„Furcsa” tanúkihallgatásom a 2006-os rendőrperben

Régóta készültem erre a napra. A Bene, Gergényi és 12 társuk elleni rendőrperben megidézett tanúként szerettem volna a bíróság és ügyészség tudomására hozni kellő részletességgel mindazon tényeket, bizonyítékokat és következtetéseket, amelyeket a 2006 őszi erőszakos rendőri megtorlások kapcsán szereztem nemzeti jogvédőként. Sajnos nem egészen így történt, sőt a végén még rendbírság fenyegetést is kaptam. A történtekről videós tudósítást is közzéteszünk, illetve a teljes vallomásom is megtekinthető lesz rövidesen. (A magyarhirlap.hu tudósítása itt olvasható)

A tárgyalási beharangozóban megírtam, hogy 8 és fél évvel a történtek után a vád tárgya továbbra is csupán elöljárói intézkedés elmulasztása és nem terrorcselekmény, illetve nagy baj, hogy a politikai felelősök nem ülnek a vádlottak padján és az összes felelős rendőri vezető sem.

A tanúvallomásom után meglehetősen felemás érzéseim vannak. Az eljáró katonai bíró, dr. Kiss Károly mindenestül 40 perc időt szánt a kihallgatásomra, lényegében minimálisra korlátozva a lehetőségemet arra, hogy összefüggően előadjam a 2006 szeptemberi és októberi rendőrterrorral kapcsolatos tudomásomat. Pedig több tucat jogsértett ügyében eljárt ügyvédként, akkori eseményeket közvetlenül ismerő és a Civil Jogász Bizottság feltáró munkájában részt vett nemzeti jogvédőként, vizsgálatot folytató országgyűlési albizottság alelnökeként széles körű és átfogó ismereteket szereztem arról, hogy milyen szisztematikus kegyetlenkedésekkel félemlítettek meg az alapvető jogaikat gyakorló, megemlékezőket és tiltakozókat a gyurcsányi hatalom fenntartása érdekében. És ebben milyen szerepe volt az akkori politikai és rendőri vezetőknek. De ezt szóban nem ismertethettem, illetve csak részleteiben és többszöri megszakítással. A hátam mögött ülő vádlottaknak és védőiknek érezhetően ez sem tetszett, feszültséget érzékeltem rajtuk.

A bíró csupán arra volt kíváncsi, hogy mikor és milyen feljelentéseket tettem, illetve arra, hogy a képviselői időszakom ideje alatt a kormányoldal milyen arányban fogadta el az ellenzéki javaslatokat és viszont. Ismertettem, hogy hány feljelentést tettünk, a mostani eljárás is részben a 2006-os nemzeti jogvédő feljelentésünk nyomán folyik. A hallgatóság soraiban ülő jogsértettek, Gőbl György, Reiner Péter és a többiek teljes megdöbbenéssel nyugtázták, hogy a bírót jobban érdeklik a parlamenti politika kulisszatitkai, a kormány-ellenzék viszonya, mint azok a tények és bizonyítékok, amelyek vádlottak bűnösségét alátámasztanák.

Még szerencse, hogy előrelátóan – számítva arra, hogy esetleg próbálják a minimumra korlátozni a megszólalási lehetőségemet – számos kulcsfontosságú, vádlott rendőri vezetők felelősségét megalapozó, terhelő dokumentumot készítettem elő, amelyeket benyújtottam és röviden ismertettem. Így azok a periratok részévé váltak és ügyészi vádkiterjesztést is lehetővé tesznek eddig még vád alá nem helyezett rendőrökre, illetve minősítésváltoztatást is megalapozhatnak elöljárói intézkedés elmulasztása helyett terrorcselekmény tekintetében.

Csatoltam a Nemzeti Jogvédő Alapítvány 20 rendőri bűncselekmény miatt tett 2006. december 5-i feljelentését, az annak nyomán született ügyészségi megszüntető határozatokat, és az azok ellen benyújtott panaszainkat.

Átadtam a bírónak a Nemzeti Jogvédő Szolgálat 45 oldalas tényekkel, esetekkel és részletes jogi érvekkel alátámasztott összegző jelentését (javaslom a téma iránt érdeklődőknek a tanulmányozását), dr. Morvai Krisztina jogvédő bajtársammal megtett feljelentéseket, illetve az azokkal kapcsolatos határozatokat és jogorvoslati kérelmeinket. Átadtam továbbá 30 általam képviselt jogsértett ügyében keletkezett iratokat: ellenük indított koncepciós eljárásokét, kártérítési ügyeikét, illetve a bűncselekményt elkövető rendőrök elleni – sajnos egy kivételével – sikertelen büntetőügyekét. Köztük olyan jogsértettekét, akiket a most vádolt rendőrök némelyike által parancsokolt alegységekhez tartozó rendőrök vertek meg, kínoztak meg és vetették önkényes fogva tartásba. Kértem az ügyészt, hogy alaposan tekintse át a most rendelkezésre bocsátott bizonyítékokat és éljen a vádkiterjesztés lehetőségével. Benyújtottam a 200. október 23-án délelőtt a Nádor utcában történt rendőri oszlatás jogellenességét kimondó ítéleteket.

A tárgyalási napon kiderült: az október 23-án oszlató rendőri egységek parancsoki rádióforgalmazási jegyzőkönyvei nem állnak a bíróság rendelkezésére, pedig azokban elképesztő módon érhető tetten az összehangolt megfélemlítő hadművelet: túszokról, elfogandó forradalmárokról, utólagos lepapírozásról, oszlatási helyszíntől távoli békés civilek üldözéséről és begyűjtéséről szólnak. Ezt is pótolni fogom.  A bíró ugyanis „kegyesen” 15 napot adott minden megtett feljelentés teljes körű benyújtására, illetve jelentőségteljesen jelezte: még előfordulhat, hogy ismét kihallgat. Hogy most miért nem adott teret a vallomásom megtételére az talány.

Öröm az ürömben, hogy velem ellentétben legalább Krisztina hosszan kifejthette tudomását a 2006 őszi rendőri erőszakos eseményekkel kapcsolatban, részletesen bemutatva a Civil Jogász Bizottság jelentésének főbb megállapításait és az azóta megismert tényekből a rendőri vezetők tekintetében levonható következtetéseit, felvillantva egyes helyszínenként a történtek főbb momentumait, bemutatva számos egyedi jogsértett esetét is.

A történtek fényében egyáltalán nem látom megnyugtatónak a felelősségre vonás ügyét. De egyet továbbra is ígérhetek mindenkinek: rajtam nem fog múlni. Továbbra is minden törvényes eszközzel azon dolgozom nemzeti jogvédő társaimmal és a jogsértettekkel együtt, hogy a valódi felelősök elnyerjék büntetésüket és minden áldozat megkapja az őt megillető jóvátételt. Erre kötelez a jogász esküm és minden meghurcolt áldozat szenvedése, megalázottsága, fájdalma. Nem adjuk fel az igazságtételért folytatott küzdelmet!

Budapest, 2015. március 3.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő