Fordult a kocka az Ítélőtáblán, magyar gyalázásért a másodfok szerint mégsem kell felelni
Október 4-én a HVG Kiadó Zrt. alperes fellebbezésének eleget téve a Fővárosi Ítélőtábla dr. Kisbán Tamás bíró által vezetett tanácsa (további tagjai: dr. Kovaliczky Ágota és Vojnitsné dr. Kisfaludy Atala Katalin) döntött az ügyben másodfokon: megváltoztatta az elsőfokú ítéletet és elutasította a két felperes (dr. Dégi Zoltán és Rácz Szabó László) kollektív személyiségi peres keresetét és közel 200 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte őket. A felpereseket a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője, dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd képviseli, aki fellebbezési ellenkérelmében hiába hivatkozott arra, hogy a sérelmezett fordulatok nyilvánvalóan gyalázkodóak, becsmérlők, azok magyar nemzet egészére vonatkoznak, alkalmazásuk pedig önkényes, semmiféle logikai szabálynak nem felel meg, amit a felperesek a magyar nemzet tagjaiként nem köteles tűrni.
Kövessy Róbert ítélethirdetésről készített videós tudósításában a felperesek, jogi képviselőjük és Budaházy Edda is nyilatkoznak.
Az ítélőtábla egy liberális német joggyakorlatra, az átsugárzási elvre hivatkozva azt mondta ki az indokolásában, hogy a sértő jelzők nem érintik a magyar nemzeti közösséget. Ezzel az Ítélőtábla önkényesen átlépett az Alaptörvény IX. cikk (5) bekezdése és a Ptk. 2:54. § (5) bekezdése által minden nemzet, így a magyar nemzet méltóságát védő, vélemény-nyilvánítás szabadságát jogszerűen korlátozó rendelkezéseken és idegen állam egyébként is aggályos joggyakorlatával próbálta legalizálni a magyarellenes gyűlöletkeltést.
A dr. Kisbán Tamás bíró által vezetett tanács szerint ugyanis a „büdös magyar migráns” és a „magyar bandita” kifejezések „nem sugároznak át a közösségre, nem az egész közösség ellen irányulnak, „csupán” a publicisztika eszközeivel támasztják alá a mondanivalót.
Önmagáért beszél, hogy ezt az „átsugárzási” teóriát a liberális jogi szakirodalom használja, és a német joggyakorlatból emelték át, de önkényesen és alaptalanul, mivel a hazai jogszabályok ezt nem ismerik. A teória szerint ugyanis: az alanyi jog sérelme csak akkor következhet be, ha az adott közösséghez tartozás olyan szorosan kötődik az egyén önazonosságához és integritásához, hogy a közösséget ért sérelem „átsugárzik” a közösség tagjaira is. Ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, a sértő magatartásnak mindenképpen a személyiség lényegi vonására kell irányulnia és az érintett közösségnek kellően körülhatárolható közösségnek kell lennie. A sérelmezett cikknél az Ítélőtábla szerint ez az átsugárzás nem következett be.
Ez a következtetés azért is téves, mert az alperes jogi képviselője, dr. Nehéz-Posony Márton ügyvéd is elismerte a cikkíró általa használt kifejezések sértő jellegét és azt, hogy a magyarságra vonatkoznak, de azok szerinte a vélemény-nyilvánítási szabadság körébe tartoznak és e körben az Európai Emberi Jogi Egyezményre és az Emberi Jogok Európai Bíróság gyakorlatára hivatkozott.
A felperesi képviselet ugyanakkor rámutatott: már az Európai Emberi Jogi Bíróság gyakorlata sem oltalmazza azokat a közléseket, amelyek célja önmagában a másik bántása, megalázása vagy a közügyekkel össze nem függő, öncélú támadása, megsértése (pl. Skalka kontra Lengyelország).
Kérdés: ugyanilyen ítélet született volna, ha a magyar helyett más nemzetet sértegetett volna példának okáért egy patrióta szerző ? Értelemszerűen könnyen belátható az alperes védekezésének kettős mércés jellege és alaptalansága annak fényében, hogy ha bármely más nép tekintetében a sérelmezettel egyező vagy azokhoz hasonló kitétel kerülne alkalmazásra. Például, ha a "büdös zsidó migráns" vagy "zsidó banditák" sértő fordulatot alkalmazná egy cikkíró a zsidóságnak a XIX. századi Magyar Királyság területére történő áramlásával kapcsolatos és a magyar-zsidó együttélés történetét érintő írásban. A HVG és Tóta W. nyilvánvalóan felháborodva és elborzadva lépne fel az említett vállalhatatlan szófordulatok zsidóság tekintetében történő alkalmazása ellen, míg a magyar nemzet méltóságának megsértését nem tekinti jogellenesnek, sőt ennek szellemében fejtik ki tevékenységüket.
A felperesek és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nem adják fel: a Kúriához fordulnak felülvizsgálati kérelemmel, céljuk, hogy a magyar nemzetre is alkalmazzák a kollektív személyiségi védelmet.
A HVG kiadójának és minden balliberális sajtóterméknek, közszereplőnek, de legfőképp a hazai bíróságoknak tudomásul kellene vennie, hogy a közösségi személyiségi védelem kiterjed a magyar nemzethez tartozók méltóságának védelmére is, bár ezt a kettős mércés liberális megközelítés - amely a jogegyenlőségre ugyan előszeretettel hivatkozik - a gyakorlatban nem fogadja el. Ezt viszont a hazafias közösség és a Nemzeti Jogvédő Szolgálat nem fogadja el.
