Az EU Alapjogi Ügynökségének igazgatója az Országgyűlés emberi jogi bizottságával találkozott- Gaudi-Nagy képbe helyezte

November 12-én került sor az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége igazgatója, Morten Kjaerum és az Országgyűlés Emberi Jogi Bizottságának  találkozójáa a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium épületében. A találkozón a bizottság képviseletében Lukács Tamás bizottsági elnök (KDNP), Ékes Ilona (Fidesz) és Gaudi-Nagy Tamás a bizottság jobbikos tagja vettek részt.

A találkozó során a kormánypárti képviselők a cigányintegráció fontosságáról és új társadalmi béke megteremtéséről beszéltek. Gaudi-Nagy Tamás rávilágított a jelenlegi egyes kiemelkedő emberi jogi problémákra, így a Magyar Gárda, Hunnia Csoport ügyire, az elmaradt 2006 őszi felelősségre vonások, illetve a rendőrségi törvény bírói engedély nélküli lehallgatásokat lehetővé tévő módosítására.

Az Európai Unió Alapjogi Ügynökségét 2007 februárjában hozták létre, bécsi székhelyen működik. Célja, hogy az alapvető jogok tekintetében segítséget és tanácsot adjon a közösségi és tagállamok intézményeinek, hatóságainak az Európai Uniós jog végrehajtása során. Nincs hatásköre arra, hogy egyéni emberi jogi panaszokat vizsgáljon ki és, semmilyen döntéshozatali jogkörrel nem rendelkezik. Feladatai közt prioritást élvez a rasszizmus, idegengyűlölet és intolerancia elleni küzdelem. Előzményi szerve a Rasszizmus és Idegengyűlölet Európai Megfigyelő Központja. Létrehozatalában jelentős szerepet játszott Gál Kinga európai parlamenti képviselő. E szerv létrehozatalakor világossá vált, hogy érdemi szerepe nem lehet az alapvető emberi jogok és szabadságok az Európai Unió területén történő érvényesítésében. Az ügynökség jelenlegi formájában egy klasszikus EU kirakatintézmény, amely a globalizációs érdekek érvényesülését segíti elő.

Az alig egy órás tartó találkozó érdemi, mélyebb összefüggések megismertetésére sajnos nem volt alkalmas, azonban még így is lehetőség nyílt arra, hogy az alapvető szabadságjogokat érintő egyes problémákra Gaudi-Nagy Tamás ráirányíthassa a figyelmet. A bizottság elnöke, illetve fideszes tagja Ékes Ilona megmaradtak az általánosságok szintjén és azt hangsúlyozták, hogy a kétharmados kormánytöbbséggel új társadalmi béke időszaka köszöntött be, és gyökeresen szakítottak a korábbi időszak jogsértő gyakorlatával. Utaltak ugyan arra, hogy az elmúlt évek jogsértései elítélendők, azonban az elszámoltatás terén felmutatott sovány eredményekkel már nem büszkélkedtek. Lukács Tamás szükségesnek tartotta a prioritások között jelezni, hogy a cigányság integrációja kiemelt szerepet foglal el a kormány tevékenységében.

Gaudi-Nagy Tamás hozzászólásában bemutatta az általa vezetett Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) munkáját és tevékenységét, különösen az elmúlt évek jogsértéseivel szemben vívott küzdelmet. Felhívta a figyelmet arra, hogy az új kormányzat bár saját bevallása szerint szakított a korábbi jogsértések gyakorlatával, azonban nem tett meg ezen a téren mindent, a felelősségre vonás akadozik és a parlamenti vizsgálóbizottság sem váltotta be a reményeket. Felhívta a figyelmet az egyesülési jog korlátozását jelentő, alkotmánysértő lex Gárda rendelet törvényerőre emelésére, és a gárdisták jelenleg is tartó üldözésének elfogadhatatlanságára. Utalt arra is , hogy a Budaházy György és társai elleni büntetőeljárásban a garanciális büntetőeljárási elveket mind a házkutatások lefoglalások, mind pedig a fogvatartási és a védekezéshez fűződő szabályok körében tömegesen szegték meg, így tisztességes eljárásról beszélni nem lehet. Az eljárás koncepciós jellegűnek minősül, ráadásul hárman már több mint másfél éve valódi törvényes indok nélkül vannak előzetesben. Rámutatott arra is, hogy az előzetes letartóztatás intézménye Magyarországon a nyomozó hatóságok részére rendszeresen visszaélésre ad alapot: erre példa nemcsak a  Hunnia mozgalom tagjai elleni ügy, hanem  Geréb Ágnes esete is. Szinte mindennapos gyakorlat az érdemi törvényes indok nélküli előzetesben tartás, amelynek előrehozott büntetés jellege van és a garanciális elvek sérülésével a hatóságok kényelmét szolgálja csupán tipikusan. Gaudi-Nagy Tamás utalt arra is, hogy a rendőrségi törvény jelenleg folyamatban levő módosítása az emberi jogokat sértő módon kívánja biztosítani a bírói engedély nélküli megfigyelés, lehallgatás lehetőségét a terrorizmussal úgymond összefüggésben álló személyekkel szemben.

A kormánypárti képviselők láthatóan zavarba jöttek a kellemetlen témák hallatán. Siettek hozzátenni, hogy Magyar Gárda ügyben szerintük tisztességes eljárás keretei között született ítéletről van szó, amely a Gárda tevékenységét törvényellenesnek nyilvánította. Azt azonban elhallgatták, hogy a későbbi gárda szerveződések nem jogutódjai a törvényellenesen feloszlatottnak. Lukács Tamás a Budaházy ügy vonatkozásában gyorsan leszögezte azt is, hogy az ügyben többek között terrorcselekménnyel vádolják az érintett hazafiakat, és ezzel mintegy megnyugtató magyarázatát adt azoknak a tömeges jogsértéseknek, amelyekről a jogvédők az eljárás kapcsán folyamatosan hírt adnak.

A találkozó végén Gaudi-Nagy Tamás felhívta arra is a figyelmet, hogy a magyar nemzeti közösségek tagjai elleni hátrányos megkülönböztetés, illetve erőszakos cselekmények rendszeresen megfigyelhetők a Kárpát-medence azon részén, ahol a trianoni békediktátummal elcsatolt területeken őshonos magyar közösségek élnek. Nyomatékosan kérte, hogy az ügynökség monitorozó munkáját terjessze ki az őshonos nemzeti közösségek tagjai elleni jogsértésekre is , mivel tévút a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet kizárólag az Európába érkező bevándorlók, vagy csupán a zsidóság és cigányság körére szűkíteni. Tájékoztatásul végül a történelmi Magyarországról szóló három nyelvű képekkel gazdagon illusztrált történelmi albumot adott át az igazgatónak, aki meglepetéssel nyugtázta, hogy a Kárpát-medence területén mennyi magyar vonatkozású történelmi emlék található, illetve milyen nagy számú magyar közösség él kisebbségi sorba taszítottan a Kárpát-medencében.

A találkozó mindenesetre példát mutatott arról, hogy amennyiben a nemzeti radikalizmus képviselői nem lennének jelen a parlamenti munkában, akkor Magyarországról egy egészen más, egy rózsaszín kép sugárzódna a külföld felé és nemzeti érdekek szempontjából kiemelt kérdések nem kerülnének reflektorfénybe. Most azonban alkalom nyílott arra, hogy a valóság mélyebb összefüggései megvilágítást nyerjenek.