Részletes beszámoló a Nemzeti Jogvédő Szolgálat Trianon konferenciájáró: Zétényi Zsolt: Trianon jelen idejű tragédia (I. rész)
2013, június 6 – 00:36
Örömünnep helyett a Kárpát-medencei magyar önrendelkezés lehetőségeivel, az emberi jogokkal és jogvédelemmel foglalkozó konferenciát tartott június 4-én Budapesten a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, amelyen főként az 1920-ban kialakított, jelenlegi határokon túli magyar jogászok és politikusok boncolgatták az elszakított magyarság önrendelkezési jogait, a megteendő lépéseket, illetve nemzettestvéreinket az utódállamokban nap mint nap sújtó igazságtalanságokat, jogfosztásokat. A konferencia összehívója, vendéglátója és levezetője Morvai Krisztina független európai parlamenti képviselő volt.
Morvai Krisztina köszöntő szavaiban hangsúlyozta, hogy a konferencia a jogérvényesítés jegyében zajlik, s ezért legyen már vége annak az állapotnak, hogy a határon túli magyarok önrendelkezéséről csak lehajtott fejjel, halkan szabad beszélnünk.
Dr. Gaudi-Nagy Tamás jogász, a Jobbik országgyűlési képviselője, az Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője elöljáróban kijelentette, hogy a trianoni diktátum 93. évfordulóján nem ünnepelni kell, hanem emlékezni, emlékeztetni és jogokat követelni. Az elszakított magyarok helyzetére pedig a szomszéd államok vezetőit, a nemzetközi szervezeteket és a magyar kormányt is emlékeztetni kell, mondta Gaudi-Nagy, majd hangsúlyozta, hogy az 1920. június 4-i döntéssel egyik napról a másikra mintegy 3,5 millió magyar került idegenek uralma alá. A konferencia célja az emlékezés mellett jogkövetelés is, mert eddig komolyan még sosem kerülhetett szóba a magyarság ellen elkövetett igazságtalanság vagy nemzetgyilkossági kísérlet felülvizsgálatának kérdése. Gaudi-Nagy Tamás ezután kérte a jelenlevőket, hogy egyperces néma fölállással emlékezzenek azokra a veszteségekre, amelyek a trianoni békediktátummal értek bennünket.
Dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szervezet elnöke fölszólalásának elején megállapította, hogy a Trianonra való emlékezésekkor mindig fölemlítjük az anyaország veszteségeit, ám jóval kevesebb szó szokott esni arról, hogy milyen és mekkora veszteség érte azt a több mint három millió embert, akiket elszakítottak Trianonban, s ezzel a magyar állam határain kívülre kerültek. Trianon jelen idejű tragédia, mert azóta már a harmadik-negyedik nemzedék él, és vívja meg a mindennapos küzdelmeit a Kárpát-medencében. Sajnálatos módon ezt a tragédiát ez elmúlt több mint két évtized budapesti kormányai sem érzékelték. Ha bekövetkezik a határon túli magyarok végleges önfeladása, a csonka országban élő nemzet pusztulását is sietteti, jelentette ki Zétényi Zsolt.
A trianoni diktátum következtében a határon kívülre került nemzetrészek teljesen jogfosztott, alávetett kisebbségi helyzetbe kerültek az elszakított részeken, mondta Zétényi, majd megemlítette, hogy 1938-ig, az első bécsi döntésig a határon túli magyarok körében erőteljes küzdelem zajlott a nemzeti jogaik érvényesítéséért. A küzdelem alapja és kerete akkor a Népszövetség volt, amelynek lényege az volt, hogy szerződéseket kötöttek az első világháborúban vesztes és győztes országokkal, amelyekben egységes kisebbségvédelmi rendelkezéseket, klauzularendszert vezettek be. A trianoni békeszerződésben benne foglaltatnak ezek a rendelkezések, amelyek sokkal jobbak voltak a második világháború utániaknál. Mikó Imre, az erdélyi magyarság egyik vezető politikusa sok esetben eredményesnek tartotta a Népszövetséghez benyújtott magyar panaszok elbírálását.
A Trianon óta eltelt több mint kilenc évtized egyetlen nagy tanulsága: nem teljesült a győztesek azon várakozása, hogy a kisebbségi sorba kényszerített nemzetrészek majd szépen lassan eltűnnek, beolvadnak a többségi nemzetekbe. A kisebbségek, az elszakított tömegek a békét és biztonságot is veszélyeztethetik, amiképpen ezt a két évtizeddel ezelőtt fölbomlott Jugoszlávia esetében is láttuk, jelentette ki Zétényi Zsolt. Az első világháború után faji és vallási, majd a második világháború után vallási és etnikai kisebbségről beszéltek, míg a magyar törvény nemzeti kisebbségről beszél. Az 1975-ös Helsinki Nyilatkozat kifejezetten kisebbségeket támogató okmány, amely fölveti a határok békés megváltoztatásának az elvi lehetősét is. Nagy dolog volt ez, mert még ma is hangoztatják, hogy az elvett területeken élő kisebbségeknek olyan jogokat adnak, hogy bizonyos értelemben a vesztes is kapjon valamit. A területrendezés gondolata aztán szép lassan feledésbe merült. Az úgynevezett rendszerváltozás utáni időszakban, a kommunista rendszerek megszűnése után tető alá hozták az alapszerződéseket, így elsőként megkötötték a magyar-ukrán alapszerződést. Az Antall-kormányt követő szocialista kormányzás idején villámgyorsan levezénylik a magyar-szlovák és a magyar-román alapszerződést, mondta Zétényi, majd hozzátette, hogy kifejezett kisebbségvédelmi szerződést is kötöttünk Szlovéniával, Horvátországgal és a maradék Jugoszláviával.
Német-lengyel mintára ezeket a szerződéseket megfejelték azzal a klauzulával, hogy a feleknek nincs, és nem is lesz egymással szemben területi követelésük. Később Magyarország beengedte az Európai Unióba Romániát és Szlovákiát, s ezzel aztán Budapest végleg elvesztette az argumentációs lehetőségeit. A 93 évvel ezelőtti diktátum létrehozói nemzetgyilkossági szándékkal hozták meg a magyarokat sújtó intézkedéseket, ám arra nem is gondoltak, hogy az általuk összetákolt rendszer ilyen sokáig kitart . De arra sem gondoltak, hogy ennyi idő alatt sem sikerül megtörni a magyar nemzet gerincét, hangsúlyozta Zétényi Zsolt, aki személyes élményként elmesélte: Antall József már a halálos ágyán azt mondta neki, ígérem neked, hogy amíg én élek, ilyen alapszerződésre nem kerül sor. Valóban nem került sor, mert néhány hónap múlva, 1993 decemberében meghalt.
Rácz Szabó László, a Magyar Polgári Szövetség elnöke (Zenta) első megszólalásában elmondta: az elszakított területeken szinte mindenhol jelen van az asszimiláció, a vegyes házasság.
Az első dolguk volt, hogy mindenkinek elmagyarázták, a magyar ember nem rendes, a magyarság nem jó, ezért legyél inkább szlovák, szerb vagy bármi más, csak ne magyar. A szülőkkel elhitették, hogy a gyermek majd jobban érvényesül, ha szerb iskolába járatják. A helyzet mostanában megváltozóban van, miután a szülők pénzbeli segítséget is kapnak azért, ha magyar iskolába adják a gyereküket. Nagyon fontos még előadások keretében elmondani a szülőknek és a gyermekeknek egyaránt, hogy milyen jó magyarnak lenni, milyen szép a múltunk, milyen erős anyanyelvvel és ősi tudással rendelkezünk. Mindez azért fontos, mert a vegyes házasságban született gyermek aszerint dönt majd, hogy melyik szülője örökségét folytatja, hogy melyik oldalon érzi magát erősebbnek. A mai világban nem az a baj, hogy nincs pénz, hanem elsősorban a létbizonytalanság, mondta Rácz Szabó László, majd ismét hangsúlyozta a magyarságtudat építésének szükségességét.
Dr. Gyeney Laura, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója fölszólalásában elmondta, hogy legfontosabb céljuk a jövő jogásznemzedékének kinevelése. (Az évi 50 millió forint költségvetési támogatásból működő jogvédő szervezet Gaudi-Nagy Tamás 2012-es költségvetési törvényhez benyújtott módosító javaslata alapján jött létre, és céljait, működését tekintve jelentős mértékben merít a Nemzeti Jogvédő Szolgálat tapasztalataiból - a szerk.)
Olyan anyaországi és határon túli joghallgatóknak nyújtanak támogatást, akik folytatják azt a jogvédő munkát, amit például a felvidéki dr. Nagy Tibor végez. A külhoni magyarok védelmére jogászháló kiépítésén dolgoznak, s már most is hatékony munkát végeznek az intézet jogvédői Kárpátalján, a Felvidéken és Erdélyben. A Vajdaságnak is nevezett Délvidék (Szerbia megszállása alatt - H. J.) azonban még érzékeny területnek számít, mert ott a legsúlyosabb a helyzet a magyarok ellen irányuló fizikai atrocitások és a rehabilitációs ügyek terén. Gyenes Laura elmondta, hogy a következő pályázati kiírásuk jóvoltából a "Vajdaságban" is megerősödik ez a jogvédő háló. (A pályázati kiírásokról a www.kji.hu honlapon lehet értesülni.) A Kisebbségi Jogvédő Intézet célja a teljes monitorozó rendszer kiépítése, a kisebbségi magyarok ellen elkövetett jogsértések figyelemmel kísérése, hogy kellő hatékonysággal fölléphessenek a jelenségek ellen. Az intézet másik fontos tevékenysége a konkrét ügyellátással kapcsolatos. Gyenes Laura a harmadik teendőjükként említette a magyarok elleni jogsértések dokumentálását.
Majtényi Árpád, a Rákóczi Szövetség alelnöke hozzászólásában kijelentette: minél előbb jogászokat kell képezni a kisebbségvédelemre, mert hamarosan nem lesz kiknek a jogait védeni.
A Rákóczi Szövetség a gyakorlatban igyekszik lassítani a magyarság egyre vészesebb fogyását. A magyarság fogyását leginkább az asszimiláció idézi elő. Ha a gyermekek nem magyarul tanulnak, elvesznek a nemzet számára. Az ország egyik legnagyobb civil szervezetének, a Rákóczi Szövetségnek 18 ezer tagja és közel négyszáz vidéki szervezete van. A szövetség a beíratási programon keresztül tizenkét éve fölkeresi a magyar családokat, megkéri őket, hogy járassák magyar óvodába, majd iskolába a gyermekeiket. Ha magyar iskolába járatják őket, akkor talán a vegyes házasságok sem jelentenek akkora problémát, mondta Majtényi Árpád, majd Zétényi Zsoltot idézve kijelentette: az erős Magyarország példát adhat és mintául szolgálhat azoknak, akik vállalják a magyar identitásukat.
forrás: kuruc.info (Hering József)
Tags:
