A délvidéki magyarság igényeinek teljesítését feltételül kell szabni Szerbia EU-csatlakozása előtt!

A jelentős lélekszámú magyar nemzetrésszel rendelkező Szerbia az Európai Unióhoz kíván csatlakozni: tavaly benyújtotta tagfelvételi kérelmét, az Európai Bizottság pedig idén dönt arról, hogy az ország felkészült-e a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A csatlakozás előszobájának tekinthető társulási egyezményt támogatta tavaly a magyar Országgyűlés, holott a több száz oldalas dokumentum egyetlen szóval nem említi meg a nemzeti közösségek, a délvidéki magyarság ügyét. A Jobbik volt az egyetlen parlamenti párt, amely tiltakozott és nem támogatta ezt a társulási egyezményt. Mivel Magyarország a tagfelvétel során vétójoggal rendelkezik, ezért most történelmi alkalom kínálkozik a sokat szenvedett délvidéki magyarság érdekeinek és jogainak érvényesítésére.

A gondjaik, igényeik felmérése és képviselete érdekében március 30-án Morvai Krisztina EP-képviselő és Gaudi-Nagy Tamás országgyűlési képviselő monitorozó körutat kezdtek meg Délvidéken, amelyet később folytatnak. Kötelességüknek tartják, hogy a döntésnél figyelembe vegyék a Délvidéken élő magyarság érdekeit, céljait, elvárásait, és képviseljék őket. Két napos útjuk tapasztalatairól Szabadkán 2011. március 31-én sajtótájékoztatót tartottak.

Morvai Krisztina a jobbik EP-képviselője két fontos kérdéskör vizsgálatára hívta fel a figyelmet:

1./Mennyiben felel meg Szerbia az EU támasztotta követelményeknek, ill. azoknak az európai normáknak, amelyeket a különböző jogszabályokban lefektettek, és ez a megfelelőség biztosított-e a délvidéki magyarság szempontjából ?

2./ Mi az a nemzeti érdek, amit érvényesíteni kell, és amelynek az esetleges nem teljesülése esetén a magyar államnak kötelessége megvétózni ezt az uniós csatlakozást ?

Az Európai Parlamentben és az itthoni fórumokon tett megnyilatkozások alapján az a tapasztalata, hogy a magyar elnökség és a magyar kormány olyan optimizmussal látja ezt a helyzetet, hogy nem kíván feltételeket támasztani Szerbia uniós csatlakozásakor. Az EU szervei pedig csak az uniós követelményeket kérik számon, magyarság önrendelkezése és helyzete nekik nem meghatározó. Ez történelmi pillanat és lehetőség, amit nem volna szabad elszalasztani, mint ahogy tették azt, Románia esetében, amikor feltételek nélkül szavazták meg a csatlakozást, és nem éltek a magyar érdekek képviseletének lehetőségével. Ezért vállalkoztak a monitorozó útra.

Civilszervezetek, egyházi és magán emberek, a gazdasági élet szereplői véleményét kívánják képviselni, az elvárásokkal kapcsolatban.

Morvai Krisztina és Gaudi-Nagy Tamás szívesen várják a délvidéki magyarok helyzetével kapcsolatos beszámolókat, amelyeket - kérés esetén az érintett személyek nevének titokban tartásával - továbbítani fognak az EU illetékeseinek valamint a magyar kormánynak és Országgyűlésnek.

Az eszmecserék tapasztalata alapján csatlakozásnál feltételnek kell tekinteni a következőket:

- A II. világháború idején elkövetett magyarellenes vérengzések jóvátétele

A jugoszláv kommunista partizánok magyarellenes vérengzései, tömeggyilkosságai több, mint 40 ezer magyar áldozatot követeltek a Délvidéken. Etnikai alapon brutálisan meggyilkolták, illetve megsemmisítő táborokba zárták őket. Kettős mércét alkalmazva mai napig nem történt meg a tényeknek az elismerése, a bocsánatkérés, illetőleg a kárpótlás, az erkölcsi és anyagi jóvátétel megadása a túlélő érintetteknek és leszármazottjaiknak. Ez nagyon fontos lehet a megbékélés érdekében. Ezekre a tragédiákra emlékezve, méltó emlékművek felállítására és emlékhelyek létesítésére is szükség lenne.

- Tulajdon visszaszármaztatás kérdése

A restitució kérdése, és az EU-csatlakozás nagyon is összekapcsolódnak, a magyar és a szerb lakosságot is érintik.

Az EU-csatlakozást követően kiszolgáltatottá váltak a volt kommunista, közép-kelet-európai országok, a nyugati tőkével szemben. Magyarországi tapasztalat, hogy a kárpótlási jegyeket a rászorultaktól fillérekért felvásárolták, és nem kívánatos kézbe került a magyar tulajdon. Saját, nemzeti tőke nélkül hátrányos és kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek ezek az országok a csatlakozást követően. Ezért rendkívül fontos, hogy legyen tőkéje a helyi lakosságnak is. Remélik, hogy a szerb alkotmánybíróság határozata természetben teszi lehetővé a restituciót, és nem kárpótlási jegy formájában.

- Az átláthatóság, a privatizációt illetően, a második hullámban nagyon fontos követelmény, mivel a magánosítás eddigi folyamatában számos visszaélésre került sor. Lényeges, hogy a tisztességes magyar tőke is megjelenjen, a magyar befolyás térségbeli erősítését és a magyarság életesélyeit ez segítené.

- Oktatásügy területén

Rendkívül fontos kérdés a magyarnyelvű felsőoktatás megnyugtató rendezése, melyre több elképzelés van. A legszerencsésebb megoldás a magyar egyetem lenne, mely különösen a magyar tanárképzésben létfontosságú.

A szerb állam az egyházi oktatási intézményeket nem támogatja, noha állami, önkormányzati feladatokat látnak el. Ezért feladatfinanszírozásra és nem intézmények finanszírozására lenne szükség. A fejkvótát a gyerekek után minden állami és egyházi intézménynek egyformán szükséges biztosítani. A szülő joga eldönteni, hogy állami vagy egyházi oktatási intézménybe íratja be a gyermekét.

- Közbiztonság kérdésköre

A közbiztonság alapvető jog. Sajnálatos, hogy a a vagyon elleni bűncselekmények rendszeresen következmények nélkül maradnak. Ezért szükséges lenne – egyebek mellett - az önvédelem önszerveződésének törvényi biztosítására.

- Betelepítések őshonos magyar területekre

Az etnikai arányok szándékos megváltoztatása a szerb alkotmány alapján is tilos, az EU-ban megengedhetetlen, súlyos emberjogi jogsértés. A valóság Szerbiát illetően sajnálatosan más. Az Unióból hazaküldik a kitelepülteket, akik nem az eredeti lakóhelyükre költöznek vissza. Ingatlanközvetítő cégek is közreműködnek abban, hogy a Szerbiába visszatérőket őshonos magyar területek településeire telepítik be, ami a magyar közösségi túlélést akadályozza meg.

- Temerini fiúk ügye

Az ötből két elítélt fiú családjaival és Bozóki Antal újvidéki ügyvéddel, jogvédővel folytattak beszélgetést a témában. Csak az emberi jogi kérdéskörrel kapcsolatban tesznek észrevételeket, ahol a garanciális emberi jogok sérültek.

Ezek a következők:

- A rendőrségi kihallgatáson nem volt ügyvédje a vádlottaknak és a bírósági tárgyalásig, közel egy évig egy ügyvéd képviselte az 5 terheltet, akiknek érdekei ütköztek.

- A tárgyaláson nyomós indok nélkül zárt tárgyalást rendeltek el.

- A fogvatartottak hozzátartozóikkal nem beszélhettek magyarul, az anyanyelvükön.

- 80 fős cellákban voltak, szabad levegőhöz jutásuk csak mindenki beleegyezésével volt lehetséges.

Morvai Krisztina végezetül felhívta a figyelmet Bozóki Antal tanulmányára, mely naprakészen statisztikai adatokkal és kutatási eredményeket közölve ad teljes képet a Szerbiában élő magyarság helyzetéről. Ezt a tanulmányt, saját tapasztalataikkal együtt elküldik Füle biztos úrnak, a csatlakozásért felelős uniós biztosnak és a tervek szerint kiadásra is kerül. Tekintettel arra, hogy Győri Enikő államtitkár a csatlakozási kérdést feltétel nélkül, problémamentesnek mutatta be, szükség van egy árnyaltabb, valós helyzetet bemutató megközelítésre.

tapasztalata szerint a Délvidék a Kárpát-medence azon része, ahol a magyarság számára – Kárpátalja mellett - a legnehezebbek a körülmények. Ezért is kiemelten kell képviselni azokat a magyar követeléseket, melyekkel a délvidéki magyarság jelenlegi helyzetében fontosak, mert a megmaradásuk a tét. Bár vannak kedvező tendenciák, mint a Magyar Nemzeti Tanács létrejötte, azonban a helyzet nem kielégítő.

- A hivatalos képnek a vélemények ellent mondanak

Hangsúlyozta, hogy amerre jártak, akár iskolában, egyháznál, önkormányzati vezetővel, civilszervezettel vagy jogvédővel találkozva, a jónak, megfelelőnek beállított képpel szemben nagyon sok kritikus hangot hallottak. Ez arra utal, hogy a szerb állam is próbál egy problémákat elkendőző képet mutatni, és a magyar kormány is a feltétel nélküli uniós csatlakozást támogatja.

- A közösségi jogok kérdésekor kiemelten kell kezelni a nemzeti önrendelkezés kérdését.

2011 januárjában Strasbourgban, az Európai Tanács Parlamenti Közgyűlésén Boris Tadic szerb elnök ideális képet festett a követelmények megfelelésével kapcsolatban, hangsúlyozva , hogy a Vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (VMNT) lényegében megoldotta a nemzeti kisebbségek minden problémáját. Bár a VMNT oktatási, nyelvi, kulturális, tájékoztatási hatásköröket örvendetes módon kapott, de nem eleget és önmagában ez még ez nem elégséges.

Meg kell követelni, hogy ahol a magyar közösség létszámtöbbséget alkot, ott számára az életfeltételeket területi autonómiával úgy biztosítsák, ahogy az Európában, az autonómia modellekben fellelhető, pl. Dél-Tirolban, ami több évtizedes konfliktus helyzet után nagyon szép felvirágzást hozott a tiroli német ajkú közösségnek. Dél-Tirolban az élet minden területén, az egyenlő, számarányos részvétel biztosított a számukra, sorsukat döntő részben saját maguk alakítják.

Ez az, ami itt, Szerbiában nem tapasztalható. A lélekszámhoz képest lényegesen kisebb, kevesebb a beleszólási joguk és lehetőségük az itt élő magyaroknak, mint az elégséges lenne. A saját életüket érintő kérdésekben, minden területen - nemcsak a nyelvet illetően - nagyobb beleszólási jogot kell biztosítani számukra. A területi autonómia garanciális feltétele, hogy az anyagi háttér is biztosított legyen. A visszaosztási rendszernek jobban kell érvényesülnie.

- Oktatás területén a nemzettudat

megőrzésének feltételrendszerét sokkal jobban szolgálná, ha a történelemtanítás az általános iskola felső tagozatában is oly módon történne, mely a magyar történelem teljes, valós, megismerését biztosítja, ami a szerb történelemkönyvek esetében nem megfelelő. Lehetővé kell tenni a magyarországi tankönyvek használatát. A történelmi közös múlt része, hogy a magyarság biztosított menedéket a török elől menekülő szerbeknek, és 1848, 1944-45, valamint a közelmúltban dúló háború meglehetősen sok sebet hagyott maga után. Támogatni kell a kutatók munkáját, hogy a Fehér könyvekhez hasonlóan a valós történelem feltárása megtörténhessen.

- Jogvédő központ felállításának szükségessége

A magyarság jogvédelme sokkal hatékonyabban működhetne a Nemzeti Jogvédő Szolgálat mintájára egy olyan jogvédő hálózattal, amely közvetlen jogvédelmet ad is a nemzeti hovatartozásuk miatt jogsérelmet szenvedettnek, nemcsak elemzi-kutatja és nyilvánosságra hozza a magyarellenes jogsértéseket. A már működő szervezeteknek minden segítséget meg kell adni a magyar állam részéről ehhez. Kiemelte az utóbbi időben nehéz helyzetbe került Árgus Egyesületet, valamint az Emberi Jogi Központot, amelyek évek óta folyamatosan dokumentálja a magyarellenes atrocitásokat. Bár az esetek száma mostanában csökken (ennek oka az is, hogy a felelősségrevonás gyakori elmaradása miatt inkább nem tesznek feljelentést sokan), de a konfliktus jelen van, és az ügyek elbírálásában létezik a kettős mérce, és sok esetben a magyar nemzetiségi hovatartozás hátrányt jelent. Elmaradt a szerb állam által EU felé vállalt feladat teljesítése az elmúlt évek magyarellenes támadások kivizsgálása terén.

Meghallgatva, megismerve az itt élő magyarság követelését, azok teljesítését feltételül kell szabni Szerbia csatlakozása előtt, mert az itt élő nemzetiségeknek nem egymás rovására, hanem az alapvető emberi egyéni és közösségi jogokat biztosítva kell közös életüket folytatniuk.

Zárszóként megköszönte a Magyar Remény Mozgalom segítségét, mellyel a feltáró munkájukat segítették.

Orbán Éva