Magyarnak és embernek maradni - beszámoló Gaudiék temerini könyv- és filmbemutatójáról

Váratlan és hihetetlen hír érte november 28-án, a több mint egy éve előzetes letartóztatásban (!) raboskodó Apatocki Flóriánt (19), Karpinszki Kornélt (22), Koperec Csongort (20), Kovács Norbertet (34), Orosz Attilát (24), Orosz Róbertet (21) és Smith Tomast (19), az „új temerini fiúkat” a szabadkai börtönben: haza mehetnek.

Gaudi-Nagy Tamás, jobbikos országgyűlési képviselő, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője másnap 18:00-kor mutatta be a Temerini Ifjúsági Otthonban Szakál Boglárka és Dóra Andor a fiúk ügyéről készített „Áldozatból bűnös?” című dokumentumfilmjét, valamint Bozóki Antal ügyvéd nemrégiben megjelent könyvét, „A magyar közösség Szerbiában”-t. A váratlan szabadulás híre már önmagában különösen örömtelivé tette az eseményt, amit fokozott, hogy öt fiatal részt is vett a rendezvényen.

A Himnusz eléneklése után Gaudi köszöntötte a megjelenteket, így Plank Zoltán magyar konzult, Rácz-Szabó Lászlót, a Magyar Polgári Szövetség zentai elnökét, László Bálintot, a Magyar Remény Mozgalom elnökét, és Kiss Ervint, a Jobbik délvidéki szervezőjét, valamint Horváth Árpádot és Szakáll Zoltánt, a már szabad, „idősebb temerini fiúkat”. Külön üdvözölte a szabadlábra helyezett „temerini fiúkat”, amit a közönség vastapssal erősített meg. Gaudi a helyszínen kifejtette, üdvözölendőnek tartja, hogy „Szerbia belátta, hogy nem tarthatják bent többet a fiatalokat, ugyanakkor a még elkövetkezendő tárgyaláson is ki kell fejeznie szándékát arra, hogy valóban rendezni kívánja a két állam kapcsolatát”.

Rácz-Szabó röviden bemutatta és köszönetét fejezte ki a fiúk ügyében tett lépéseiért Gaudi-Nagy Tamásnak, a „könyv patrónusának”, valamint Morvai Krisztinának, jobbikos európai parlamenti képviselőnek. Továbbá elmondta, hogy ki kell használni, hogy Szerbia kapaszkodik az Európai Unió felé, a délvidéki magyarságnak harcolnia kell saját érdekeiért, a megmaradást és fejlődést biztosító területi autonómiáért akár „saját” politikai vezetőikkel szemben is.

László Bálint, az MRM elnöke támogatásáról biztosította a fiatalokat, valamint felajánlotta, hogy a Mozgalom állja a honosítási kérelmeik minden felmerülő költségét. A bemutatásra kerülő „A magyar közösség Szerbiában” című könyvről elmondta, hogy a pontról pontra haladó szakszerűsége mellett, olyan hiánypótló munkáról van szó, ami szembe megy az eddig délvidékre jellemző közéleti hozzáállással.

A köszöntőket követően a rendezvény „A magyar közösség Szerbiában” című kötet bemutatásával folytatódott. Bozóki Antal szerzőt Bálint István délvidéki újságíró kérdezte. Felhívta rá a közönség figyelmét, hogy a kötet az uniós csatlakozási fejezetek 35 pontjából minimum a felét sorra veszi, kritikusan vizsgálva mintegy 150 belső és 100 nemzetközi jogszabályt, további érdekessége a könyvnek, hogy előbb „járt” Strassburgban, Brüsszelben és Budapesten mint Temerinben. A könyvet adatgazdagságának (foglalkoztatottságra, iskolaügyre, bírók számára és arányukra vonatkozó információk valamint a kisebbségvédelmi dokumentumokat tartalmazó CD-melléklet) köszönhetően a vajdasági magyarok és politikusok a követeléseik megfogalmazásához, a szakmai, érdemi vita megkezdéséhez forrásgyűjteményként is használhatják. „Ezt az unikális könyvet el kell olvasni. Azt (aki így tesz – a szerk.) már nem lehet hülyére venni.” – tette hozzá Gaudi.

Bozóki elmondta, hogy hasonló jellegű könyvet utoljára 1967-ben adtak ki. Sok éves kisebbségi jogokkal kapcsolatos munkájának tapasztalata, valamint egy MTA-tól érkezett felkérés ösztönözte a könyv megírására, amire akár a nem létező szerbiai európai Fehér Könyvként tekinthetünk.
A kötet fejezetei 3 lépcsős szerkezetűek: elsőként azt vizsgálja, hogy az adott jogterületen mit mondanak a nemzetközi jogi dokumentumok, ezt követően a kapcsolódó szerb jogot mutatja be és végül a gondok forrását jelentő szerb gyakorlatot ismerteti. A szerző kiemelte, hogy a jogalkalmazás területén vannak óriási problémák, valamint hiányolja egy tudományos intézmény létét is, ami az állam területén élő 26 nemzetiség ügyeivel lenne hivatott foglalkozni. Az Európai Bizottság által készített Szerbiáról szóló éves jelentés 72 oldalán egyszer sem olvasható az szó, hogy „magyar”, a Vajdasággal mindössze 11 sor foglalkozik a 46. oldalon. Úgy véli, hogy a higgadt, tárgyilagos párbeszéd vezethet a problémák megoldásához, azonban azt is ki kell mondani, hogy valaki nem végzi a munkáját: súlyos politikai mulasztások eredménye az, hogy a külföldi delegációk azt látják, mondják, hogy minden rendben van. A kisebbségek, így a délvidéki magyarság helyzetén is az (esetleges) európai uniós csatlakozás előtt van esély, azt követően a döntés végleg az államok kezében marad.

Máig megoldatlan tények azok is, hogy Milosevic idején ketté osztott a magyar (választó)tömböt nem egyesítették, hogy a joggyakorlat nem a törvényekben rögzített jogoknak megfelelően működik, hogy sokan vándorolnak el a munkanélküliség miatt,  hogy a magyar közösségek egyre csak fogynak. „Nem mondhatjuk azt, hogy a királynak milyen szép ruhája van, amikor az meztelen!” – jegyezte meg összefoglalóan. A fiúk ügyéhez hozzátette a szerző, hogy a tárgyalás még hátra van, ugyanis a szabadkai és újvidéki bíróság nem állapodott meg az illetékesség kérdésében. László Bálint kérdésére válaszolva kiderült, hogy az ügyvéd eddig 16 közleményt adott ki az üggyel kapcsolatosan, fordult már az Alkotmány Bírósághoz is, és konkrét összegű kártérítést is kérelmezett.

Gaudi beszámolva a fiatalok kálváriájának európai figyelemfelkeltő akcióiról elmondta, hogy a nyugati, EU-s kollégái el sem hitték, hogy Európában ilyen megtörténhet, azt sem értették, hogy miért nem fordultak még az nemzetközi bíróságokhoz. A képviselő felhívta rá a figyelmet, hogy egy közösség tagjaként a jogért való kiállás ugyanúgy munkája és kötelessége a közösség minden tagjának. Rácz-Szabó rámutatott, hogy a koszovói szerbeknek is azért sikerül elérniük az autonómiát, mert Szerbia kiáll mellettük. Ezt Gaudi azzal egészítette ki, hogy ez csak a helyiek fellépésére támaszkodva működhet.

A könyvismertetőt szeretetvendégség követte, majd az „Áldozatból bűnös?” c. film bemutatójával folytatódott az este. A film magáért beszél, levetítése után Apatocki Flóriánnal, Kovács Norberttel, Koperec Csongorral, Orosz Attilával és Orosz Róberttel beszélgetett Gaudi-Nagy Tamás és a közönség.

„Hogy éltétek meg ezt a 13 hónapot és a szabadlábra helyezés hírét?” – tette fel az első kérdést a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvivője.
A fiúk elmondták, hogy a börtönben már „várták” őket: „Öld meg a magyart! Szerbia a szerbeké!” – zengett a börtön érkezésükkor. Pszichikailag mindannyiukat érte sérelem, többüket fizikailag is bántalmazták mind a rabtársaik, mind a fegyőrök, voltak akiket már az első pillanattól kezdve, volt akit csak később, de az idő teltével kivívtak maguknak egy bizonyos tiszteletet, elfogadták őket és a bántalmazások visszaszorultak.

Szeretteikkel hetente egyszer találkozhattak, azonban a félórás időkeret helyett csupán 10 percet kaptak, hogy beszélgethessenek a látogatóikkal mindenféle testi kontaktust nélkülözve egy plexifalon keresztül. A szabadkai börtönbe helyezésük után a látogatások végén legalább megölelhették családtagjaikat, barátaikat, de mindvégig igyekeztek előlük eltitkolni, hogy valójában mi is történik bent velük, hogy ne nehezítsék az ő helyzetüket is. Olvasással, testedzéssel töltötték többnyire az idejüket a fiúk, miközben csak tűrtek, és tűrtek. Egymás között is csak ritkán tudtak magyarul beszélni a körülmények miatt.

Arra a kérdésre, hogy mi is történt valójában azon a 2012 októberi estén elmondták, hogy ők heten miként élték meg ami azalatt a szűk 48 óra alatt történt velük: a verekedés előtti órákat, a verekedést, és a lincseléssel felérő üldözésüket a kocsmától Oroszék házáig (ők laknak a helyhez legközelebb – szerk.), a hatóságok „hanyagságát”: a jegyzőkönyvbeli mulasztásokat, tanúk figyelmen kívül hagyását, az egyoldalú megközelítést, házuk, szobájuk átkutatását (zászlók, pólók, térképek, plakátok, könyvek), utolsó munkanapjukat, hétfői „begyűjtésüket”. Csongor édesapja megjegyezte, hogy látni lehetett, hogy az egész ügy már egy „előre megírt sztori, amihez várták a szereplőket”.
Arra viszont nem is gondoltak még a fiatalok, hogy „hogyan tovább”, hiszen még azt is alig hiszik el, hogy kint vannak.
Gaudi szerint a fiúk esete és viselkedése példa a magyar ellenállásra, kitartásra, arra, hogy hogyan lehet még ilyen körülmények között is „magyarnak és embernek maradni”.
A rendezvény végeztével Gaudi-Nagy Tamás is a családdal és a fiatalok barátaival ünnepelt