Bíróság dönt a Szabadság téri oszlatás jogszerűségéről

2010. december 6-án a Fővárosi Bíróságon Dr. Fábián Judit bírónő tanácsa tárgyalta a 2008. szeptember 20-i Szabadság téri tüntetésen történteket. Felperes Zagyva Gyula képviseletében dr. Gaudi-Nagy Tamás járt el.

Rögzítették a per hosszabbításának indoklását, Toroczkai László tanúkénti meghallgatásának szükségességét, illetve a rendőrség részéről történt bizonyítékok letörlésével, azaz bizonyítékok eltüntetésével kapcsolatos beadványt.

Ezt követően két tanú meghallgatására került sor.

Az első tanú Majoros Róbert a Rendbiztosítási alcsoport akkori vezetője volt, aki rebiszesként vett részt a történtekben. A kordonozásról a főnökei döntöttek. A Hősök terétől kísérte a tüntetőket, majd a Terror Házától előre ment. Beérkezésekor tapasztalta, hogy a lezárások nem voltak rendben. A tüntetők közül voltak, akik biciklivel vagy metróval előbb érkeztek. Tudott arról, hogy a Nagymező utcánál atrocitás volt. A meglátása szerint a térre már „felspannolt tömeg érkezett, akik hangoskodtak”, majd az Október 6 utca felől a szovjet emlékműhöz érkezők cipőket és mást is dobáltak, valamint vélhetően benzines palackkal tűzet is előidéztek. Ezért gázt alkalmaztak és kiszorították a tömeget.

Kérdésekre válaszolva mondta el, hogy tucatnyian, ha voltak a rendbontók, akiknek a kiemelésére esetleg lett volna lehetőség. A cipők elhelyezését is pótlólag bejelentették a szervezők, amit hivatalosan, előzetesen nem kifogásoltak, a tüntetést nem tiltották be, végül mégsem engedték a tüntetés céljának megvalósulását.

Tanúvallomását összegezve véleményem szerint fiatal kora ellenére sok mindenre nem emlékezett, vagy másként, mint jómagam, aki ott volt a Szabadság téren, és igyekezett menteni a mundér becsületét.

A másik tanú dr. Hajós Barnabás az ombudsmani hivatal munkatársa és szakértője volt. A hivatal részéről az adott időszakban éppen felmérést végeztek. A Kossuth téri tüntetésről érkezett, kissé távolabbról szemlélte a történéseket. Állami hivatalnokként ismertette az általa látottakat. A tömegtől némiképp féltette a rendőröket, akik közül néhánynak a felszerelése véleménye szerint hiányos volt. A Kossuth téri tüntetéshez mérve az itt a tüntetők indulatosak voltak „rendőröket nem kímélő módon”. Több, mint 20 főre becsülte a tömeg agresszív részét. Nemzetközi tapasztalatokra is hivatkozva ismertette, hogy a rendőri erők létszáma mikor, mennyiben növeli a tömeg agresszivitását. Jelentésének másolatát a bírónőnek benyújtotta. Véleménye szerint is ki lehetett volna emelni a rendbontókat.

Nem hangzott el kérdés a tüntetők térre érkezése, és az oszlatás megkezdése közt eltelt időről.

A tárgyalás befejezését követően dr. Gaudi-Nagy Tamás így összegezte a történteket:

A 2008.szeptember 20-i tömegoszlatási perének tárgyalására került sor. Emlékezetes tüntetése volt ez, Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalomnak, mely a Hősök teréről indult, és a Charta tüntetése elleni válasz volt. Felszólalt itt Budaházy, Morvai Krisztina, Toroczkai László. Majd innen indultak el a Szabadság térre.

A demonstráció bejelentett cél szerinti tüntetés volt. Szerettek volna a szovjet emlékműnél a magyar áldozatokra emlékezni. A rendőrség az előzetes bejelentés program módosítását tudomásul vette, a tüntetést nem tiltotta be, mégis kettős kordonnal kerítette be a szovjet emlékművet, és ezzel megakadályozta a cipők elhelyezését.

A tüntetők erre több féleképpen reagáltak. Volt, aki a cipők bedobásával , volt aki méltatlankodott. Kialakult egy békétlenségi folyamat, aminek nyomán néhány tüntető nemcsak cipőt, dobott az emlékmű irányába. Röviddel az események megkezdődése után, ahelyett, hogy a rendőrség a néhány dobáló elkövetőt próbálta volna elkülöníteni, nagyon nagy hatékonyságú könnygáz bevetésére és oszlatásra került sor.

Az egész tüntetést szétoszlatták. Jogvédőként személyesen járt közbe, hogy a Hazatérés templomába a szentmisére bemenekült embereket ne oszlassák fel a rendőrök, ne kergessék szét őket. Majd Morvai Krisztinával együtt kísérték el a templomba bemenekült embereket a metróig. Rendkívül megrázó eseménysor tanuja és szenvedő alanya volt. Kínzó hatású volt a gáz, fulladoztak az emberek, amelynek 2-3 napig is érezhető volt a hatása.

A történtek miatt a Bírósághoz fordult Zagyva Gyula felperesként, hogy állapítsák meg, hogy a feloszlatás jogellenes volt. Véleménye szerint a Strassburgi bíróság tesztje, és a franciaországi példa alapján a rendőrségnek nem kellett volna a tüntetés egészét feloszlatni. A feloszlatást megelőzően vagy a rendezőkhöz kellett volna fordulniuk, hogy állítsák helyre a rendet vagy a néhány hangadót kellett volna kiemelniük.

Budaházy beszélt éppen a színpadon, amikor 18.25-kor, párhuzamos figyelmeztetéssel és nem előzetessel, könnygázt árasztottak a tömegbe, az egész teret elárasztva.

A per mai tárgyalásán Majoros Róbert akkori rendbiztos és Hajós Barnabás a polgári politikai jogok országgyűlési biztosának gyülekezés jogi specialistája tett tanúvallomást.

Gaudi-Nagy Tamás kiemelte, hogy a legfontosabb, ami elhangzott Majoros őrnagytól az, hogy

-  tudatosan bekordonozták a helyszínt, hogy megakadályozzák a cipő elhelyezést, ami politikai motiváltságra utaló, megengedhetetlen esemény.

- a másik az, hogy tucatnyian ha lehettek a dobálók, akiket el lehetett volna különíteni.

Hajós Barnabás is, onnan, ahol állt, látta, hogy a tüntetők egy olyan hányada dobált, akik ellen lehetett volna valamilyen intézkedést kezdeményezni.

Összességében a per érdeme, hogy folytatódik 2011.február 21-én, amikor ítélet is várható. Sok tanút meghallgattak és sok felvételt néztek meg. Egyértelmű, hogy a Szabadság téri tüntetés az elmúlt évek olyan tüntetése volt, ahol a hatalomnak érdeke volt, ennek a bejelentett tüntetésnek a feloszlatása, amihez az alkalmat megtalálta, erődemonstrációt tanúsítva. Több helyen is voltak összecsapások a fővárosban.

A most zajló eseményhez kapcsolódik, az elmúlt 8 évről szóló emberi jogsértésekről szóló jelentésének az elkészítése, amit már az e célból létrehozott albizottság elfogadott, és még a héten sor kerül sor a bizottságban a jelentés megvitatására. Ez egy tüntetésként szerepel sok más tüntetés között a 2006 előtt és utáni időszakból.

A közös nevező: A hatalom a rendőrséget hatalmának fenntartása érdekében, és a tiltakozók megfélemlítése, elrettentése végett vetette be. Ebbe a sorrendbe illeszkedik a szeptember 20-i tüntetés is, csakúgy, mint az Erzsébet téri, 2009. július 4-i , ahol a bíróság már megállapította, hogy az Erzsébet téren a gárdista békés szimpátia tüntetés feloszlatása jogellenes volt.

Rendkívül fontos, két tény is rögzítésre került a mai tárgyaláson.

- A rendőrség a forgalmazási adatokat, a reálinformálási adatokat letörölte, megsemmisítette. Noha a rendőrség tudta, hogy per tárgya lesz minden, ami ott megtörtént. Ezt Gaudi-Nagy kifogásolta, és kérte, hogy milyen jogállami garanciák voltak ebben az esetben, arra, hogy a rendőrség a bizonyíték erejű dokumentumokat milyen jogszabály alapján törli le.

- Még mindig titkosítási minősítés alatt van az eseménynapló is, az összefoglaló jelentés a tüntetés feloszlatásról. Gaudi-Nagy Tamás kezdeményezte, oldják fel a titkosítás alól. A megtorlások ügyében is azt tapasztalták, hogy a vonatkozó dokumentumok titkosítás alatt vannak, azt még nem oldották föl.

Gaudi-Nagy Tamás bízik abban, hogy az igazság ki fog derülni.

S végül emlékeztetőül, ahogy én éltem meg.

Ott voltam a Szabadság téren

2008.szeptember 20.

A 20-ai tüntetések kapcsán már napokkal korábban arról írtam, hogy a hatalmon lévők ördögi, provokációs terve van készülőben. A Szabadság téren alig néhány perccel a tömeg odaérkezése után a provokáció beigazolódott. Mielőtt méltón elkezdődhetett volna a téren a megemlékezés, már megkezdődött rendőri figyelmeztetés nélkül a durva tömegoszlatás.

Én a Hősök teréről a kis földalattival mentem a Szabadság térre, szerettem volna fotókat készíteni a tudósításomhoz. Mivel így jóval korábban odaértem, mint a tüntetők, alkalmam volt a környéken részben körülnézni.

Rengeteg rendőr, rendőrautók és teherautók mindenütt. A Nádor utcán át szerettem volna eljutni a Kossuth térre, de ez lehetetlen volt, bár rácsok itt nem voltak, de minden sarkon rendőrsorfal igen. Ekkor már ott befejeződött a chartások tüntetése, és a Kossuth téri tüntetők egy része a Nádor utcán, a TV épülete mögött, nyílván haza igyekezett, de egy részük a Szabadság tér érintésével. Az átjutás fordítva nem volt lehetséges.

Feltűnt, hogy több 2-3, 4-5 fős csoport a chartás tüntetésről betért a Szabadság térre, leültek a padra, vagy ácsorogtak, ill. bementek a téren található kis vendéglátó épületbe, mielőtt a tüntetők ide értek volna. Számomra egyértelmű volt, hogy provokátorok lehetnek köztük.

Akaratlanul is felmerült az emberben a gyanú: ezt szándékosan rendezték így? Kik és miért tértek be a Nádor utca felől a Szabadság térre?

A téren, a játszótéren 3-10 év körüli gyerekek játszottak, igyekeztek fölfelé a mászókán. Egyiküket még megkértem, csináljon fentről egy képet nekem.

A Hősök teréről 18 óra néhány perckor érkezett meg a több ezres tömeg, zászlókkal, békésen, hogy itt fejezzék be a tüntetést. Egyenesen az emlékmű elé mentek. Itt kívánták elhelyezni - a holokausztra történő megemlékezéshez hasonlóan - a szovjet megszállás és a magyar kiszolgálóik, valamint a cigány-bűncselekmények áldozataira emlékezve a szovjet megszállást dicsőítő emlékműnél a magukkal hozott cipőket. Elsőként Szögi Lajos tanár úr cipőjét, akit cigányok vertek agyon gyermekei szemeláttára.

Az emlékművet azonban nem lehetett megközelíteni, azt kettős kordonráccsal védték. A rendőrök rácson belül voltak, hogy ezt megakadályozzák. A cipőket így nem volt lehetőség az áldozatok emlékére elhelyezni. Majd egy idősebb férfi a rácsot kissé szétnyitva, betette az első pár cipőt, amit a rendőrök nem néztek jó szemmel. A rács nyílását visszazárva, emlékezetem szerint még békésen távolították el az „elkövetőt” a Tv-székház oldala irányába. Nyílván ezért, kezdték a rácsok közé bedobni a cipőket, és nem azért, hogy a rendőröket, mint az a híradásokban elhangzott megdobálni. Azt még láttam, hogy két csuklyás fiatalember  - baloldalról - a földről kavicsot vesz fel és a rácsok közé dobja.

Alig 10-15 perce érkezhetett meg a tömeg, amikor Budaházy György a Gonda Lászlóék által előkészített autóról beszélni kezdett az emberekhez, éppen valami eligazítást adott volna. Odamentem, hogy képet készítsek a szónokról. Majd az emlékműnél füstgomolyagot láttam, ezért visszaindultam az emlékműhöz.

Ezzel szinte egyidőben – ezt elmondásból tudom -  üvegeket és a tér útját borító kavicsokat is ( nem burkolatköveket) dobáltak be a fiatalabbak, és a vasrácsokat feszegették. Az emlékmű USA követség felöli oldalánál két kisebb láng csapott fel, amit gyorsan el is oltottak.

A rendőrök nem a néhány randalírozót szerelték le, mint szakszerűen mondanák, emelték ki, hanem hagyták az indulatokat eldurvulni, majd pillanatokon belül, tevékenységük a demonstráció durva feloszlatására irányult. 18 óra 25 körül járhatott az idő.

Rendőri figyelmeztetést sehol nem lehetett hallani, amikor rendkívül erős könnygázzal lőni kezdték a tömeget, mire az ott lévők futni kezdtek. A gáz viszont igen nagy mennyiségű volt, mert a tér másik szélén állókat is pillanatok alatt elérte. Én, a kis házba próbáltam bemenekülni, mert szemem és torkom marta a gáz, levegőt nem kaptam, látni alig láttam.

Többen a Bazilika felé próbáltunk menekülni. Menekülés közben láttam, amint a Hazatérés temploma felé és ellenkező irányba is, rendőri egységek szorítják ki a tömeget. A Bazilika előtt – melynek kapui zárva voltak - még a kútban többedmagammal próbáltuk szemünket kimosni, és kiköhögni magunkat. A Harmincad utcán át, elindultam a Metró felé, amikor láttam, amint az utca teljes szélességében minden ok nélkül jön felénk a rendőrsorfal, a Bazilika előtti térre, s a Bank utca sarkán iszonyú újabb füstfelhő gomolyog. Néhányan piros lámpa ellenére, mozgó autók között futva értük el a Deák téri Metró állomást.

Sokan, köztük barátnőm is, a Hazatérés Templomban próbáltak menedéket találni. Morvai Krisztinával be még bejutottak.

A rendőrök megpróbáltak a templomba is a menekülők után berontani. De a férfiak zöme a lépcsőn maradt és elállta az utat. Egy idős férfit, aki zászlót tartott a rendőrök még maguk közé rántottak. Sikeresen becsukták a rendőrök előtt a vasrácsot. Erre a rendőrök könnygázt lőttek a templom belseje felé. A templom szent hely, menedék. Templomot „ostromolni” még az ÁVH-sok sem merészeltek.

A templom bejáratánál, a járdán, a rendőrsorfal jó ideig még ott maradt. Velük dr. Gaudi Nagy Tamás hosszan próbált szót érteni a jogtalanságról.

Én ott voltam, a Szabadság téren, erről tudok hitelesen beszámolni.

A szemem még napokig égett, könnyezett, a torkom marta a gáz.

Sokakban jogosan merültek fel a következő kérdések:

Vajon milyen előzetes parancsot kaptak a rendőrök, akik folyamatos telefonkapcsolatban voltak egymással.

- Kötelező-e szakszerűen és törvényesen eljárniuk a radikális elvű tüntetőkkel szemben is vagy az, csak a két kormány-rendezvényen részt vevőkre vonatkozik?

Például kiemelni a randalírozást kezdő 3-4 főt a tér emlékmű előtti részénél, akik közvetlenül a tér egyik végén, a rendőrök közvetlen közelében voltak - akik természetesen nemcsak hőzöngő fiatalok, de fizetett provokátorok is lehettek – s ezzel a vétlen, demonstráló tömeget biztosítani?

Ha ezt megtették volna a rendőrök, elejét vehették volna a további rendbontásnak. Vagy botrányt kellett produkálni?

- A megérkezést követően milyen gyorsan kell a demonstrációt feloszlatni, azaz megakadályozni? Ez a tömeg megérkezését követően igen hamar kb.15-16 perc múlva megkezdődött.

- Milyen mértékű rendzavarást kell elősegíteni? Amire azután jogosan lehet hivatkozni.

- A békés résztvevőket hogyan kell megfélemlíteni? 

Figyelmeztetünk-e, felszólítunk-e vagy e nélkül lövünk könnygázt, nem törődve azzal, hogy kik vannak a téren? Netán a templomba menekülők után ronthatunk, mint annak idején a szovjet megszállók?

Szóval sok kérdés jogosan vetődhet fel a rendőri intézkedésekkel kapcsolatban.

A rendőrség hozzáállása 2006. október 23-a óta egyértelmű: a kivezényelt egységek ÁVH-s feladatokat láttak el.

Orbán Éva