Nem hátrálhat tovább az erdélyi magyarság!

Éppen Marosvásárhelyen tájékozódtam a székely önrendelkezési küzdelmek jelenlegi állásáról a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom helyi vezetőinek segítségével, mikor tudomásomra jutott, hogy a marosvásárhelyi városháza döntése értelmében a helyi magyar anyanyelvű székely közösség nem szervezheti meg a Színház téren Szent István államalapító királyunk napját és az újkenyér ünnepét augusztus 20-án. A hivatkozás szerint a magyarok  „vandalizmusától” féltik azt a teret, melyet a román állam a ferencesektől államosított, és a mai napig nem adott vissza.

(fotó: Gaudi-Nagy Tamás idén márciusban egy marosvásárhelyi fórumon)

Ezt megelőzően már hasonlóan abszurd okokra hivatkozva száműzték a város főteréről az első Vásárhelyi Forgatagot, melyet helyi magyar napokként képzeltek el a szervezők.

Ezek a lépések is egyértelműsítik azt a tényt, hogy a székelyek szabadságjogait önkényesen korlátozzák, nem élhetnek szabadon saját földjükön a jelenlegi keretek között, önrendelkezésüknek az alapja pedig nem lehet más, mint a teljes területi alapú autonómia kivívása, mely során a mindenkori magyar államnak védhatalomként kell fellépnie az önrendelkezés ügyének nemzetközi fórumok előtti határozott képviseletével, akár konfliktusok felvállalása árán is.

A székely közösség nem várhat tovább a politikusok segítségére. Ahogy azt a Székely Nemzeti Tanács egy 2011-es határozatában meghirdette, akár a békés ellenállás útját járva, az észak-írekhez, dél-tiroliakhoz, baszkokhoz hasonló elszántsággal és a polgári engedetlenség eszközeivel érvényt kell szereznie alapvetői jogainak. Meg kell akadályozni a magyar lakta területek önkényes közigazgatási felosztását.

Megítélésem szerint nem szabad a templomudvarba hátrálni, hanem igenis a törvények maradéktalan betartásával, de az eredetileg kijelölt helyszínen, a Színház téren kellene megtartani a rendezvényt, ezzel egyértelműsítve azt, hogy a magyar közösség nem hátrál tovább. 1990-ben a marosvásárhelyi székely magyarság a Nyárád menti székelyekkel együtt már örökbecsű példát mutatott az eredményes ellenállásból.

Egyetlen közösség - így a székely sem - élhet félelemben, elnyomásban szülőföldjén. Föl kell rázni a közönyös Európa figyelmét, a romániai politikának pedig egyértelműen tudtára kell adni, hogy 2013-ban már nem  tiporhatják következmények nélkül a székelyek jogait. Elkerülhetetlen a székely és magyar közösség jól működő európai modellek (pl. dél-tiroli) mintájára történő önrendelkezési jogának biztosítása, amely összhangban áll a nemzetközi jog előírásaival. Ennek elmaradása nem csak az erdélyi magyarság létét veszélyezteti, hanem magában hordozza a koszovóihoz hasonló véres konfliktusok bekövetkezésének a lehetőségét. Ennek elkerülése minden józanul gondolkodó nemzet érdeke.