Lakossági fórum Devecserben: A devecseriek máig szenvednek a vörösiszap katasztrófa miatt.

Ferenczi Gábor jobbikos képviselőtársam meghívásának eleget téve december 8-án Devecserben tartottunk lakossági fórumot.

A fórum résztvevői igen aktívan kapcsolódtak be a beszélgetésbe, teret nyitva az ő és a település életét meghatározó kérdések megvitatásának. Miután bemutattam a Jobbik elmúlt másfél évben Országgyűlésben  kifejtett munkáját és most zajló fideszes törvénygyárat, illetve a 2006 őszi rendőrterror áldozataiért és a székely önrendelkezésért vívott küzdelmeimet, alapvetően két kérdéskör köré építettük közös beszélgetéseinket.
Egyrészt a településen élő kb 25 %-os arányt kitevő cigányság életvitelére, mindennapjaira vonatkozó témára tértünk ki,  másrészt pedig a tavaly ősszel történt vörösiszap katasztrófa máig elvarratlan szálait vontuk vizsgálódás alá.

A cigány- magyar együttélés kérdése tekintetében bemutattam az érpataki modellt, amelyre mostanában Morvai Krisztina jogvédő bajtársnőm irányítja a figyelmet célzott országjárásával.

Érpatak egy kétezer lakosú kistelepülés Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Semmiben sem különbözik az ország hasonló nagyságrendű településeitől. Magán viseli az ország minden nyűgét-baját, nem emelkedik ki semmiben környezetéből - sem gazdasági, sem kulturális téren. Mondhatnánk azt is: nincs benne semmi különleges. Szép táj, természeti környezet, az emberek küszködnek mindennapi megélhetésükért, és megpróbálnak boldogulni, élni adott lehetőségeikkel.

Néhány dolog azonban másképp működik, mint ahogy azt már megszoktuk. Ennek mozgatórugója a település polgármestere, Orosz Mihály Zoltán, akinek egyéni elképzelési vannak a település problémáinak megoldására.

Érpatak hasonló problémákkal küszködött, mint a környezetében levő többi település. Sok a nehéz sorsú ember, él eg yjelentős cigány közösség, jó néhányan segélyre szorulnak. A  közbiztonság helyzete nem olyan rég nyomasztóan nehezedett az egész településre. A kisebb-nagyobb lopások itt is megkeserítették az emberek életét. Itt is megtalálható volt az a réteg, amely nem tudott beilleszkedni a település életébe és a kötelező öngondoskodást, mint emberi sajátosságot nem tette magáévá, inkább a segélyezést tekintette az egyedüli üdvözítő
megoldásnak.

Természetesen a felmerült problémákra mindig van megoldási lehetőség. Ezt a polgármester is így gondolta, és meg is tette a szükséges lépéseket. A problémák egy nagyon erős gyökérből fakadnak, mégpedig a munkanélküliségből. Ennek következményeként merülnek fel a közbiztonság kérdésére vonatkozó és a bűncselekmények kérdése köré épülő kérdések. Orosz Mihály Zoltán polgármester rövid idő alatt felszámolta ezen problémákat és Érpatakból egy a többi település számára modell értékű települést hozott létre. Tehát igenis a cigányságot rá lehet terelni a munkavilágára és a jogszerűség talajára. Ehhez - ahogy a polgármester fogalmaz - csapatkötelékbe szervezett bozótharcosokra van szükség: a polgármester, jegyző, szabálysértési előadó, gyámügyi előadó, családsegító, mezőőr, polgárőr és rendőrségi vezető egységes statégia alapján lép fel a jogsértőket kőkeményen büntetik, a jó útra térőknek pedig minden segítséget megadnak.

Az érpataki modell ismertetése során sokszor félbeszakítottak, hogy "ez nem így működik" "költözzön ide képviselő úr" " a cigányoknak segély helyett fogamzásgátlót kell adni" mondatokkal. Később rájöttem, hogy miből fakad ez a sok indulat.

Mint az köztudott a devecseri polgárok életét teljes mértékben tönkre tette a tavaly őszi iszapkatasztrófa. Az itt élők teljesen kiszolgáltatottakká válltak, egy élet munkája ment tönkre percek alatt. Kártérítéseik kifizetése máig nem történt meg teljes körűen, a felelősök pedig szabadlábon és vagyonuk birtokában . Itt döbbentem rá egy analógiára amely a vörös iszap katasztrófa áldozatai és 2006 áldozatai között mutatkozik. Ugyanolyan jogfosztott és kiszolgáltatott emberekről van szó akik a mai napig nem jutottak hozzá az őket megillető kártérítésekhez. Ebből adódott egy ismételt indulatoktól nem mentes felszólalás két polgár között, amelyben az egyik azt sérelmezte, hogy amíg ő a kártérítéséhez nem jutott hozzá addig a másik autóval jár a településen. Megtört, elfáradt embereket láttam ezért felhívást intéztem irányukba, mégpedig azt, hogy ne hagyják magukat, álljanak ellen, menjenek a Belügyminisztérium vagy a Parlament épülete elé és mondják el, hogy mi történt velük, fejtesnek ki nyomást a kormányra, mert ez az egyetlen út amely eredményre vezethet esetükben. Ferenczi Gábor mindazonáltal számtalanszor hozta már szóba a vörösiszapkárosultak sanyarú sorsát a Házban. Érdemi megoldásokat próbáltunk közösen keresni a felmerült problémákra ezért javasoltam egy Civil Jogász Bizottsághoz hasonló jogász bizottság felállítását amely a katasztrófa  vonatkozásában elkészít egy komoly, felhasználható jelentést jelentősen támaszkodva a vizsgálóbizottság jobbikos elnöke, Kepli Lajos által készített jelentéstervezetre, amelyet aztán a kormánypárti többség kiherélt. A tüntetésük  idejére teljes jogvédelem biztosítását igértem meg. Az akadozó kártérítések  vonatkozásában pedig a kártérítési eljárás teljes átvilágításának lehetőségét vetettem fel a devecseri polgárok részére. Az általam vezetett Nemzeti JOgvédő Szolgálat egyébként a katasztrófa után ingyenes jogsegélyt ajánlott fel a rászorultak részére, de azzal senki nem élt, azt az ajánlatot most is fenntartjuk.

Csak a kitartó, kemény, határozott és közös fellépés segíthet, erre számtalan történelmi példa kínálkozik, nekem elsősorban Gandhi az etalon.