A kollektív személyiségvédelmi pert itt is bevetjük határidőben a magyar nemzet méltóságának példátlanul súlyos és többszörös megsértése miatt. A részleteket Pilhál Tamás alábbi remek cikke tartalmazza a pestisracok.hu oldalon.

https://pestisracok.hu/szipi-szopi-trianon-mi-a-fszra-legy…/

A most decemberben megjelent könyvemhez (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: NEMZETI JOGVÉDELEM.
Az európai értékek és a nemzeti önazonosság elleni
globalista-patriofób támadások, és az ellenük való védekezés nemzetállami, jogvédő és civil eszközökkel, https://www.facebook.com/gaudinagytamas/posts/2789390041113933) Varga Domokos György író, újságíró írt magvas és méltó előszót "A liberális jogfelfogástól a nemzeti önvédelemig" címmel. Hálásan köszönöm ezt neki, illetve a kötet szerkesztéséhez és kiadásához nyújtott nélkülözhetetlen segítségét.

A teljes előszó itt elolvasható:

Varga Domokos György:
A LIBERÁLIS JOGFELFOGÁSTÓL A NEMZETI ÖNVÉDELEMIG (ELŐSZÓ dr. Gaudi-Nagy Tamás: NEMZETI JOGVÉDELEM című könyvéhez)

E könyv szerzője, Gaudi-Nagy Tamás megtisztelt azzal a rangos címmel, hogy én volnék a Nemzeti Jogvédő Szolgálat krónikása. El kellett gondolkodnom rajta: vajon miért alakult így? Milyen felismerések tereltek a nemzeti jogvédők társaságába, és milyen meglátások óvtak meg attól, hogy liberális jogvédőknek legyek lelkes szószólója, támogatója?
Népes családomban nevezetes voltam kissé túlfűtött igazságérzetemről. Úgy vélném talán, hogy a nemzeti jogvédők jellemzően az igazság, az igazságosság pártjára állnak, s ugyanez a liberális jogvédőkről már nem mondható el?
Egyelőre biztosan csak a következőt állítanám: jócskán túljutván életem delelőjén, bőséges tapasztalataim alapján két erős, mondhatni megingathatatlan meggyőződésem támadt derék embertársaimról. Az egyik szerint az emberek túlnyomó többsége alapból jóindulatú, jószándékú. A másik szerint viszont az emberek túlnyomó többsége alapból gyáva; ha kicsit is nyomás alá helyezik, ha kicsit is fenyegetve érzi magát, még attól is visszaretten, hogy véleményét hangoztassa.
Egy friss közvélemény-kutatás szerint Németországban a válaszadók több mint háromnegyede, 78 százaléka nem mer nyilvánosan politizálni. Nem mer például állást foglalni a migráció kérdésében. Pedig nehéz ennél súlyosabb, a német állampolgárok jelene és jövője szempontjából fenyegetőbb ügyet elképzelni, mint az ellenőrizhetetlennek és kezelhetetlennek bizonyult tömeges bevándorlás.
Ugyanebben az országban külön megkérdezték a fiatalabb korosztályokat is. Nos, már a 12-25 éves válaszadóknak is valamivel több mint kétharmada úgy véli, hogy egyes témákról nem lehet szabadon beszélni. Holott e korcsoportok tagjainak jellemzően még nem kell attól félniük, hogy szabad szólásukkal az állásukat, családjuk eltartását veszélyeztetik.
Azt hiszem, sem nemzeti, sem liberális szellemű gondolkodók nem vonhatják kétségbe, hogy a demokráciának, a szabad választásnak és felelős döntésnek elemi feltétele, hogy az állampolgárok szabadon nyilváníthassák ki a maguk véleményét, és szabadon juthassanak hozzá mások véleményéhez.
Ebből pedig egyenesen következik, hogy ahol a választók 78%-a – vagyis elsöprő többsége – az őt legalapvetőbben érintő ügyekben nem mer véleményt nyilvánítani, vagy nem juthat hozzá fontos álláspontokhoz és ismeretekhez, ott tényszerűen le kell szögeznünk: habár a demokrácia formailag még működik, tartalmilag, valóságosan már nem.
Ha pedig az Európát összefogó unióban éppen Németország demokráciája az egyik dicséretes példa és követendő minta, a sokkal szókimondóbb Magyarországot pedig a jogállamiság, a demokrácia hiánya vagy sérülése címén sorozatosan pellengérre állítják, akkor azt is tényszerűen le kell szögeznünk, hogy a demokrácia az Európai Unió egészében is inkább csak formailag működik, valóságosan nem.
S valóban, az elmúlt évek során számtalanszor megtapasztalhattuk, hogy a legnagyobb horderejű, létfontosságú döntések nem az európai választók szabadon kinyilvánított többségi véleménye és akarata szerint születnek, hanem sokkal inkább globalista befolyásolások, erőszakos nagyhatalmi zsarolások, balliberális véleményvezérek és szellemi divatdiktárorok mesterkedései nyomán.
Mindezek után azt a határozott állításomat bocsátom előre, hogy ennek a helyzetnek – ennek a demokráciára és a nemzeti létre, függetlenségre nézvést közveszélyes helyzetnek – az előidézésében kulcsszerep jutott a mára teljesen eltorzult, kificamodott individualista, liberális jogfelfogásnak.
Továbbá azt is állítom, hogy a liberális jogvédelem civil intézménye ugyanezen a kificamodott jogszemléleten nyugszik, ennek következtében pedig valójában nem védelmezője a demokráciának és az állampolgároknak, nem megerősítője a választók és az állampolgárok alkotta közösségeknek, nem igazi támogatója az egyének és közösségek valóságos szabadságküzdelmeinek, hanem ellenkezőleg: a valóságban, a gyakorlatban mindezeknek a gyengítője inkább.
S végezetül azt is állítom, hogy a nemzeti jogvédelem társadalmi létjogosultságát, szerepvállalásának fontosságát éppen ez a visszás helyzet idézte elő. Vagyis az az elképesztően visszás helyzet, hogy a demokratikus választások nyomán mind inkább kisebbségi létbe szorult liberálisok egyre agyafúrtabban kezdték kilúgozni a valóban demokratikus, valóban többségi tartalmakat a demokrácia egész intézményrendszeréből.

Határozott álláspontom és előrebocsátott súlyos ítéletem ellenére is le kell szögeznem: e kificamodott liberális eszmevilág követőinek legtöbbje nem ördögtől való. Rájuk is igaz az, amit élettapasztalataim alapján az imént állítottam az emberek többségének jóhiszeműségéről. Ha egyszerűen csak jellemhibásak lennének, vagyis az emberiség tudatos rosszakarói, elvetemült haza- és nemzetárulók, bizonyára könnyebben, határozottabban lehetne harcba bocsátkozni ellenük. E tekintetben a legnagyobb nehézséget éppen az okozza, hogy ők is szentül meg vannak győződve a maguk igazáról.
E szent meggyőződés azonban náluk – sajnálatos módon – nem egyéb, mint egyfajta együgyűség: a különbségtevés, az összetett, logikus gondolkodás, a messzelátás képességének krónikus hiánya. Néhány közismert megnyilvánulás felidézésével mindjárt bizonyítani is kívánom sarkosnak tűnő állításomat. De előtte még hadd szögezzem le: a liberális eszmeiség híveire kiváltképp igaz az, amit úgy szoktunk megfogalmazni, hogy a pokol útjai is jószándékkal vannak kikövezve.
E jószándék jelenvalósága számomra teljesen nyilvánvaló például azoknál a civileknél – legalábbis a túlnyomó részüknél –, akik tevőlegesen fáradoznak a bevándorlók megmentésén, ellátásán, a többségi társadalomba való beilleszkedésük megkönnyítésén.
Sőt úgy vélem, hogy még az olyan megveszekedett bevándorláspárti német pártvezért is, mint amilyennek a szociáldemokrata Martin Schultzot ismerhettük meg, a migráció dolgában leginkább a jószándék vezérelte. Gaudi-Nagy Tamás e fontos, hiánypótló könyvében olvashatjuk tőle a következő meghökkentő vélekedést:
„Ha megkérdőjelezzük Európát és az integrációt, akkor a következő nemzedék sorsával játszunk, mert a 21. század az együttműködés és a világrégiók versenyének évszázada, nem az olyan kis országoké, mint a hazám. Vessük össze a 80 millió lakosú Németországot az 1,4 milliárd lakosú Kínával! Hogyan lehet túlélni egyedül a 21. században? Azok, akik arról beszélnek, hogy véget kell vetni Európának, és újra nacionalizálni kell, egy teljes nemzedék biztonságával és jövőjével játszanak. A probléma nem Európa, hanem egyes nemzeti kormányok nacionalizmusa [...] pontosan ez sodorta válságba Európát. Vannak kormányok, amelyek nem vesznek részt a menekültek szétosztásában, amelyek maguk okozzák a gondokat a nacionalista viselkedésükkel, utána pedig azt mondják, hogy Európa képtelen megoldani a migrációs válságot. Példátlan cinizmus!”
Fogadjuk el, hogy Martin Schultz őszinte hittel mondta, amit mondott. Jószándékból, meggyőződésből, és nem afféle példátlan cinizmusból. Tehát ha csakugyan nyilvánvaló butaságot, logikátlanságot mondott, akkor ezt a különbségtételre, körültekintésre és előrelátásra való képtelensége miatt tette, vagyis sajnálatos együgyűségéből fakadóan.
Nos, Martin Schultz logikája ugyanabban a téveszmében gyökerezik, amelyben a kommunizmusé. E világnézet szerint csak a központi irányítás lehet üdvös, mert csakis ez tudhatja megakadályozni, hogy az egyes részek törekvései gyengítsék, kioltsák egymást. Központi irányítás alatt nyilván mindenki egy irányba tart, minden rész egy irányba húz. Lehet-e ennél nagyszerűbbet, hatékonyabbat elképzelni?
Csakhogy e logikusnak tűnő elképzelésnek van egy elvitathatatlan gyenge pontja. Méghozzá az, hogy a kommunizmus – nem is olyan rég – a gyakorlatban is kipróbálta már, ráadásul a világ egy igen tekintélyes hányadán, és csúfosan bele is bukott. Tehát széles körű, hosszadalmas gyakorlat bizonyította be napnál világosabban: korántsem biztos, hogy odafönt minden jobban látható és jobban tudható, mint odalent. Ezzel nem számolni Nyugat-Európában, Brüsszelben: színtiszta együgyűség.
De ugyancsak együgyűség arra számítani, hogy a kommunizmus még friss emlékeit magukban hordozó közép-kelet-európai országok önként és dalolva fognak engedni az újabb központosító törekvéseknek, az újabb önkényeskedésnek. Együgyűség ezt remélni mindenki részéről, aki az erőteljes központosítást csakugyan nem alávalóságból, hanem jóhiszeműségből, rövidlátóságból szorgalmazza. Legyen szó akár európai vagy hazai politikusról, akár civil tömörülésről, éppenséggel a közismert liberális jogvédő szervezetek valamelyikéről.

*

De lássunk a liberális együgyűségre még néhány közkeletű, s ugyanennyire riasztó példát.
Egy új s felettébb önhitt ellenzéki párt fő arca és vezetője hangoztatta a széles nyilvánosság előtt – szó szerinti idézet következik:
„Az emberi jogok eleve többségellenesek, mert arról szólnak, hogy bizonyos jogaid akkor is érinthetetlenek, ha az ország összes embere ellened van”.
Namármost: az emberi jogokat egyszerre két okos dologra találták ki, s mint látni fogjuk, mérhetetlen együgyűség elválasztani a kettőt egymástól.
Az egyik törekvés az volt, hogy az egyes állampolgárokat, az ő szabadságukat és méltóságukat megvédjék a hatalom vagy a többség esetleges túlkapásai ellenében. De ugyanennyire fontos cél volt az is, hogy magát a társadalmat, a társadalom egészét óvják meg attól, hogy a hatalom vagy a többség a saját kedvére önkényeskedhessen az egyes állampolgárokkal vagy a kisebbségekkel, hiszen ezek szabad kezdeményezőkészségének, alkotókedvének és -erejének a kioltásával végső soron az egész társadalom rosszul jár: romlik a teljesítőképessége, s vele együtt az általános életszínvonal és az általános közérzet.
Az emberi szabadságjogok kivívásával, elterjesztésével tehát egyformán fontos célkitűzés volt az egyének és a közösségeik javát szolgálni. Amíg a liberalizmus ezt a kettős célt tartotta-lebegtette szeme előtt, addig fontos és hasznos történelmi küldetést töltött be.
Ennek a szép történelmi korszaknak azonban immáron vége. A liberális jogfelfogás, a liberális jogvédelem azóta kirúgta maga alól a társadalmat mint szerves egészet, kirúgta maga alól a különféle természetes közösségeket. Ma azon fáradozik, hogy korlátlanná tegye az egyéni szabadságjogokat. Azon fáradozik, hogy bizonyos egyéni jogoknak akár az ország összes embere ellenében is érvényt szerezzen. Egyúttal pedig azon fáradozik, hogy az egyéni szabadságjogok javára felszámolja a különféle közösségek iránti egyéni felelősségvállalásokat és kötelezettségeket.
Mára a liberális jogfelfogás és jogvédelem mérhetetlenül egyoldalúvá vált. S amennyire egyoldalúvá, annyira együgyűvé és annyira kártékonnyá.
Társadalmi és egyéni szinten roncsolja az erkölcsi érzéket és az igazságérzetet, noha aligha vitatható – akár nemzeti, akár liberális szemszögből –, hogy ezek működése nélkül nem képzelhető el egészséges, harmonikus társadalmi, közösségi élet. Egyetlen jogszabály, egyetlen emberi jogi paragrafus sem képes helyettesíteni őket.
Lássunk ennek igazolására egy közismert esetet, egy meghökkentő, sőt döbbenetes példát.
2011. július 22-én Norvégiában egy 32 éves szélsőjobboldali, nacionalista terrorista összesen 77 embert mészárolt le, pokolgéppel, puskával, pisztollyal, zömében fiatalokat. A törvények által megengedett lehető legsúlyosabb ítéletet kapta, 21 év letöltendő börtönbüntetést. Hidegvérrel gyilkolt, vallomása szerint tíz centiről lőtte fejbe legtöbb áldozatát, s nem bánta meg tettét. Helyesnek és szükségnek vélte, hogy így hívja fel a figyelmet az iszlám, a kulturális marxizmus, a multikulturalizmus terjedésének veszélyeire, és arra szólította fel az európaiakat, hogy újítsák fel a történelmi keresztes háborúkat az iszlám ellen.
Sokan vannak nemzeti oldalon olyanok, akik a felsorolt veszélyekre ugyancsak igyekeznek – akár nap mint nap – felhívni a politikusok és a köz figyelmét. A norvég tömeggyilkossal tehát nem az volt a baj, hogy a társadalmi történésekből ne tudott volna helyes és igaz következtetéseket levonni, hanem az, hogy nem működött az erkölcsi érzéke, nem működött az igazságérzete. Ártatlan fiatalok tömeges lemészárlásával gondolt féket vetni számára nemkívánatos eszmék terjedésének, károsnak tűnő társadalmi folyamatoknak. A maga módján ő is együgyű volt. Nem fogta fel, hogy szörnyűséges tettével mindazt elősegíti, ami ellen vakhitűen harcolt, és mindazt gátolja, amit segíteni szeretett volna. Hiszen ha egy ilyen elvetemült, szélsőjobboldali, nacionalista tömeggyilkos lép fel az iszlám és a multikulturalizmus térnyerése ellen, akkor a legtöbb ember ösztönösen is arra gondol, hogy a jobboldaliak és a nacionalisták ellen kell élethalál harcot folytatni, nem pedig az iszlám és nem a multikulturalizmus ellen...
Volt még ennek a tömeggyilkosságnak egy kevésbé közismert és talán nem kellően taglalt epizódja. A szigeten elkövetett mészárlás után a tettes telefonált a rendőrségnek, hogy feladja magát. A rendőrség azonban nem hívta vissza, ezért úgy döntött, hogy tovább gyilkol. Mint emlékezetes, pár évtizeddel korábban a németországi vagy az olaszországi szélsőbaloldali terrorszervezetek tagjai (Vörös Hadsereg Frakció, Vörös Brigád), amíg csak tehették, mindent elkövettek, hogy elrejtőzzenek a rendőrség szeme elől, s gyilkos akcióikat megússzák büntetés nélkül.
Modern világhálós és jogvédős korunkra azonban sikerült odáig eljutnunk, hogy vészesen lecsökkent a különbség és a távolság a szabad világ és a börtönvilág között.
Az én gyerekkoromban még az volt a jellemző, hogy ha valaki rossz fát tett a tűzre, az megszeppent, az magában gubbasztott, s a többiek ezt hagyták. Ösztönösen is így látták helyesnek, hisz csak a bűn megbánása jogosít fel másokat a megbocsátásra.
Hetvenhétszeres gyilkosunk azonban nem ilyen erkölcsiségű és igazságérzetű világban nevelkedett már, hanem olyanban, ahol jószerivel mindent liberális jogok, józan észtől elrugaszkodott paragrafusok igazgatnak. Lássuk be: nem a tömeggyilkosok, és általában véve nem a bűnösök és elítéltek hibája, ha vérszemet kapnak, s a lelkifurdalás és a bűnbánat helyett az köti le figyelmüket, hogy mindenáron érvényt szerezzenek saját emberi szabadságjogaiknak.
Mert bár bűneik miatt ún. szabadságvesztésre ítélték őket, de a liberális jogfelfogásnak az idők során sikerült olyan szabadságjogokat juttatnia a börtönökbe, hogy ettől a hetvenhétszeres gyilkos is teljes, sőt méltóságteljes embernek kénytelen érezni magát, aki ezért szabadon és megalapozottan perelheti az államot, mondván, hogy állati körülmények között tartják.
S a bíróság – igaz, csak részben, de – igazat is adott neki. A nagyfokú liberális hivatástudattal megáldott bírónő ugyanis azt hangoztatta, hogy – szó szerint idézem: „Demokratikus államban az embertelen és megalázó bánásmód tilalma alapvető érték. Ez mindenkire vonatkozik, terroristára és gyilkosra egyaránt."
Nos, ha a hetvenhétszeres gyilkossal valóban embertelenül és embertelenül megalázó módon bántak volna, minden tisztességes embernek hajlania kellene arra, hogy egyetértsen a bírói döntéssel. Csakhogy a száraz tények és a bírói ítélet alapján egészen más kép bontakozik ki.
Az „embertelen”, illetőleg „állati” körülmények annyit jelentettek és jelentenek, hogy a tömeggyilkos a börtönben három cellát használhat, futópad, szobabicikli, számítógépes játékok állnak rendelkezésére, újságokat, magazinokat, könyveket olvashat. A tömeggyilkos kifejezetten állati bánásmódra panaszkodott a mikrohullámú sütőben melegített ételek minősége és a gyakran hideg kávéja miatt, de amiatt is, hogy műanyag evőeszközökkel kényszerül enni.
Nos, ítéletében a bírónő elmarasztalta a börtön vezetőségét a felperes elszigetelése miatt, továbbá azt is nehezményezte, hogy börtönkörülményeinek megszabásakor a hatóságok nem szenteltek kellő figyelmet a mentális egészségének.
Arról viszont nem szól a fáma, hogy ebben a hajmeresztő ügyben bárki is törődött volna a társadalom egészének mentális egészségével. Az egész hajmeresztő történetben megint a mérhetetlen egyoldalúság és együgyűség a legkínosabb és legriasztóbb.

Nem önmagában baj az, hogy liberális jogvédőink előszeretettel sietnek olyan nyilvánvaló törvénysértők segítségére, akik illegálisan, erőszakkal igyekeznek hazánk területére lépni. Nem önmagában baj az, hogy valóban kiszolgáltatottak segítségére sietnek.
A baj abból fakad, ha igazságérzetük egyoldalúra, együgyűre sikeredik. Ha akkor támad kedvük a betolakodók megsegítésére, amikor Sorostól és Brüsszeltől kezdve csaknem egész Nyugat-Európán át mindenki Magyarország függetlenségének felszámolásán fáradozik; azon fáradozik, hogy sürgősen adja meg magát. Tárja szélesre kapuit, engedve a liberális jogfelfogásnak, amely szerint minden ember és minden kultúra egyenlő és szabadon felcserélhető, aki tehát akadályozza az idegenek szabad beáramlását, az emberi jogot sért.
Mit számít az, hogy a magyar állampolgárok szabad választásokon, háromszori kétharmaddal nyilvánították ki, hogy ők másképp gondolják? Mit számít a demokrácia, mit számít a jog, ha a liberálisok mást szeretnének, ha máshova akarnak kilyukadni?
Akkor a jogállamiság, a liberális demokrácia brüsszeli és hazai bajnokai még az Ocean Viking háromszorosan törvénysértő kapitányából is képesek az emberi jogok hős védelmezőjének eleven szobrát kifaragni.
Akkor ők még Gyurcsányék szemkilövető véres rendőrterrorja felett is képesek szemet hunyni.

*

De ha legalább csak a politika, a demokrácia terén okozna kárt a liberális jogfelfogás, ennek egyoldalúsága és együgyűsége! Egyre inkább megmérgezi azonban a magánéleti, családi szférát is. Nagyon nemes törekvése volt a liberalizmusnak, hogy a többséget belátásra, türelemre bírja a testi, szellemi „fogyatékkal” élők ellenében. Együgyűségük miatt azonban itt sikerült átesniük a ló túloldalára. A liberális jogvédők bátorította büszkeségmenetek már nem az elfogadásukat kérik, nem is a hátrányos és méltatlan megkülönböztetésük felszámolását követelik, hanem a többséggel való azonos elbírálásukat.

Ám azt, hogy a liberális jogfelfogás és jogvédelem mennyire együgyű tud lenne, még csak nem is ez bizonyítja igazán, amikor a természet adta különbségekről és ennek természet adta következményeiről egyszerűen nem vagyunk hajlandóak társadalmi szinten tudomást venni. Hanem együgyűsége abban mutatkozik meg, hogy a hátrányos megkülönböztetés felszámolásának kívánalmából képes volt eljutni a pozitív megkülönböztetés kívánalmáig, vagyis egészen odáig, hogy a társadalom minél nagyobb része tekintse egyre kívánatosabbnak a kisebbségi állapotokat (a korábban természetellenesnek nevezetteket), mint a többségieket (a korábban természetesnek nevezetteket). Egyebek között divat lett homoszexuálisnak, transzneműnek lenni, divat lett „szabadon” nemet választani, nemet cserélni. Divat lett azt gondolni, hogy az emberiség szabadon beavatkozhat az isteni rendbe, szabadon garázdálkodhat Isten birodalmában. A természet valósága, határtalan összetettsége és bonyolultsága azonban rendre visszavág. Illetékes szakember megállapítása szerint transzneműek százai térnének vissza eredeti nemükhöz. Különösen sok közöttük az éretlen, tudatlan fiatal.
Itt kell utalnom arra, hogy az együgyű liberális jogfelfogásnak kiváltképpen könnyen érzékenyíthető és behálózható alanyai a már koruknál, éretlenségüknél és jólétüknél fogva is bámulatos leegyszerűsítésekre és együgyűségekre hajló fiatalok. Már most látható, hogy minél jobban lovat adnak alájuk, annál inkább elszalad velük a ló. Mint mindenki, ők is mind inkább vérszemet kapnak, ők is megbillentik a társadalom összhangját, s előbb-utóbb ők maguk is áldozatává válnak majd a rövidlátó, együgyű emberi jogi küzdelemnek.

Ha csak nagyon vázlatosan is, de talán sikerült kellőképpen érzékeltetnem azt a harci helyzetet, amelyben mostanság a világ is, Magyarország is leledzik. S amelynek létrejöttét kétségkívül elősegítette a liberális jogfelfogás és a liberális jogvédelem egyoldalúsága, rövidlátósága, együgyűsége. Nem szóltunk azonban még egy kevésbé szellemi, sokkal inkább lelki indítékról: arról, hogy a liberális jogfelfogás és jogvédők hívei ösztönösen is olyan társadalom kialakulásában érdekeltek, amely teret enged a saját individualista liberalizmusuknak. Ezért kívánatos számukra minden olyan törekvés, amely a nemzeti önazonosságot – önrendelkezést, együttműködést, kultúrát – gyengíti, s amely a hagyományos társadalmi kötelékeket, közösségeket (nemzet, haza, egyház, család stb.) gyengíti.
Ez a fő oka annak, hogy a liberális jogvédőknek is előbbre való az államrend és a nemzet gyengítése, mint a közösséget is erősítő emberi jogok és igazságok érvényre juttatása. Jellemzően csak az a jogeset kerül figyelmük homlokterébe, amelynek jogvédelme így vagy úgy a hazafias, nemzeti erők gyengítésével járhat. Amikor azonban őket erősítené vele, azonnal megfeledkezik jogvédő szerepéről, hivatásáról. Ahogyan ezt 2006 őszén is napnál világosabban láthattuk. A bestiális rendőrterror, a hajmeresztő rendőrségi, ügyészségi, bírósági és büntetés-végrehajtási túlkapások, az elemi emberi szabadságjogok égbekiáltó, tömeges megsértése nem érték el ingerküszöbüket. Tisztelet az egészen ritka kivételeknek.
A jog halálának e drámai helyzetében vált halaszthatatlanná a nemzeti jogvédelem erőteljes és hatékony fellépése. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány, és az ebből kinövő Nemzeti Jogvédő Szolgálat az egyoldalú liberális jogvédelem ellensúlyozásának szándékával kicsit már korábban megszületett, de ekkor, ebben a vészhelyzetben, a nemzetet és a hazafiakat szorongató, hirtelen elszabadult önkény hatására sikerült előpattannia teljes jogvédő fegyverzetében.
Habár annak az önkényeskedő rendszernek 2010-ben végül leáldozott, s Magyarország azóta – legalábbis amennyire csak lehetséges – végre a saját útját járja, a liberális együgyűség Damoklész-kardja váltig ott lóg Magyarország és Európa fölött.
Gaudi-Nagy Tamás nagyon fontos önvédelmi, sőt honvédelmi feladatot végzett el e könyve megírásával. Egyfelől azzal, hogy könnyen áttekinthető, tömör leírását adta annak az európai történelmi helyzetnek, amelyben jogvédőknek álcázott jogsértők igyekeznek csorbítani Magyarország függetlenségét s felszámolni az önálló nemzetek alkotta, keresztény alapzatú Európát. Másfelől pedig azzal, hogy kiváló összefoglalóját nyújtotta a globalista-patriofób támadások elleni nemzeti jogvédelem állami, jogvédő és civil lehetőségeinek, eszközeinek.
Köszönet érte, a nemzet nevében.
Személyes köszönetem pedig azért, hogy jogi végzettség híján is lehetek a derék nemzeti jogvédők krónikása, harcostársa.

A magyarság kultúrharca terén kifejtett munkásságára tekintettel Szakács Árpád újságíró kapta meg a Lovas István Társaság (LIT) által létrehozott Lovas István Sajtódíjat 2019. november 21-én a Szent Margit Gimnázium dísztermében rendezett nagyszabású ünnepségen.

A díjazott kőkemény beszédben (https://www.youtube.com/watch?v=m4qqSlyl8XU) adott körképet a nyomasztó liberális túlsúlyról a kultúra minden területén és a magyarság által a túlélés, megmaradás érdekében megvívandó kultúrharc feladatairól.

A rendezvényen a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nevében méltattam Lovas István bátor munkásságát, felidézte a képviseletében az őt támadó balliberálisok elleni jogi csatákat, illetve ismertettem a Lovas István Társaság (www.lovasistvan.hu) céljait, a támogatás lehetőségeit és csatlakozás feltételeit.

Megtisztelő volt számomra, hogy Pistát négy peres eljárásban is képviselhettem ezzel védve, támogatva őt igazságharcaiban.

Lovas István bátor, hatalmas tudású, kitartó és igazságszerető munkássága mindannyiunknak nagyon hiányzik. Fontos, hogy az ő szellemisége és kérlelhetetlen nemzeti elkötelezettsége a hazai sajtóéletben tovább éljen. Ezért hoztuk létre a Lovas István Társaságot és alapítottuk meg a Lovas István Sajtódíjat, amelyet most adunk át először.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat szoros együttműködést valósít meg a Lovas István Társasággal, erről fontos bejelentést tettem az eseményen, erről egy másik felvételen beszélek (Tégy a magyargyűlölet ellen ! - akció )
https://www.bitchute.com/video/W6qUjgVFIIn1/

A Lovas István Társaság kezdeményezését is támogattam, magam is tag vagyok, illetve az alapítás jogi dokumentumait ügyvédi irodám készítette pro bono alapon, a bejegyzési eljárásban is én jártam el.

A Pesti Srácoknak interjút adtam a "Tégy a magyargyűlölet ellen" nemzeti jogvédő akcióról.

A Lovas István Sajtódíj átadási ünnepségén 2019. november 21-én jelentettem be először a magyar nemzet védelmét célzó akciót, amelyhez kérem kedves magunkfajta hazafiak cselekvő együttműködését:
https://gaudinagytamas.hu/elindult_t%C3%A9gy_magyargy%C5%B1…

Ajánlom ezt a felvételt mindazoknak , akik nem lehettek jelen a remekül sikerült tegnapi könyvbemutatón. Köszönöm mindenkinek a lelkes részvételt és az élénk érdeklődést a kötetem iránt.

Élő közvetítést adtunk az eseményről (kezdés: -2:22:02-től), amelyen az első önálló könyvemet (http://bit.ly/2PbJtK7) néhány kiváló kedves barátom és harcostársam mutatta be:

https://www.facebook.com/events/2494270954162602/

Első önálló kötetem – a felelősen, nemzetben és hazában gondolkodók érdeklődésével számolva – többek között a nemzeti jogvédelem, a nemzeti önazonosság és a bevándorlási válsághelyzet kérdéskörét mutatja be hitelesen, dokumentumokkal alátámasztva.

A magyarság kultúrharca terén kifejtett munkásságára tekintettel Szakács Árpád újságíró kapta meg a Lovas István Társaság (LIT) által létrehozott Lovas István Sajtódíjat 2019. november 21-én a Szent Margit Gimnázium dísztermében rendezett nagyszabású ünnepségen (https://www.bitchute.com/video/w6FZAhIR7HXa/).

A rendezvényen dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője bejelentette a "Tégy a magyargyűlölet ellen!" akció megindítását:

A Fővárosi Ítélőtábla 2019. novemberi jogerős ítéletével jelentős összegű sérelemdíjat ítélt meg és fizetett meg a napokban két, Tibet függetlenségéért tiltakozó aktivistának, Hendrey Tibor Józsefnek és Dorje Karmának.

A Budapesti Rendőr-főkapitányság valamint a Készenléti Rendőrség saját honlapjaikon 30 napra közzétett közleményben (http://www.police.hu/…/legfrissebb…/helyi-hirek/kozlemeny-55) kért bocsánatot tőlük amiért 2017. november 26., 28. és 29. napján Budapesten Li Keqiang kínai miniszterelnök Magyarországon tett látogatása idején megsértette a két aktvista véleménynyilvánítási szabadsághoz és személyes szabadságához fűződő személyiségi jogait.

A hazánkban egyetemi tanárként, valódi politikai menekültként élő Karma Dorjet tibeti zászló lengetése miatt 4 órára elő is állították, ezért ő 800 ezer forint, Hendrey Tibor 500 ezer forint összegű sérelemdijat kapott.

Az incidensről készült egyik videó ( https://youtu.be/TnfTf2CGeGA) tanúsága szerint Hendrey Tibor, a Tibetet Segítő Társaság - Sambhala Tibet Központ alapítványi elnöke a Bajcsy-Zsilinszky úton, a járdán akart tiltakozni egy tibeti zászlóval Li Keqiang kínai kormányfő budapesti látogatása ellen, a videón pedig látszik, hogy amikor „Free Tibet!” kiáltással a magasba emelte a lobogót, két rendőr lépett oda hozzá, hogy lefogja, még két másik pedig akkor rohant oda hozzá, amikor a kínai kormányfő autója és a politikust kísérő konvoj elhaladt mellettük. A kivezényelt rendőrök igazoltatták Hendrey Tibort és azt a társát is, aki felvételt készített az incidensről. –

"Számomra egyértelmű, hogy itt az történt, hogy igazoltatás címén megakadályozták a spontán tüntetést. Nem hiszem, hogy ez a rendőrök hibája lett volna. Szerintem felsőbb parancsra cselekedtek"– nyilatkozta akkor az alapítványi elnök.

A rendőrség békés tiltakozásban való akadályozás miatt 2009 óta immár ötödik alkalommal kért bocsánatot, illetve fizetett jóvátételt a minden esetben a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ugyvezetője, dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd által képviselt Tibetet segítőktől.

Mélyen egyet lehet érteni a Tibetet Segítő Társaság eset kapcsán kiadott közleményével, amely szerint
„valami nem stimmel a rendőségnél a szakértelemmel vagy a jog értelmezésével”.

Az aktivisták egy korábbi jogerős győzelme itt látható:
https://youtu.be/nZFhFpieFJU

Akkor, 2012-ben kibontott tibeti zászlóval békésen sétálókra rontott rá két rendőr, majd az intézkedés Karma Dorje esetében bilincseléssel és 8 órás jogellenes előállításba csapott át. Emiatt 2016-ban Karma egymillió forint, Hendrey Tibor és egy további tibeti fejenként félmillió forint összegű séremdijat kaptak.

Bízunk benne, hogy soha többet nem fordul elő ilyen és ehhez hasonló önkényes, jogellenes és szégyenletes rendőri intézkedés a hazánkban a tibeti népért kiálló békés tiltakozók ellen.

Budapest, 2019. december 4.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) nevében
Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető

https://www.bitchute.com/video/X1gSKtdeGg34/?fbclid=IwAR20UKAEXcfLgDPJULI10PhkkMZDxDBSWuU7a0VKStfT2TXy7tLoYi-QkIE

Szakács Árpád a magyarság kultúrharca terén kifejtett munkásságára tekintettel kapta meg a Lovas István Társaság (LIT) által létrehozott Lovas István Sajtódíjat a tegnapi teltházas ünnepségen. A díjazott kőkemény beszédben adott körképet a nyomasztó liberális túlsúlyról a kultúra minden területén és a magyarság által a túlélés, megmaradás érdekében megvívandó kultúrharc feladatairól.

19 megyei napilapban jelent meg tudósítás a hatalmas érdeklődés mellett lezajlott és és komoly sajtóvisszhanggal kísért november 9-i konferenciánkról
http://nja.hu/…/-patriota-jogvedelem-vs.-liberalis-jogvedel…

Ágoston Balázs - demokrata.hu

A törésvonalak ma már elsősorban nem a jobboldal és a baloldal között húzódnak, hanem a nemzetben gondolkodók és a globalista felfogást vallók között.

A hazafias jogvédelemre nagy szükség van, mert háború folyik az őshonos közösségek ellen – ütötte meg a Partrióta jogvédelem versus liberális jogvédelem címmel rendezett konferencia alaphangját Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője. A tanácskozáson egyebek mellett napirendre került a migrációs és az úgynevezett LGBTQI-lobbi, illetve a keresztények érdekérvényesítési lehetősége közti különbség és az elcsatolt magyar közösségek jogvédelme, valamint az Európai Unió és a szuverenitásukat védő tagállamok küzdelme.

A 30 éve felszámolt berlini fal után mikor omlik már le végre a hazánkat csonkoló trianoni fal ?

Tegnap egész Európa a szétszakított Németország harminc évvel korábbi újraegyesítését ünnepelte.

A Magyar Királyságot 99,5 éve trianoni gúnyhatár "fallal" darabolták szét.

MEGHÍVÓ
A Nemzeti Jogvédő Szolgálat által szervezett

"Patrióta jogvédelem vs. liberális jogvédelem" című konferenciára

Kedves Honfitársam !

Ezúton hívunk meg a Nemzeti Jogvédő Szolgálat "Patrióta jogvédelem vs. liberális jogvédelem" című konferenciájára, amelyet 2019. november 9-én 10,30-tól 15 óráig tartunk az Aranytíz Kultúrházban Nagylovagtermében (1051 Budapest, Arany János u. 10., www.aranytiz.hu).

A rendezvény előtt 10 órától megemlékezést tartunk a Budapest Szabadság téri Hazatérés Temploma előterében a Nemzeti Jogvédő Szolgálat és a Hazatérés Templomának gyülekezete által a 2006 őszi rendőrterrorra emlékező emléktáblánál. (1054 Budapest, Szabadság tér 2.).

A konferencia célja, hogy bemutassa: milyen elvek, gyakorlatok és célok mentén, további milyen forrásokkal és lehetőségekkel működik a hazai jogvédő szervezetek két fő típusa. A patrióta, azaz nemzeti jogvédők, illetve a liberális jogvédők. A panelek keretében moderált keretben hozzászólásra, vitára is lehetőséget nyitunk. Levetítjük a kárpátaljai magyarok elleni jogsértéseket bemutató friss dokumentumfilm néhány fontos részletét. A hazánkban működő egyes jogvédő szervezeteket meghívtuk bemutatkozásra. Azon szervezetek, amelyek a meghívást elfogadták ebben az első panelben mutatkozhatnak be tízperces időkeretben.

A konferencia négy részből álló programja:

1. Célok, értékek, elvek, hitvallás, szervezetek- hazai jogvédő szervezetek bemutatása
A panel felkért előadói: Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet vezetője, dr. Galla János jogász, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnökségi tagja, dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, Varga Domokos György író, az NJSZ krónikása, dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke. Felkért hozzászóló: dr. Morvai Krisztina egyetemi docens

2. Migráció- LGBTQI lobbi- alapjogokat gyakorlók és keresztények jogvédelme
A panel felkért előadói: dr. Bánka Arnold ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat együttműködő partnere, Budaházy Edda, a Hozz világra még egy magyart Mozgalom életre hívója és vezetője, ifj. Hegedűs Loránt református lelkész, dr. Sayfo Omar Közel-Kelet szakértő, dr. Téglásy Imre, az Alfa Szövetség elnöke,

12.30-13.15 Ebédszünet

3. Elcsatolt magyar közösségek jogvédelme

A panel felkért előadói: dr. Bozóki Antal ny. ügyvéd (Délvidék), dr. Kékesi Raymund jogász, Kalmár Ferenc, Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos, dr. Menyhárt Gabriella ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnökségi tagja, KJI partnerügyvéd (Erdély), Polgár Hajnalka jogvédő, Somorja Hangja Egyesület (Felvidék), dr. Szekeres Klaudia ügyvéd (Felvidék), dr. Szili Katalin miniszterelnöki autonómiaügyi megbízott

4. Az Európai Unió és a szuverenitásukat védő tagállamok küzdelme
A panel felkért előadói: dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, dr. Horváth Attila alkotmánybíró, dr. Magyar Attila alkotmányjogász

Várunk mindenkit szeretettel:
a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) elnöksége nevében dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvezető

A részvétel előzetes regisztrációhoz kötött.
Regisztrációs drótposta cím: njsz@nemzetijogvedo.hu
Szervezés: dr. Galla János, NJSZ elnökségi tag
(tel.: + 36 30 549 4167)

Tegnapelőtt "Izsák Balázs álljon ki melletted..." kezdettel a közösségi oldalán egy pofátlanul hazug, aljas és kártékony szómenést tett (https://m.facebook.com/story.php?story_fbid=2647415355318930&id=78103073...) közzé Gyöngyösi Márton jobbikos EP képviselő a székely önrendelkezési törekvésekről.

Példátlan, hogy egy ilyen össznemzeti ügyben rúgjon bele a székelyekbe és az önigazgatási szervezetük, a Székely Nemzeti Tanács kitartóan küzdő elnökébe, Izsák Balázsba nyilvánosan, megalázó, kioktató és gúnyos hangvételben egy magát magyarnak tartó politikus. Ilyenre eddig csak a gyurcsányista nemzetárulók vetemedtek, úgy látszik jól halad a hozzájuk való hasonulás az egykor nemzeti radikális és a székely autonómiát egykor támogató Jobbikban.

Ezt a förmedvényt akár egy magyarfaló román soviniszta politikus is írhatta volna. De a románok ilyen hátbatámadást egymással vagy a feléjük gravitáló moldávokkal szemben a nemzetközi fórumon soha nem követnek el. Ha már észlelhető módon nem tesz semmit a székelyek önrendelkezéséért, akkor legalább ne ártson. De ezzel ártott. "Nem kicsit, hanem nagyon", ahogy azt a Jobbik egyik fő mostani politikai szövetségesének hibbant Nérója mondta anno 2006... Bőséges municiót adott ezzel a székely autonómiáról hallani sem akaró magyarellenes román erőknek.

A katalán önrendelkezési küzdelem balos agitprop felforgatásnak való címkézését eddig csak az elnyomó spanyolokon kívül az elcsatolt területeinket bitorló kisantant államoktól hallottuk. Aki minimálisan is ismeri a hétmilliós Katalónia egy évszázada zajló függetlenségi küzdelmét és a mostani viszonyokat, az ekkora balfékségeket nem mond. De egy, a magát eddig székely autonómia támogatójának állító európai parlamenti képviselőtől pedig egyenesen alapvető elvárás a székely és katalán önrendelkezési harc tényeinek és körülményeinek ismerete. És persze a felelős, ügy iránti alázat áthatotta hozzáállás. Ezekből most Gyöngyösi elégtelenre vizsgázott. Elvárható ezek után a székelyektől és Izsák Balázstól történő bocsánatkérése.

Írására tegnap reggel reagáltam közösségi oldalán, amely közlésem egyúttal a legnépszerűbb nemzeti radikális, kurucos portálon is megjelent: (az olvasói vélemények elsöprő többsége egyet értett velem.)

"Szégyelld magad, Marci! Belerúgsz a székely önrendelkezésért küzdőkbe? Ebben is hazudtál, tovább folytatod gyalázatos árulásodat. Ahelyett, hogy az EP plénuma előtt állnál ki a székely szabadságtörekvések mellett, Brüsszelből osztod a ráadásul hülyeséget?

A helyedben hazatakarodnék onnét, méltatlanná váltál a magyarság képviseletére, a momentumos és DK-s hazaárulók szintjére süllyedtél! Mi lett belőled? Vagy: inkább hívd fel az embereket a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezés támogatására!(https://www.facebook.com/255514774501485/posts/2694588723927399/)

Felajánlottad már Izsák Balázséknak a segítségedet? Te már egyszer végigcsináltál egy európai polgári kezdeményezést, bár az kudarc lett... Tegyél annak érdekében, hogy ez ne legyen az! Javaslom, kövesd meg Izsák Balázst és a Székely Nemzeti Tanácsot, és tájékoztasd a nyilvánosságot, hogy mit tettél és mit fogsz tenni a székely önrendelkezés érdekében!"

Kiváncsi vagyok a véleményetekre és ezt természetesen nem tilos nyomdafestéket tűrő módon nem csak velem közölni, hanem a nemzeti felelőtlenség Brüsszelben székelő "bajnokával" is, akinek lenne pedig kiről példát vennie. Elődje dr. Morvai Krisztina EP képviselőként rendszeresen fellépett a székelyek önrendelkezése és a két nemzetközi jog fogalmai szerint is politikai fogolynak minősülő két derék székely hazafi mellett.

Nem tilos sőt nemzeti kötelesség továbbá kiállni a székelyek önrendelkezésemellett, aláírni és támogatni a nemzeti régiókról szóló európai polgári kezdeményezést (http://nemzetiregiok.eu/) illetve szolidaritásról biztosítani a Székely Nemzeti Tanácsot (https://m.facebook.com/sznthivatalos) a két, most is raboskodó székely politikai foglyot, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt ! (https://www.citizengo.org/…/164278-szabadsagot-beke-istvann…)

Szabadságot Székelyföldnek! Szabadságot

Beke Istvánnak és Szőcs Zoltánnnak !

A szabadságharc mai 63. évfordulóján a kispesti '56-osok emlékhelyén Porubszky István (Potyka bá) sírját koszorúztuk meg, a 301-es parcellában a kivégzett hősök, köztük a 18 éves kor elérése előtt bestiálisan kivégzett Mansfeld Péter sírjánál tettük le a virágainkat és gyújtottunk mécsest a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nevében.

1956 és 2006 egy tőröl fakadt: a magyar nemzet szabadságvágya a tettekben is megnyilvánult, bátrak és elszántak szembeszálltak az elnyomókkal. Mindkettőt leverték, de a nemzet szabadság iránti vágyát megtörni nem lehetett sem 63, sem pedig 13 éve. A szabadságharcok végül mindig győznek.

Sok a párhuzam a két népfelkelés között:

56′-ban a Rádióban akarták a nép szabadság iránti követeléseit beolvastatni, 2006-ban az MTV-ben. Ezt mindkét helyen megtagadták és erőszakot alkalmaztak a tüntetőkkel szemben, mindkét összecsapás a tüntetők győzelmével végződött.

’56-ban azonban magasabbra lobbant az ellenállás lángja és a bátrak fegyverre keltek, s pár napig győztek. 2006-ban a gyurcsányi terrorgépezettel szemben nem bontakozott ki a politikai ellenállás talaján országos fegyveres ellenállás, csupán néhány utcai harc (pl.Blaha Lujza téri csata, Deák téri harckocsis roham, Ferenciek téri barikád) erejéig mutatta meg a nép az ellenállás erejét.

Fontos, hogy ezen a napon megemlékezzünk a bátrakról, a hősökről: maréknyi elszánt magyar fiatal a világ  akkori leghatalmasabb hadseregét tudta legyőzni 1956-ban. Követendő példakánt kell rájuk tekintenünk. A győzelem után jött a politika árulása: Kádár-Apró-Dögei, és Biszkuék a Vörös Hadsereg szuronyai élén visszahozták a diktatúrát, az alávetettséget és az önrendelkezéstől való megfosztottságot.Fontos, hogy az árulókat is számon tartsuk és megbüntessük, mert sajnos a történelem azt igazolja, hogy mindig akadnak olyanok, akik saját nemzetüket idegen érdekeknek szolgáltatják ki. És a mai nemzetárulókat is néven kell nevezni és le kell leplezni, akik hazánk önrendelkezésének felszámolásán és a nemzetépítés-nemzetegyesítés ellen ügyködnek nemzetközi megbízóik óhajának megfelelően.

Ma is fel kell venni a harcot nemzetünk megvédése és a nemzet egyesítése érdekében ! Október 13-a után még inkább egyértelmű kik ellen. Jelzésértékű, hogy ma a 2006-os rendőrterror egyik fő felelőse, a véreskezű Néró "hazafias ellenzék"-nek hazudta a moslékkoalíciót és frontális támadást hirdetett a nemzet ellen ismét.

13 éve a szabadságharca emlékezőkre és a kormányváltást követelőkre lecsapott a totális rendőrterror szemkilövésekkel, lovasrohamokkal, kardlapozással, embervadászatokkal, verésekkel, kínzásokkal, önkényes letartóztatásokkal, brutális és tömeges rendőri akciók sorozatával.

Büszke vagyok arra, hogy a 13 évvel ezelőtti népfelkelés részese lehettem: számos elkötelezett jogász kollégával együtt nemzeti jogvédőként küzdöttem együtt a hatalmát rendőri erőszakkal megtartó gyurcsányi rendszer jogsértései ellen, amely kapcsán Európa 1956-hoz hasonlóan tétlen maradt.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvédeivel több száz koncepciós eljárással szemben védtük az ellenállókat, a meghurcolt civileket túlnyomórészt sikerrel. Ám a Gyurcsány rendszerrel szemben ellenálló Budaházy György és 15 társa elleni koncepciós per szégyenteljes módon még tart.

Az amnesztia törvényt már 3 éve letettük a törvényhozás asztalára: több százezer ember és tucatnyi önkormányzat támogatását megkapta. A közkegyelem most már elkerülhetetlen.

Több száz 2006 őszi meghurcoltnak kiharcoltuk a jóvátételt, köztük 120, október 23-án hajnalban a Kossuth térről kiszorított tüntetőnek.

13 Kossuth téri jogsértett tüntetőtől az Igazságügyi Minisztérium azonban vállalhatatlan, érthetetlen és szakmailag tarthatatlan módon megtagadja a kártérítést. Dr. Varga Judit igazságügyi miniszter ezzel is kapcsolatos levelemre egy hónapja nem válaszol, elődje egy téves jogi indokkal ellátott, alaptalan levéllel hárított.

A 2006 szeptember 19-én levadászott Dukán Dánielnek rendőrség elleni, a rendőrség és az alsóbb fokú bíróságok által elutasított kárigénye az Alkotmánybíróság, az október 23-án a Kossuth téren letepert, elfogott és önkényesen előállításban tartott Fáber Károly kárigénye a Kúria elbírálására vár...

A 2006 őszi rendőrterror politikai és rendőri vezetői a felelősségre vonást nem kerülhetik el, a terrorcselekmény soha nem évülő bűntett.

Az igazságtétel érdekében van még tehát tennivaló.

Honfitársi üdvözlettel:

dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd,

a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője

www.gaudinagytamas.hu

Tegnap nálam járt a tibeti Láma Thubten Wangchen és két katalán aktivistából álló delegaciója a Párbeszéd a Békéért Európai Túra keretében.

A 30 európai országot érintő Párbeszéd a Békéért Túra célja, hogy Tibet 60 éve történt

elfoglalására emlékeztessen és kérje Európát, hogy támogassa a XIV. Dalai Láma és Xi Ji-ping, kínai miniszterelnök kétoldalú tárgyalásainak megkezdését a tibeti helyzet megoldása, az autonómia biztosítasa érdekében. (részletek: tibet.hu)

A delegáció magyar útját Hendrey Tibor, a Tibetet Segítő Társaság vezetője szervezte, aki szintén részt vett egy nálunk valódi menekültként élő tibetivel a találkozón. Őket már több alkalommal kártérítéshez juttattam a hazai rendőrség jogellenes intézkedései miatt, amelyekkel a Tibet melletti békés tiltakozásaikat próbálták megakadályozni.

A Lámának bemutattam a tibeti és magyar nép sorsának hasonlóságát, mivel jövőre lesz 100 éve, hogy hazánk kétharmadát 3 millió magyarral idegen hatalmak tartják megszállva.

A Nemzeti Jogvédő Szolgálat nevében támogatásomról biztosítottam a tibeti önrendelkezési törekvéseket, amelyek a legjobban a székely autonómia mozgaloméhoz hasonlítanak. Félszavakból is hamar megértettük egymást. Iránymutató modell számukra is a dél-tiroli területi autonómia vagy a finn fennhatóság alatti, de csaknem függetlennek tekinthető, svédek lakta Åland-szigetek önkormányzása.

Sajnálatos, hogy a magyar közélet egyetlen szereplője sem fogadta őket, rajtunk nemzeti jogvédőkön kívül.

Megtisztelő volt, hogy a delegációnak átadhattam autonómiával is foglalkozó, nemzeti jogvédelmi tárgyú angol nyelvű könyveket és vendégül láthattam őket ebédre egy igazi magyar étteremben.

Ma már Szlovéniában lobbiznak, aztán Horvátországban, majd 3 nap múlva Bukarestbe indulnak. Javasoltam nekik, hogy feltétlenül vegyék fel a kapcsolatot a Székely Nemzeti Tanács és az RMDSZ képviselőivel.

Sok sikert a tibeti és a Kárpát-medencei magyar önrendelkezési küzdelemnek !

Honfitársi üdvözlettel:

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd - Európa jogi szakjogász

a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője

www.gaudinagytamas.hu

Gróf WASS ALBERT:

PATKÁNYOK HONFOGLALÁSA

Tanulságos mese fiatal magyaroknak

Az ember háza ott állt a dombon és uralkodott. Uralkodott a kerten, fákon, bokrokon és veteményeken. Uralkodott a szántóföldeken, réteken és legelőkön, és uralkodott az erdőn is, amelyik a domb mögött kezdődött és felnyúlt egészen a hegyekig. A fák gyümölcsöt teremtek, a gyümölcsöt leszedte az ember, aki a házban élt, és eltette télire. Összegyűjtötte a veteményt és a pincébe rakta, hogy ne érhesse a fagy. A szántóföldekről begyűjtötte a gabonát, a rétekről a szénát és az erdőből a tüzelőfát. És mindent úgy helyezett el a házban, vagy a ház körül, ahogy az a legcélszerűbb volt. Tél kezdetén beterelte állatait a legelőről, meleg istállókban adott szállást nekik, és gondoskodott róluk. Így élt az ember.

Még tudni kell azt is, hogy a ház kéményén tavasztól őszig gólyák álldogáltak, s az eresz alatt egy fecskepár fészkelt. Tudni kell, hogy tavasszal rügyező nyírfák illata vette körül a házat, s nyáron madárdal és sok virág.

A háznak nagy vaskos falai voltak, s az ember évente egyszer fehérre meszelte őket, kivéve ott, ahol vadrózsa kúszott reá. Ez a vadrózsa június derekán virágzott, s olyankor a szélesre tárt ablakon keresztül az illat beömlött a szobákba.

Így élt a ház és benne az ember, sokáig. Egy borús őszi napon, mikor az eső zsinóron lógott az égből, valahonnan két kis ázott szürke patkány érkezett. Messziről jöttek, fáztak és éhesek voltak. Meglátták a házat, besurrantak a nyitva hagyott ajtón és elrejtőztek a pincében. Ennivalót bőven találtak, jól laktak és hamarosan hízni kezdtek. Télen már fiaik voltak s tavaszra megint. A fiatal patkányok, akik ott nőttek fel, már otthonuknak érezték a házat, és úgy futkostak a pincében, mintha övék lett volna.

Az ember eleinte meg sem látta őket. Később észrevette ugyan, hogy valami eszi a veteményt, de nem törődött vele. Volt elég. Jutott belőle annak, aki éhes. Egyszer aztán meglátott egy fal mellett elszaladó patkányt. Milyen apró és milyen félénk - gondolta. Éljen hát ő is, ha akar.

És telt az idő, és a patkányok szaporodtak. Először feltúrták a pincét. Aztán ásni kezdték a falakat. Kanyargós, mély lyukakat fúrtak belé, keresztül-kasul, és itt-ott már a szobákba is eljutottak. Az ember csóválta a fejét, mikor szobájában az első patkánylyukat meglátta. És mert nem szerette a rendetlenséget: betömte, és bemeszelte a nyílást. Másnap reggelre újra ott volt. Az ember háromszor egymás után tömte be, és a patkányok háromszor egymás után fúrták ki megint. Akkor az ember legyintett, és azt gondolta:

- Ők is kell, hogy éljenek. S ha nekik csak így jó, hát legyen. És attól kezdve nem tömte be többé a lyukakat. A patkányok pedig rohamosan szaporodtak tovább, és szaporodtak a lyukak a ház falában is. Már nemcsak a pincében, hanem a kamarában, a padláson, sőt éjszakánként a szobákba is besurrantak, és megrágtak minden megrághatót. Egyszer aztán, amikor az ünneplő csizmáját kezdték rágni, az ember megharagudott, és odasújtott baltájával. Az egyik patkányt fejbe találta éppen, s a patkány kimúlt. Vérig sértve röffentek össze erre a patkányok. És azonnal kihirdették, hogy az ember ellenség, aki nem hagyja őket élni, szabadságukat korlátozza, jogaikat mellőzi, gyilkos, gonosz és önző.

- Nem leszünk a rabszolgái tovább! - visította a főpatkány egy zsírosbödön tetejéről. - Követeljük a szabadságunkat, és a jogainkat. - És a patkányok elhatározták, hogy harcot kezdenek az ember ellen. Az ember minderről nem tudott semmit. Haragját hamar elfeledte, vett más ünneplő csizmát magának, és nem törődött a patkányokkal tovább. Pedig akkor már rengeteg sokan voltak. Megették a pincében az összes veteményt, a kamarában az összes lisztet, és az összes sajtot, sőt már a szalonnát is rágni kezdték, pedig tudták, hogy az az ember legféltettebb kincse, amiből még a kutyájának sem ad.

Az ember, mikor ezt észrevette, fogta a megmaradt szalonnát, rúdra kötőzte, s a rudat a dróttal felakasztotta a gerendára. Ebből lett aztán csak igazán nagy felháborodás a patkányok kőzött. - Szemtelenség, gyalázat! - kiabálták, mikor rájöttek, hogy nem férkőzhetnek hozzá. - Elrabolja az élelmünket, kifoszt, kizsákmányol! Nem tűrjük tovább! - És fellázadtak. - Mienk a ház - hirdették ki maguk között -, mienk is volt örökké, csak megtűrtük benne az embert, amíg jól viselte magát! De most elég!

S egy éjszaka, amikor aludt, rárohantak az emberre, összeharapták, kikergették a házból, messzire elüldözték, s aztán büszkén kihirdették a kertnek, a fáknak, az állatoknak és a madaraknak még a virágoknak is -, hogy a ház ezentúl nem emberország többé, hanem patkányország, jog és törvény szerint. S azzal uralkodni kezdtek patkánymódra. Mindent felfaltak, ami ehető volt, és mindent megrágtak, ami nem volt ehető, de szemük elé került. Kiürült rendre a pince, a kamara és a gabonás. Elköltöztek a madarak, elpusztultak a virágok, a ház fala omlani kezdett és megfeketedett, fák és virágok illatát bűz váltotta föl. A vetemény ott pusztult a földben, mert nem szedte ki senki. A gyümölcs megérett, lehullt, és elrohadt. A gabona aratatlan maradt, kimosta az eső, és kicsépelte a szél. És eljött a tél, és a patkányok addigra mar megettek mindent, ami ehető volt, megrágtak mindent, ami rágható volt. A falak tele voltak lyukakkal, a tetőről lehullott a cserép, ablakok és ajtók alatt öles nyílások tátongtak. És akkor éhezni kezdtek, mert nem volt egy szem gabona több, és az ajtók hasadékain, meg a falak odvain besüvített a szél, a megrongált tetőn behullott a hó, és nem tudtak segíteni magukon.

Először veszekedni kezdtek, marták és ölték egymást, rágták és ették egymást, de végül is nem tehettek egyebet: fölkerekedtek és otthagyták a tönkretett birodalmat.

Az ember pedig tavaszra szépen visszajött megint, rendbe hozta a tetőt, kitakarította a házat, a falakat megigazította, kimeszelte, a földet felszántotta, vetett és ültetett, s mire megjött a nyár, újra virágillat és madárdal vette körút a házat. Őszire ismét megtelt a pince, a kamara és a gabonás, és mire jött a tél, olyan volt már minden, mintha semmi sem történt volna.

Azonban elrejtőzve maradt mégis néhány patkány a falakban, vagy a pince gödreiben. És amikor az ember észrevette, hogy újra szaporodni kezdenek, hosszasan elgondolkodott, hogy mit is tegyen velük.

Ti is gondolkodjatok, s asszerint cselekedjetek!