„Trianont ledöntjük” –a diktátumról és az önrendelkezésről Dunaszerdahelyen június 4-én

Felemelő érzés volt részt vennem az elkötelezett és harcos felfogású Magyar Megmaradásért Polgári Társulás által a trianoni diktátum 95. évfordulóján Felvidéken június 4-én, Csallóköz szívében Dunaszerdahelyen a Trianon emlékfánál tartott emlékező-mozgósító rendezvényen, amelynek főszónoka voltam. Elismerés és köszönet illeti Aranyossy Szabolcsot, a meghívó szervezet elnökét, Molnár Attilát, a csenkei Baranta Csapat vezetőjét és Karaffa Attilát, a Pázmáneum Társulás elnökét, hogy megszervezték és annak a közel 300 derék csallóközi magyarnak, akik jelen voltak. Részletes képes beszámolóm az eseményről itt olvasható!

^{Dunaszerdahely- Trianon 95. évfordulóján (a háttérben Molnár Attila Felvidék zászlajával)} 

A rendezvény üzenetének széles körű terjesztéséhez tavalyhoz hasonlóan (akkor Somorján tartottam beszédet a gyászos évfordulón) megint sikerült segítséget kapnunk a liberális felvidéki „magyar” média egyikétől. A parameter.sk „Gaudi-Nagy idén Dunaszerdahelyen tüzelt” címmel próbált engem és az eseményt hátrányos színben feltüntetni, de valójában ezúttal is hozzájárultak ahhoz, hogy a fő üzenet sokakhoz eljusson, köszönjük a fényképet is.

A megemlékezést Aranyossy Szabolcs, a Magyar Megmaradásért Polgári Társulás elnöke nyitotta meg és kiemelte, hogy a felvidéki magyarság hangja nem hallatszik elég erősen, ezért gondolja azt a világ, hogy itt minden rendben van, holott a mindennapos jogfosztások világát éljük és egyre inkább gyengül a felvidéki magyarság ereje, ezen kell változtatni mielőbb. 

Molnár Attila, a csenkei Baranta csapat vezetője bemutatta a történelmi magyar jelképek felhasználásával megalkotott Felvidék zászlaját, amellyel mint egy erős üzenethordozóval szeretnék önálló szimbólummal erősíteni – a székely zászló mintáján - a felvidéki magyar közösséget és önrendelkezési törekvéseit. E lobogónak két fejedelmünk, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc által használt zászlók adták az alapot. E nagyságos urak zászlóit olvasztottuk eggyé meghagyván azok eredeti színvilágát. Adjátok hát hírül, és vigyétek a szélrózsa minden irányába, és töltsön el mindnyájatokat büszkeséggel a tudat: megalkottatott a Felvidék zászlaja! 

„Trianont ledöntjük, ez a zászló pedig vezet minket” –e szavakkal kezdtem beszédemet Felvidék nemrég megalkotott zászlajával a hátam mögött. Beszédem főbb gondolatai: 

Soha, semmilyen körülmények között nem fogadhatjuk el ezt a diktátumot, amely a magyar nemzetet szétdarabolta, nemzetünk egy és oszthatatlan. Mert addig béke és nyugalom nem lesz, amíg a magyar ügy rendezése, az önrendelkezés talaján meg nem történik végre. Ezeket a határokat, a nemzetgyilkossági barbár kísérletet gyökerénél fogva utasítjuk el, és soha semmilyen körülmények között nem nyugszunk bele és követeljük annak felülvizsgálatát. A múlt bűnét, igazságtalan és jogtalan jellegét az idő nem oldja fel.  Tény, hogy ezt a nemzetgyilkossági kísérletet megpróbálják elfeledtetni, elfogadtatni, megünnepeltetni velünk, de ez nem sikerült. A diktátum embertelen alkotói sárba tiporták a magyar nemzet önrendelkezési jogát és egyedül minket magyarokat akarnak megfosztani attól, hogy eldöntsük milyen állam keretei között éljünk, illetve a magyar közösségek a Kárpát-medencében saját sorsuk felett maguk dönthessenek alapvető létkérdéseikben, megfelelő jogi és pénzügyi garanciákkal. A területrablók mindig arra törekednek, hogy a megszerzett területeket megtartsák és a magyarságot beolvasszák. Maguktól semmit nem adnak, azt erővel és ellenállással kell kiharcolni, bátran, tudatosan és a sikeres európai modellek felhasználásával.

A felvidéki magyarság száma az elmúlt 20 év alatt 110 ezer fővel csökkent, drámai a helyzet ez így nem mehet tovább. Riasztó a helyzet: nő az elvándorlás, asszimiláció, terjed az önfeladás és a gyáva megalkuvás. Örömteli, hogy ezzel szemben viszont egyre többen lépnek fel és egyre bátrabban.

Álszentség Európától, ahogy a halálbüntetésre tekintenek, miközben a kollektív bűnösség elvén alapuló Beneš-dekrétumokat és a diszkriminatív nyelvtörvényt és állampolgársági törvényt, a restitúció elmaradását meg eltűrik.

Az írek soha nem nyugszanak addig, amíg nem egyesítik országukat, az argentínokra, akik nem fogadják el a Malvin szigetek brit megszállását, a spanyolokra, akik Gibraltár brit uralmával dacolnak 300 éve.

Dél-Tirolban a helyi közösség és az elcsatolással érintett „anyaország” közös erővel vívta ki hosszú évek kemény küzdelmeivel az európai szinten mértékadó területi autonómia modellt. Katalóniában pedig egészen bámulatos a társadalom döntő többségének tudatos és bátor kiállása az önállóság mellett, nemzeti zászlóerdő borítja mindenhol e tartományt és szisztematikusan készítik elő az új életet.

Megkerülhetetlen, hogy az anyaország védhatalomként kiálljon az elcsatolt magyar közösségek önrendelkezési törekvései mellett.

Civil nyomással rá kell szorítania az itteni magyar pártokat, hogy vállalják fel teljes körűen az önrendelkezés követelését, amely akár lehet népszavazás alapján történő békés határmódosítással járó megoldás, de a legmagasabb szintű életlehetőségeket biztosító területi autonómiát. 

Most már az MKP is felvállalta a területi autonómiát, bár még nem a legjobb formában. Akár nemzetközi döntéshozatal közbejöttével megfelelő hatékonyságú szívós munkával és népmozgalmi nyomással el kell érni az önrendelkezést megvalósítását a szlovák kormánynál és törvényhozásnál. 

Világossá kell tenni, hogy nem lehet az elnyomásra és hátrányos megkülönböztetésre építeni egy állam működését, ezt önkénynek hívják, amelyet el kell utasítani nemzeti ellenállással. Örvendetes az egyre nagyobb szélesebb körű akciózás a kétnyelvűség érdekében, döntő jelentőségű a jogvédő szellemű fellépés és a kulcsszerepe van a hagyományőrzőknek, akik biztosítják a gyökereinkből való töltekezést.

Fontos, hogy az ENSZ okmányaiban is garantált önrendelkezési jogával éljen végre az egyre vészesebben fogyó és gyengülő  felvidéki magyarság saját megmaradása és jövője érdekében. Fontos, hogy civil kurázsival és a pártokra nyomást gyakorolva követelje a székelyekhez hasonlóan az önigazgatás lehetőségét és az asszimiláció megállítását garantáló, nemzetközi normákkal összhangban álló területi autonómiát, a teljes körű kétnyelvűséget, egyenlő egyéni és közösségi jogokat, a jóvátételt az elszenvedett múltbeli sérelmekért, teljes körű magyar oktatást, számaránynak megfelelő részvételt az állami és helyi igazgatási szervekben, állami vállalatokban és akár - ahol lehetséges - követelje a nemzetközi megfigyelők által biztosított népszavazást az önkényesen meghúzott államhatár módosítása érdekében.

Nehogy azt higgyük, hogy a jelen nyugalma hosszú távon megmaradhat. Legminimálisabb szinten a területi autonómiát kell követelni, mivel végszükséghelyzet van. Saját tapasztalatom az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésében eltöltött évek alapján, hogy csak annak a nemzeti közösségnek az ügyével fognak megoldást keresve és kikényszerítve kiemelten foglalkozni nemzetközi szinten, amelytől nem a hallgatás, hanem a jogaiért való kiállás konfliktusainak erős üzenete érkezik. 

Magyarországnak be kell jelentenie területi igényét Ukrajnával szemben, amelyet hiába próbálnak a háttérhatalmak Oroszország ellen felhasználni, úgysem lehet egyben tartani. Békétlenséghez vezethet, ha nem biztosítják a magyar közösség számára az önrendelkezés jogát a Kárpát-medencében.

Minél tovább hagynak egy gennyes sebet gennyedni, az előbb utóbb ki fog fakadni. Senki nem gondolta volna, hogy a Dombassz vidékén háború fog kitörni. Ne adja Isten, hogy Koszovó sorsára jusson a magyarság bármely része, ahol véráldozatra volt szükség az önrendelkezési jog kivívásához, érjük el azt békésen, de határozott erővel mielőbb, mert már nincs hová hátrálni.

A végén felidéztem Babits Mihály „Áldás a magyarra” című, 1938-ban Dél-Felvidék visszatérésének alkalmával írott versének elemi erejű utolsó versszakát: 

„Erős igazsággal az erőszak ellen:

így élj, s nem kell félned, veled már az Isten.

Kelnek a zsarnokok, tűnnek a zsarnokok.

Te maradsz, te várhatsz, nagy a te zálogod.

Zsibbad a szabadság, de titkon bizsereg,

és jön az igazság, közelebb, közelebb...” 

A verset a Historica zenekar zenésítette meg: 

A megemlékezés végén Karaffa Attila, a Pázmáneum Polgári Társulás elnöke emlékeztetett a magyarság különleges hivatására és hívta fel a figyelmet a magyar öntudat megőrzésének fontosságára. A rendezvény a Himnusszal, a Székely  Himnusszal és gyertyagyújtással zárult, amelynek végén a résztvevőkkel elmondtuk kezdeményezésemre a Magyar Hiszekegyet.

Ezt követően bátor és elszánt felvidéki barátokkal hajnalba nyúlóan terveztük a további lépéseket a felvidéki magyar önrendelkezési mozgalom előrelendítése érdekében. Jó volt érezni és átélni, hogy magyar vagyok és mennyi honfitársammal dobban együtt a szívem. 

Szabadságot Felvidéknek, Kárpátaljának, Erdélynek és Délvidéknek! 

Nem nem soha! Vesszen Trianon!

Budapest, 2015. június 5.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő