Revíziót, önrendelkezést vagy "ma már nem kell határt módosítani a nemzetegyesítéshez"?

„Trianon gyógyírja az önrendelkezés vagy számíthat-e a székely autonómia mozgalom a magyar kormány védhatalmi támogatására?" Ezzel a címmel intéztem interpellációt három éve 2012. június 4-én az Országgyűlésben a nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettesnek. "Egy diktátumot nem lehet elfogadni és elkerülhetetlen ennek felülvizsgálata. A felülvizsgálat másképpen revíziót jelent"-mondtam akkor és ezt ma is fenntartom. Ezt hangsúlyozom minden fórumon, ha erről a feszítő nemzeti sorskérdésről van szó, például három éve a budapesti román nagykövetség előtt tartott tiltakozó vonuláson,  legutóbb pedig idén június 4-én a felvidéki Dunaszerdahelyen. A tragikus diktátum 95. évfordulóján alkalmával ajánlom megtekintésre ezt a tanulságos felvételt, különösen annak fényében, hogy manapság ragályosan terjed a diktátum elfogadásának káros vírusa.

Akkor Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes felháborító módon kimenekült az ülésteremből a felszólalásom alatt, hogy megússza a válaszadást. Tiszta és egyértelmű választ szeretett volna kapni velem együtt minden székely testvérünk, de ez elmaradt, helyette jött a mellébeszélés. A székelyek és minden más elszakított magyar területeken élő nemzetrészeink önrendelkezési törekvéseinek egyértelmű, határozott, illetve kétoldalú, és nemzetközi szinten megjelenített magyar állami támogatása azóta is várat magára. 

Sőt Pótápi Árpád nemzetpolitikáért felelős államtitkár - aki maga is székely - pedig éppen az elcsatolt Erdélyben, Torockón jelentette be június 6-án, hogy ma már nem kell határt módosítani a nemzetegyesítéshez. Szerinte: “sikerült átlépni a Trianonban húzott határokat”, nem harckocsikkal, katonákkal sikerült ezt elérni, hanem az összetartozásba vetett hittel. Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint pedig ünnep Trianon napja, mert azt bizonyítja, hogy mindenen ami a múltban történt túl tudtuk tenni magunkat. Ez láthatóan neki sikerült, de sok milliónyi jogfosztásban élő magyarnak nem. 

Az említett urak igen nagy szerencséje, hogy többek között nem Oroszországban, Baszkföldön, Katalóniában, Albániában, Írországban, Azerbajdzsánban élnek, mert ha ottani közösségi vezetőként adtak volna elő hasonlót, akkor nem biztos, hogy elítélő véleményközléssel megúszták volna. Ők ezt nálunk most megtették: az első esetben vélhetően naiv, de téves megfelelési kényszerből, utóbbi esetben sajnos régóta töretlenül folytatott tudatos nemzetárulásból eredően. Hiszen Pásztor ahelyett, hogy a délvidéki magyar közösség önrendelkezési követeléseinek kikényszerítésén dolgozna, kihasználva Szerbia EU tagfelvételi folyamatát, élő szimbóluma amegélhetési lakájpolitikusoknak.

Bár voltak felívelő szakaszok - emlékezzünk a sikeres terület-visszatérésekre - az elmúlt 95 év mérlege lesújtó a magyarság szempontjából. Elég egy igen beszédes számot megnézni:  elcsatoltak akkor 3.5 millió magyart, a demográfiailag közel 100 év alatt indokolt duplázódás helyett hivatalosan lassan egymillióval kevesebb magyar él az elszakított területeinken. A rablóállamok területeinken élő népessége pedig jelentősen megnőtt. Vannak a persze jelenben is biztató jelenségek (többek között a magyar állampolgárság nagyszámú visszaszerzése, Határtalanul program, állami szervezésű jogvédelem - ezeket magam is kezdeményeztem a Házban, továbbá erdélyi, délvidéki és felvidéki önrendelkezési törekvések), de azt mondani, hogy sikerült meghaladni a trianoni határokat nemcsak téves, de ártalmas is, mivel olyan látszatot kelt a megszállók, nemzetközi fórumok és a magyarság felé, hogy elfogadjuk a diktátumot. Ez az EU csatlakozás idején mantraként emlegetett fordulat azóta láthatóan megbukott, mert teljesen egyértelmű, hogy az EU-ba lépés után a felvidéki és erdélyi magyarság helyzete rosszabbodott: a székely autonómiát továbbra is blokkolja a kemény magyar feltételek nélkül EU-ba engedett Románia, Felvidéken pedig jogfosztások sorát élik meg a magyarok. A fogyatkozó délvidéki magyarok érdekében nem él vétóval a kormányzat az EU tagjelölt Szerbiával szemben a magyar igények érvényesítése érdekében. A kárpátaljai magyarok pedig már fizikai létükben is  fenyegetve vannak: tavaly Orbán Viktor miniszterelnök még önrendelkezést követelt nekik helyesen a beiktatási beszédében, azóta ezt nem kérik számon a saját népcsoportja ellen háborúzó Ukrajnától, a háttérhatalmak által irányított műállam EU társulását ratifikálta a magyar Országgyűlés. Általános jelenség a folyamatos népességfogyás. Ha egy közösség jól érzi magát, akkor gyarapodik. Ez most nincs így. Ne keltsen senki olyan látszatot, hogy minden rendben van. 

A nemzetközi fórumokon (Nyugat-Európai Unió, Európa Tanács,Európa Parlament) eltöltött évek tapasztalatai számomra azt teszik egyértelművé, hogy a magyar kérdést a siker reményébe csak akkor lehet napirendre vetetni és a diktátum felülvizsgálatát, illetve az elszakított területeinken élő magyarság önrendelkezését, jóvátételét elérni, ha folyamatosan hangoztatjuk: nem nyugszunk bele, nem fogadjuk el. És ennek megfelelően is cselekszünk, természetesen emellett mindent megtéve az elcsatolt magyar közösségek gyarapodása, erősítése és önrendelkezési küzdelme érdekében. Emiatt előbb-utóbb majd megértik: fennáll a béke  és stabilitás megbomlásának veszélye a térségben és ez a felismerés bírhatja csak rá a nemzetközi fórumokat, meghatározó nagyhatalmakat és a magyar területeket bitorló államokat, hogy a magyar külső és belső önrendelkezési igényeket teljesíteni kell. Mindenhol ott és olyan formában, ahogy az lehetséges és kívánatos. Elvárás és követelmény a magyar politikusok felé, hogy ennek figyelembe vételével cselekedjenek és nyilatkozzanak. Ha nem így tesznek, akkor éppen a sokunk által kívánt nemzetegyesítésnek ártanak.

Budapest, 2015. június 6.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője