviselők kiemelték, hogy ehhez elsősorban az lenne fontos, hogy a kormánypártok nyilvánvalóvá tegyék; a sarkalatos törvényeket milyen tartalommal képzelik el. Gulyás kiemelte, hogy az alkotmánybírósági határozatok szellemisége megjelenik majd az új alkotmányban, valamint hangot adott azon véleményének is, mely szerint az alaptörvényről szóló vitát a parlamentben kellene lefolytatni és nem különböző konferenciákon.

Az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítésével kapcsolatban az ellenzéki képviselők egyetértettek abban, hogy mindenképpen szükség van egy olyan szervre, mely a törvényhozást alkotmányossági szempontból képes felülvizsgálni, a Jobbik azonban ezt a funkciót a felsőház felállításával és a köztársasági elnök jogainak bővítésével vélné betöltöttnek. Az Alkotmánybíróságnak a Fidesz és a KDNP alkotmánytervezete szerint betöltött szerepével kapcsolatban Papp Imre kijelentette; túlzónak tartja az indítványozók körének ilyen mértékű szűkítését, Gulyás Gergely és Mráz Ágoston szerint viszont éppen nyert az Alkotmánybíróság a módosítással.