Hallgassunk, vagy elmondjuk?

2013, október 9 – 19:43

Széljegyzet Pásztor István nyilatkozataihoz

 

Az értelmiségi az olyan ember, akit az igazság érdekel és nem a hatalom.
Politikus az olyan ember, akit a hatalom jobban érdekel, mint az igazság.
Konrád György

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) – újabban Vegyes Magyar Szövetségnek is nevezett párt – és a Tartományi Képviselőház elnöke az utóbbi napokban tett kijelentéseiben „kártékonynak ítélte meg” a délvidéki és anyaországi képviselők a délvidéki magyarságért az Európa Tanács (ET) őszi közgyűlésének kezdetén (október 1-4 között) fellépő strasbourgi akcióit. [1]

Minden rendben?

A Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsorának[2] a (párt)elnök így nyilatkozott: „Ugyanakkor azt is gondolom, hogy a megfogalmazott mondatok, vélemények, legalábbis, amik hír formájában énhozzám eljutottak, messze elrugaszkodtak a realitásról. Azt gondolom, hogy amennyiben az urak így próbálják a vajdasági magyar közösség ügyeit szolgálni, akkor több kárt csinálnak, mint hasznot, és lehet, hogy jó volna, hogyha, vagy felülvizsgálnák a módszereiket, vagy pedig felhagynának vele”.

A Magyar Szó hétvégi számában – egyes vélemények szerint „a VMSZ politikai propagandájának a kézivezérlésű sajtóorgánumában”[3] – közölt „interjúban” Pásztor így bővítette ki nyilatkozatát:  

            – Az elmúlt egy-két napban és az elkövetkező napokban is hangos lesz majd a sajtó, attól a közszerepléstől, ami éppen a napokban Strasbourgban zajlik a Jobbik szervezésében. Ebben itteni marginális politikai és közéleti támogatással bíró szervezetek is részt vesznek. A szívük joga, hogy ezt megtegyék a Jobbiknak is és azoknak is, hogy függetlenül a közösségi támogatottságtól erre vállalkoznak, viszont kötelességük is, hogy a mondataiknak a tartalma tekintetében arra törekedjenek, hogy ne okozzanak nagyobb kárt, mint amennyi hasznot hajtanak. Az a fajta mondatáradat, ami már elindult a részükről a napokban, azt gondolom, hogy messze elrugaszkodott a valóságtól, olyan torz képet fest a vajdasági magyar közösség mindennapjairól, amely nem szolgálja az előrelépést és az előrehaladást. A normális vajdasági magyar embernek nem ambíciója, hogy a Vajdaság olyan legyen, mint Koszovó, és az sem, hogy a vajdasági magyar közösség olyan helyzetben éljen, itt Vajdaságban, mint amilyenben a Koszovó területén a szerb közösség él. Nincs olyan napi politikai érdek, olyan egyéni és kis csoportos politikai érdek, amely ezeknek a törekvéseknek ilyen módon helyet, lehetőséget vagy teret kellene biztosítania. Ez nem járható út, az egyedüli helyes és járható út az egy általános realitáson, a méltányosságon, a kimértségen és az őszinteségen alakuló párbeszéd.[4]  

Pásztor az elmondottakat nagyjából megismételte az újvidéki RTV Napjaink című október 7-i műsorában is.

Ez azonban nem minden. Április elején újságírói kérdésekre Pásztor azt is elmondta, hogy szerinte „nem beszélhetünk magyarverésekről”. – Azokban az esetekben, amikről tudok, a bántalmazás nem azért volt, mert [az áldozatok] magyarok”, hanem mert a támadók „igyekeztek levezetni a feszültséget, és mivel ők tízen voltak, a magyarok meg hárman, akkor egyszerűen elkezdték kergetni őket”, mondta Pásztor.[5]

Éppen ezért nem kell csodálkozni azon sem, hogy amikor Szerbiában tartózkodott Knut Vollebaek, az EBESZ nemzeti kisebbségügyi biztosa, úgy nyilatkozott, hogy „a kisebbségek kérdése nem képez akadályt Szerbia európai útján”. Vajon miért is képezne? Hiszen Pásztor szerint is minden rendben. Aki pedig ezt másképp gondolja, az a VMSZ szerint kártékony.[6]

Tények hiányában

A VMSZ-nek hét éve van képviselője (a szerb parlamenti küldöttség keretében) az Európa Tanácsban (ET). Dr. Gaudi-Nagy Tamás, az ET magyar küldöttsége tagjának elmondása szerint „az elmúlt három évben igazából nem látott, nem hallott olyan nyilvános rendezvényről, amelyen a VMSZ képviselője látványos eszközökkel bemutatta volna a vajdasági magyarok helyzetét”.[7]

Strasbourgban, az egyes európai országok képviselőivel (a hollandokkal, katalánokkal, finnekkel, oroszokkal, angolokkal, wellsiekkel, törökökkel, stb.) való találkozókon is azt tapasztalhattuk, hogy általában keveset tudnak a Vajdaságról, az itteni magyarok helyzetéről pedig még ennél is kevesebbet. Elmondható ez sajnos a szerb parlament, de a Vajdasági Képviselőház tagjairól is. 

Pásztor István – a tőle megszokott stílusban – „kártékonynak” nevezte a strasbourgi fellépésünket. Holott azt a munkát végeztük el, amit a VMSZ-nek már korábban meg kellett volna megtenni: Bemutattuk a délvidéki magyarok helyzetét, beleértve a jogsértéseket is.

Elmondtuk: Az utóbbi tíz évben 40 ezerrel csökkent a magyarok száma. Továbbra is növekszik az elvándorlás, folyamatban van magyar nyelv sorvasztása, az anyanyelvű oktatás leépítése, a kultúra elszegényedése, nem szűnnek a magyarellenes incidensek, stb. Mindezt adatokkal is illusztráltuk.

Hangsúlyoztuk, hogy a Szerbiában élő őshonos nemzeti kisebbségeket is teljes mértékben megilletik a kollektív jogok, mint bármelyik másik népet. Szükségesnek mondtuk, hogy Szerbia még az EU-csatlakozás megkezdése előtt megnyugtatóan rendezze az itteni magyarok helyzetét. Nyílt és tárgyilagos vitára szólítottunk fel a nemzeti kisebbségek helyzetéről.[8]

Ezt nevezte Pásztor István, a VMSZ elnöke károsnak. Állításainak igazolására azonban – a nagyszámú és -terjedelmű, többnyire üres szólamokkal telített – interjúiban egyetlen tényt sem tudott felhozni. Még a saját környezetében – a Tartományi képviselőházban – se nem biztosította a magyarok részarányos képviseletét. A 120 tagú Tartományi Képviselőházban jelenleg 7 VMSZ-es képviselő ül (5,83%), miközben a magyarokat – az összlakosság való 13% százalékos részvételük alapján – a képviselői helyek ugyanennyi százaléka, tehát legalább 15 hely illeti meg. A tartományi közigazgatásban foglalkoztatott magyarok száma alig a fele a lakosságban való részvételüknek (6,48%.).[9] Aztán arról se nincsen tudomásom, hogy az általa irányított Tisztelt Ház meghozta volna a Statútum 26 (2) szakaszában előírt rendeletet a latin betűs írásmód használatáról a hivatalos szervekben, stb. Netán ezt kellett volna mondanunk: „Szerbiai már minden feltételt teljesített az uniós csatlakozáshoz”?

Autonómiát!

– Pártjaink elérkezettnek látják az időt arra, hogy újból benyújtsák követelésüket a vajdasági magyar perszonális és területi autonómia létrehozására – olvasható a Magyar Egység Párt, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Remény Mozgalom, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, és a Vajdasági Magyar Demokrata Párt 2013. október 1-jén Zentán megtartott egyeztető tanácskozásáról kiadott közleményében.[10] A tanácskozáson – „bár meghívást kapott” –, a Vajdasági Magyar Szövetség, mint a közleményből kitűnik, „ezúttal sem nem képviseltette magát”.[11]

A VMSZ-nek egyszerűen nincsen elképzelése se követelése a vajdasági magyarság helyzetének, problémáinak rendezésére.

A Kasza-Pásztor-Várady-Józsa-Korhecz ötös az utóbbi évtizedben nem tudott sajnos eredményt felmutatni. Tanúi vagyunk közösségünk felbomlásának. „Szépen csendben folyik a falvaink, városaink kiürülése”,[12] a szegénység és a nyomor eluralkodása.[13] (Korhecz Tamás a napokban már elismerte „a vajdasági magyarok képzettségi hátrányát, alulképzettségét szülőföldjükön”.[14]) Érdekes lenne viszont megtudni, hogyan alakult Pásztor István és környezetének, valamint párttársainak a vagyoni állapota az utóbbi tíz évben.   

És mit mond minderre Pásztor István? Azt, hogy „kártékonyak” vagyunk. Kártékonyak, mert elmondtuk az igazságot. Érdekes, hogy Pásztor interjúiban szerepelnek az „általános realitás”, a méltányosság”, „a kimértség” és „az őszinteségen alakuló párbeszéd” szavak, csak éppen az igazság szót nem említi. Az igazság pedig előbb-utóbb úgyis kipattan. Aki viszont az igazságot kerüli, vagy elhallgatja, nagy bűnt követ el.    

 Hallgassunk, vagy elmondjuk? Ki okoz kárt a közösségnek, aki elmondja, vagy aki elhallgatja a problémákat? Ez most a hamleti kérdés. Pásztor István szavai szerint mindenkinek „szíve-joga”, hogy elmondja, vagy ne mondja el azt, ami bántja. Most eljött az idő, amikor tovább már nem hallgathattunk és elmondtuk, hogyan látjuk mi a közösségünk helyzettét. Pásztornak pedig – a tisztségeiből kifolyólag – nem csak „szíve-joga”, lett volna, hogy ezt elmondja, hanem kötelessége is, hogy az érdekében tegyen is valamit.

Srasbourgban megtettük az első lépést a vajdasági magyarok helyzetének ismertetése, rendezése érdekében… Nem kívánunk egyebet, mint a Szerbi által a nemzetközi egyezményekben és a belső jogszabályok által is vállat nemzeti kisebbségjogi kötelezettségek maradéktalan teljesítését. Ezt viszont senki meg nem tilthatja. 

Újvidék, 2013. október 9.

Bozóki Antal



[2] kuruc.info: A VMSZ elnöke károsnak nevezte Gaudiéknak a délvidéki magyarságért végzett munkáját: http://kuruc.info/r/3/118463/
[4] Varjú Márta: Az emberek örömmel fogadták a segítséget. Magyar Szó, 2013.- október 5. 1. 3. 
[5] Nem Kánaán, de ne is Belfast. http://www.origo.hu/nagyvilag/20130324-riport-a-temerini-incidensekrol-es-a-vajdasagi-helyzetrol.html, 2013. 04. 05. 12:11. Lásd még a 2-es alatt idézett írást.
[6] Lásd a 2-es alatt idézett írást.
[7] Stúdióbeszélgetés Bozóki Antallal és Kis Ervinnel: http://www.youtube.com/watch?v=JNyIqQB6KV8&feature=youtu.be 
[8] Bozóki Antal: Nyíltan a nemzeti kisebbségek helyzetéről.
http://bozokiantal.blogspot.com/2013/10/nyiltan-nemzeti-kisebbsegek-helyzeterol.html
[9] Lásd Tartományi Ombudsman éves jelentéseit [Godišnji izveštaj o radu Pokrajinskog ombudsmana za … godinu], amelyek megtalálhatók az intézmény honlapján: http://www.ombudsmanapv.org/ombjo/index.php/dokumenti/38-godinji-izvetaji5
[11] Uo.
[12] Kabók Erika: Csendes elvándorlás. Magyar Szó, 2013. augusztus 24., 1., 14., vagy http://www.magyarszo.com/hu/2076/hetvege/100671/Csendes-elv%C3%A1ndorl%C3%A1s.htm
[13] Beta: Vučić: Szerbia csődközelben, Magyar Szó, 2013. október 7. 1.
[14] s.l: A képzettségi hátrány leküzdésért. Magyar Szó, 2013. október 7. 1. 4.
Tags: