Gaudi határozottabb kiállást követelt a kormánytól a tótok által megszállt Felvidék magyarjaiért

A magyar Országgyűlés plenáris ülésen 2012. április 2-án, a köztársasági elnök lemondása után a tótok által 1920-ban hajózhatónak hazudott magyar folyón, az Ipolyon létesítendő két hídról (Vámosmikola és Ipolypásztó, illetve Ipolydamásdi és Helemba között)  és a trianoni gúnyhatárral szétválasztott felvidéki magyar területek közútjainak használatáról szóló magyar-szlovák egyezmények (link, link, link) vitájában kőkemény, de egyben tanulságos nemzetpolitikai pengeváltásra került sor Gaudi-Nagy Tamás, az Országgyűlés legaktívabb tagja és a besimulás álláspontját képviselő Németh Zsolt külügyi államtitkár között.

Gaudi felszólalásainak lényege az volt, hogy a javaslatot a Jobbik természetesen támogatja, de a  II. világháborúban lerombolt Ipoly hidak és az elszakított területeken élő magyar testvéreinkkel való kapcsolattartás nem pusztán műszaki ügy, ahogy azt a kormány beállítja, hanem egy alapvető nemzetstratégiai kérdés. Gaudi kérte a kormányt,  haladéktalanul követelje Szlovákiától a kollektív bűnösség elvén álló Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezését, a magyarellenes állampolgársági törvény módosítását, a nyelvtörvény eltörlését és a kitelepített felvidéki magyarok kárpótlását, egyben a lehető legmagasabb szintű önrendelkezést a sajnálatos módon fogyatkozó felvidéki magyarság számára.

Tekintse meg az éles vitáról készült összefoglaló videót:

Dr. Fónagy János államtitkár bevezetőjében a Pozsonyban idén aláírt megállapodásokkal kapcsolatban elmondta, hogy az Ipoly folyón a II. világháború előtt 47 helyen, átlagosan négy kilométerenként szolgálta híd a folyó két oldalán élő magyarok kapcsolattartását (jelenleg négy) és ezt segíti a megépítendő két új híd is.

Németh Zsolt, a Jobbik országgyűlési képviselője hozzászólásában egyértelműen kifejezte, a Jobbik támogatja a törvényjavaslatot, ezáltal a tervezett hídépítések megvalósulását. Elmondta, hogy a Magyar Királyság alatt sikerült az Ipolyon 47 hidat felépíteni, egyben reményét fejezte ki, talán az Európai Unió segítsége nélkül is fel tudunk építeni két hidat.

Ezt követően a nemzeti párt képviseletében Gaudi-Nagy Tamás, az országgyűlés legaktívabb képviselője is szót kért.  Rámutatott: ez egy magyar-magyar ügy, hiszen színmagyar településekről van szó.  Sérelmezte, hogy a kormány olyan indokolásokkal nyújtotta be a törvényjavaslatokat, amelyek nem vesznek tudomást a közel egymillió  felvidéki magyart elcsatoló békediktátumok igazságtalanságáról, és az azóta a magyarságot ért jogfosztásokról.
Gaudi szóba hozta a Duna egyoldalú elterelésével elkövetett egyoldalú határsértést és felidézte Izrael példáját, amely állam a határ folyóját ért idegen beavatkozás esetén még a bombázástól sem riad vissza.

Németh Zsolt külügyi államtitkár döbbenetesnek nevezte, hogy a jobbikos képviselő bombatámadással fenyegeti Szlovákiát. Az államtitkár szemtelen és cinikus válaszában kijelentette:,, ..Örüljünk annak, hogy itt tartunk” – mondta a a Kovács ,,Hazaáruló” László által meghonosított, merjünk kicsik lenni politikája szerint működő államtitkár. Szlovákia sértegetésével vádolta Gaudit, miközben a jogvédő csupán a felvidéki magyarság érdekeit durván sértő ügyek képviseletére szólította fel a magyar kormányt.
Gaudi válaszában jelezte: a nemrégiben szlovák állampolgárságától megfosztott 99 éves rimaszombati tanítónőt, Tamás Aladárnét kellene megkérdezni arról, hogy mennyire örömteli a felvidéki magyarság helyzete, illetve járt-e bármilyen előnnyel az EU tagság. Döbbenetesnek nevezte, hogy a magyar-szlovák államhatár ügyeit egy 1956-ban, Prágában két, azóta már nem létező állam (Magyar Népköztársaság és Csehszlovák Köztársaság) közötti egyezmény szabályozza a mai napig, és emiatt kell a békediktátummal szétdarabolt magyar területek közötti hidak felépítéséhez államközi egyezményt kötni.

Az EU még azt sem ítélte el, hogy a szlovák kormány 2010-ben megakadályozta az akkori köztársasági elnök, Sólyom László belépését a kettészelt Komárom felvidéki részére. Itt emlékeztetett  arra, hogy Morvai Krisztina, a Jobbik köztársasági elnök jelöltje nem sokkal az incidens után, személyes bátorságról tanúságot téve, vele együtt átment a komáromi hídon, és engedélyül nélkül megkoszorúzta Szent István szobrát. (Az akcióra az akkori és egyben mostani tót   kormányfő így reagált: ,,Ha a Jobbik a második legerősebb párt lesz Magyarországon... ez egy olyan párt, amelynek teljesen más az álláspontja Trianonnal szemben, amely elutasítja a Szlovákia és Magyarország között húzódó határokat. Ez egy olyan párt, amely szélsőségesen Szlovákia-ellenes és legszívesebben a földbe taposná Szlovákiát.”)

 A Jobbik képviselője egyúttal rákérdezett arra is,  hogy az 50 millió forinttal életre hívott Kárpát-medencei jogsegélyszolgálatnak mi a sorsa, miért nem kezdte meg a működését, mert rendkívül nagy szükség lenne rá a jogaikban korlátozott felvidéki magyarság számára is. Válasz helyett a frissiben megválasztott Lezsák Sándor állandó házelnök rendkívül ,,demokratikus” módon, a tárgytól való eltérésre hivatkozva megvonta a szót.