200 ezer forintra csökkentették Budaházy Gyuri büntetését a szovjet szégyenmű kapcsán
A Fővárosi Bíróságon a mai napon Budaházy György és két társa fejenként 200 ezer forintos büntetés kapott a szégyenmű "megrongálása" kapcsán. Negyedik társukat egy év szabadságvesztésre ítélték két év próbára bocsátással.A tárgyalást az ügyész beszéde kezdte. Fenntartotta az ügyészség korábbi átiratát, és súlyosbítást kért az elsőfokon meghozott ítéletekre. Támadófelülete a tettestársként való részvétel a tettben és a "bűncselekmény" társadalomra való veszélyessége volt. Az elsőfokon hozott pénzbüntetések helyett felfüggesztetett kért a vádlottakra, mondván az jobban visszatartja az embereket a későbbi bűncselekmények elkövetésétől.
Az ügyész előadását dr. Gaudi-Nagy Tamásnak, Budaházy Gyuri és a másodrendű vádlott védőjének, beszéde követte. Elmondása szerint az elsőfokú eljárásnál már kifejtette az álláspontját, amit továbbra is fenntart. Nem értett egyet az ügyész azon megállapításával, hogy Gyuriék tetténél nem kell figyelembe venni a tér- és idővonatkozásokat. Szerinte az emberek akkor felfokozott állapotban voltak, hisz a cselekmény az őszödi beszéd másnapján történt.
Interjú Dr. Gaudi Nagy Tamással
A szovjet címer leverésével kapcsolatban szerinte nem áll fent a társadalomra való veszélyesség kérdése. Ezt az ügyet nem lehet a többi rongálással egy kalap alá venni, előtte meg kell vizsgálni az adott tárgy társadalmi megítélését. Figyelembe kell venni azt is, hogy az ott lévő rendőrök nem intézkedtek a hazafiak ellen, ebből Gyuriék arra következtethettek, hogy nem járnak el törvényellenesen az obeliszkkel. Elmondta, hogy Gyuri büszkén vállalta fel a címer leverését, de ezzel kárt nem okozott, ahogy a másodrendű vádlott tette sem, aki egy, a célra alkalmatlan kalapácsot használt, amellyel a szakértők szerint sem lehet kárt okozni.
Védőbeszédében megemlítette a hatályba lépett semmisségi törvényt, amely szerint a 2006-os tömegoszlatásokkor elkövetett tettekre hozott ítéletek, illetve azok, amelyek rendőri jelentésre vagy vallomásra épülnek, semmisnek tekintendők. Véleménye szerint, ha ezt figyelembe veszi a bíróság, Gyuriékat fel kell menteni.
Fontos tényként említette meg, hogy Gyuri a címerre koncentrált, nem az egész obeliszk megrongálására, illetve a másodrendű vádlott tette is a már levert tiltott önkényuralmi jelképre irányult. Szerinte ezt nem lehet az egész mű ellen irányuló cselekményként felfogni.
Azt is kiemelte, hogy a vádlottak közérdekű motiváltság hatására cselekedtek, amit ők a társadalom támogatottságának fogtak fel. Végül kérte a vádlottak elsőfokú ítéletének enyhítését.
A harmadrendű vádlott védője elmondta, hogy nem ért egyet azzal a váddal, miszerint védencét tettestársként vett részt a címer leverésében. Mint mondta, a vádlottak nem beszélték meg előre a tettüket, fenntartja, hogy tettük spontán cselekedet. Gaudihoz hasonlóan ő is kérte védence elsőfokú ítéletének enyhítését.
A negyedrendű vádlott védője kérte a bíróságot, hogy alapozatlanság címén vizsgálja fölül az elsőfokú ítéletet, mert védencére vonatkozóan helytelen következtetést tartalmaz. Illetve elmondta, hogy védence azzal a kalapáccsal, amellyel egy fényképen megörökítették, nem ütött a címerre. Mint mondta, a vádlottakat különböző motiváció vezérelte a címer lefeszítésére, és nem biztos, hogy mindegyikük a mű megsemmisítésére törekedett.
Nem tartotta megfelelőnek a megállapított kárértéket, mert szerinte meg kellene keresni a címer öntőformáját, és ezáltal csökkenne a "kár" értéke.
Utolsó szó jogán Budaházy Gyuri sajnálkozását fejezte ki, hogy az ügyészség ilyen ügyeket tárgyal. Szerinte azoknak kellene bíróság elé állnia, akik ezt a szégyenművet állították, restaurálták.
Utalt a Btk. 25/2 paragrafusára, amely szerint nem büntethető az, aki abban a tudatban követi el tettét, hogy az nem törvényellenes.
Benne fel sem merült, hogy cselekedete veszélyes a társadalomra, sőt ellenkezőleg. Itt a tömeg biztatta őket a címer lefeszítésére. Ő csak a címer lefeszítésébe szállt bele, a többiről fogalma sem volt. Nem vonható tehát felelősségre annak a Dunába dobásáért, illetve az újraöntéséért.
A bíróság a tanácskozás után a következő ítéletet hozta: Budaházy Gyurit és két társát 200 ezer forintos pénzbírságra ítélte, a másodfokú vádlottat pedig egy év szabadságvesztésre két év próbára bocsátással. A címer lefeszítésével kapcsolatba elismerte, hogy az emlékműnek valóban nem a szabadságról elnevezett téren kellene állnia, és a feliratot is meg kellene változtatni, hisz a mai történelem könyvekben már nem felszabadításként, hanem megszállásként értékelik a szovjetek bevonulását.
Azért tartotta veszélyesnek a társadalomra Gyuriék tettét, mert a mű elhelyezését szerinte nem így kellene véghezvinni, illetve ennek diplomáciai érintettsége is van. Ugyanis van egy olyan megállapodás az oroszokkal, hogy az itteni emlékműveiket rendben tartjuk, cserébe ők elismerik hadisírnak a Don-kanyarnál elesett magyar katonák sírhelyét és rendben tartják őket. Végeredményképpen tehát enyhítette az elsőfokon hozott ítéleteket, bár sajnos nem mentette fel Gyuriékat.
(Szent Korona Rádió)
