Csonkaországi nemzeti jogvédők felvidéki bevetésen

2014. február 15-én (szombat), valamivel 9:00 óra után Morvai Krisztina, európai parlamenti képviselő és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (NJSZ) szervezésében egy csordultig telt busz indult a budapesti Déli pályaudvartól, hogy az Esztergom-Párkány-Bény-Zselíz-Nagysalló-Udvard-Érsekújvár útvonalon át elérkezzen az utazás céljának fő színhelyére, a IV. Közép-európai Emberi Jogi Fórumnak otthont adó gútai Művelődési Központba.

Ha már a bevezetőben az utazás fő céljaként a  IV. Közép-európai Emberi Jogi Fórumot említettem, akkor pár mondatban a nem kevésbé fontos célkitűzésekről: a szervezők fontosnak tartják a II. világháborút követő csehszlovák-magyar lakosságcserékre történő megemlékezést, melynek során felvidéki magyar családok tízezreit telepítették át Csonkaországba. Egészen pontosan magyar családokat köteleztek arra, hogy otthonaikat hátrahagyva, sokszor annyi csomaggal, amelyet a két kezükben el tudnak vinni, költözzenek át a maradékország területére. Csehszlovákia felé valóban helytálló a telepítés kifejezés, a magyarországi cseh- és szlovák közösség tagjai ugyanis választhattak, ellentétben az érintett felvidéki magyar közösség tagjaival, akiket sok esetben marhavagonokban vittek át a gúnyhatárok túloldalára, így esetükben pontosabb deportálásként említeni a történteket.

Hogy mindezek a mai napig mennyire elevenen élnek a deportálást elszenvedők emlékezetében, arról az utazás résztvevői az 1939-es születésű Kollár Klára spontán beszámolójából megrendítő ízelítőt kaphattak. A buszon helyet foglalók - többségében sokat látott-hallott és megélt nemzeti jogvédők - néma csendben hallgatták az emlékek felelevenítését, Klára édesanyjának háborús bűnösként történő megbélyegzését, ahogy 8 évesen édesanyjával és 4 éves húgával a komáromi hídon átsétáltak, majd az akkori kilátástalannak tűnő életük és a sok évnyi megpróbáltatások után, a történteket soha fel nem dolgozva és pláne el nem feledve új életet kezdtek Svájcban.

A felvidéki kitelepítés egy hiteles át- és túlélője történetének ismertetése után nehezen szólaltak meg az utazás résztvevői, de ahogy 10:30 óra magasságában a Mária Valéria hídon keresztül áthaladtunk az elrabolt magyar területre, előbb Zétényi Zsolt, az NJSZ elnöke, majd Gaudi-Nagy Tamás, országgyűlési képviselő, az NJSZ ügyvezetője ragadta magához a felszólalás jogát. Számos érdekesség mellett elhangzott, miszerint az ún. reszlovakizáció során 320 ezerrel nőtt a tót lakosság száma, de érdekes volt megtudni azt is, hogy a felvidéki magyarság és a zsidóság helyzete, jogállása (jogfosztottsága) azonos volt, példának okáért egyaránt nem lehetett rádiójuk és egyformán nem voltak perképesek.

Útban a Szűz Mária tiszteletére szentelt apátsági templomba

Morvai Krisztina a templomban történő koszorúzást követően

A Hungarica együttes Szabadság betűi című dalára gördült be a buszunk az első megállónk helyszínére, Bénybe. A bényi világháborús emlékmű megkoszorúzása után megtekintettük a XIII. század elején épült, az elmúlt évszázadokban többször átépített, Szűz Mária tiszteletére szentelt apátsági templomot, ahol újabb koszorút helyeztünk el. Ekkor érkezett Nagy András plébános esperes, és csoportunk tagjai pillanatok alatt egy keresztelőn találták magukat. A hangosan síró csecsemő - kinek a szülei és a keresztszülei is egyaránt helyi katolikus magyarok - talán sosem tudja meg, hogy az utazás életre szóló emlékében neki is kiemelt szerep jutott.

Csoportkép, háttérben a XII. századi körtemplom

Morvai Krisztina és Nagy András plébános

A keresztelést követően András atya részletesen szólt a település történetéről, a település felekezeti és etnikai arányának alakulásáról, a világháborúk szörnyűségeiről. Megtekintettük a XII. századi körtemplomot, amely az apátsági templom előtt áll. Közös fotók elkészítése után Zselíz irányába folytattunk utunkat.

Megszólaltak már a déli harangok, mikor Zselízben a helyi Csikócsárda előtt leparkoltunk. A helyszínen már várt minket Tajnay Mária, az Emberi Jogok Közép-európai Bizottsága elnöke, Révész Tibor zselízi- és Kiss Pál nagysallói református lelkész. A közösen elfogyasztott jóízű ebéd után az asztaltársaság tagjai a felvidéki magyar közélet alakulásáról, a Benes-dekrétumok életben tartásáról és a felvidéki földek tulajdonviszonyának alakulásáról fejtették ki véleményeiket, baráti vitákra is sort kerítve.

 Morvai Krisztina, Gaudi-Nagy Tamás és Tajnay Mária a nagysallói honvédek síremlékénél

15:00 órakor érkeztünk Nagysallóba, ahol a temetőben az 1849-es nagysallói csata során elvérzett dicső honvédek emlékére állított síremléknél, valamint a református templomban a 98 helyi deportált család emlékére állított táblánál helyeztük el az emlékezés koszorúit. Utunk következő állomása Udvardon volt, ahol az I. világháborús és a kitelepítettek emlékhelyeinél tettük le a Himnusz eléneklése és egy főhajtás mellett a koszorúinkat.

Főhajtás a deportáltak emlékművénél

Érsekújváron áthaladva kis történelmi kitérőként szóban felelevenítettük az árulóvá lett Ocskay történetét és 1710-es érsekújvári kivégzését, melyről Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig című regényéből többet is megtudhatunk, és amely ezen sorok lejegyzőjének is a kedvencei közé tartozik.

A lakosság arányait tekintve legmagyarabb felvidéki városnak számító Gútán (több mint 80% a magyarok aránya) a rendezvény megkezdése előtt a város képviselőivel megkoszorúztuk és mécseseket helyeztünk el a helyi kitelepítettek emlékhelyénél. Gútáról 1947-ben 1767 magyart Csehországba, majd ezen év nyarától kezdődően további, megközelítőleg 2000 magyar lakosát erőszakkal Magyarországra telepítették át. A kitelepített magyarság helyére a Csonkaországból önként áttelepülő szlovákok érkeztek. A háborút követő magyarellenes intézkedések hatására ezenkívül a település további 700 lakosa reszlovakizált.

A megemlékezést követően Gaudi-Nagy Tamás folytatva az Országgyűlésben megkezdett gyakorlatát, a gútai Művelődési Központba érkezve megszabadította a színpadot a gyarmatosítók zászlajától, és helyére székely testvéreink szintén kék-sárga, de szívünknek kedves zászlaját helyezte ki.

Mivel a IV. Közép-európai Emberi Jogi Fórumról videó felvétel készült, amely rövidesen elérhető lesz a világhálón, így azt most részletesen nem ismertetném. A hangulatról annyit mindenféleképpen érdemes elmondani, hogy Morvai Krisztina jogaink következetes, határozott, megalkuvást nem ismerő érvényesítésére biztató beszéde mellett Gaudi-Nagy Tamás önmagához mérve is radikálisabb, ellenállásra buzdító előadása sem verte ki a biztosítékot, sőt éppen ellenkezőleg, nagy egyetértésre talált a helyiek részéről. A hangulatból ítélve valami elkezdődött, a hallgatóság soraiban megjelent felvidéki magyarok változásra vágynak, melyért készek áldozatot is hozni. Voltak akik ezt sok kis apró lépéssel képzelik megvalósítani, míg mások az eddigiekkel szembeni gyökeres és azonnali nemzeti fordulatot szorgalmaznak. A megjelent gútai és környékbeli felvidéki magyarok fogadkozásából úgy tűnik, ha egyelőre még az út elején is tartanak, de a Székelyföldön megfogalmazott célokkal párhuzamosan a Felvidék magyarsága is igényt tart az őket megillető önrendelkezési jogra, a területi autonómiára.

Az élményekkel teli és hazafias feltöltődéssel járó út megszervezéséért köszönet és hála illeti mindenekelőtt Morvai Krisztina független EP-képviselő mellett Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselőt és Galla Jánost, az NJSZ főtitkárát.

A gútai IV. Közép-európai Emberi Jogi Fórumon készített videókat folyamatosan töltjük fel.

Elsőként Morvai Krisztina EP-képviselő, a fórum egyik szervezőjének bevezető előadása látható.
A Magyar önrendelkezés, emberi jogok és jogvédelem a Kárpát-medencében című könyv IDE kattintva letölthető.

Morvai: Elég a "jószomszédi politikából"!

Kapcsolódó:
A Jobbik kártérítést sürget a Felvidékről kitelepített családoknak

Kárpótlást és területi autonómiát a felvidéki magyarok számára! (videó)

Meddig tűrjük? Sokkoló beszámolók Felvidékről (videóval)

Miért van diszkrimináció a zsidó és a felvidéki honfitársaink között? Az igazságtétel mellett emelt szót Gaudi-Nagy Tamás (Videókkal)

Nemzeti jogvédők állásfoglalása az ismét magyar állampolgárrá vált felvidéki honfitársaink üldöztetéséről

Gaudi-Nagy: a felvidéki magyarok dönthetnek úgy, hogy nem akarnak Szlovákiához tartozni