Jegyzőkönyv Gaudi-Nagy Tamás elmúlt 8 év szabadságjogi jogsértéseiről készített emberi jogi jelentésének 2010, november 26-i albizottsági vitájáról

A teljes jegyzőkönyv ide kattintva letölthető, mely tartalmazza a jelentéstervezet albizottsági vitájában elhangzott összes hozzászólást, így Gaudi-Nagy Tamásé mellett Gulyás Gergely, Morvai Krisztina, Révész Máriusz, Szabó Tímea és Wittner Mária véleményét is.

A jelentéstervezet elfogadásáról 2010. december 8-án 10 órakor kezdődő ülésén dönt az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága.

Gaudi-Nagy Tamás elhangzott előterjesztői felszólalása alább külön is olvasható:

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm, elnök úr. Szeretettel üdvözlök minden kedves megjelentet. Úgy gondolom, történelmi pillanat részesei vagyunk mindannyian, hiszen az az elmúlt 8 év, amit magunk mögött hagytunk, mint látható, az élet szinte minden területén rendkívüli pusztításokat, károkat okozott. Különösen egy olyan jogterület volt, ami az én szakterületemen a végletekig kirívó drámát eredményezett, ez pedig a szabadságjogok területe. Minden jogállam arról ismerszik meg, hogy a polgárai számára milyen módon biztosítja és védi az alapvető jogokat, amelyeket nemzetközi egyezmények és ennek megfelelően a magyar hatályos jogszabályok is biztosítanak, illetve biztosítottak.

Ez papír szerint így is volt. Azonban az elmúlt 8 év fő üzenete, amikor szocialista-liberális, illetve szocialista kormányok vezették Magyarországot, hogy lényegében azt a széles körű társadalmi ellenállást, ami kibontakozott a kártékony kormányzati tevékenységgel szemben, karhatalmi eszközökkel, államhatalmi eszközökkel megpróbálták megtorolni, meggátolni. A szabadságjogokat gyakorlókat, azokat, akik a gazdaság, a nemzet életlehetőségeit súlyosan csorbító intézkedésekkel szemben szót emeltek, szervezeteket hoztak létre, tüntettek, célkeresztbe vették. Az elmúlt 8 év alatt, ahogy a jelentésem összefoglalja, több tucat kirívó, nemzetközi mércével mérve is kirívónak nevezhető jogsértéseket követtek el a szabadságjogok -- véleménynyilvánítási jog, gyülekezési jog, egyesülési jog -- gyakorlóival szemben. Azóta, és ez a legfontosabb része a jelentés eszenciájának, jogerős bírósági ítéletek, az időközben létrehozott rendőrségi panasztestület, az állampolgári jogok országgyűlési biztosa számos esetben mutattak rá a jogsértésekre. És ugyanilyen fontossággal ki kell emelni a jogvédő szervezetek álláspontját.

Ez a részjelentés tehát tulajdonképpen az elmúlt 8 év látlelete szabadságjogi szempontból. Azt gondolom, mindenki számára be fogja mutatni azt, hogy mi a valós mérleg, milyen módon éltek vissza az államhatalommal a Medgyessy-, Gyurcsány-, Bajnai-kormányok vezetői, képviselői. Hogy miképpen használták a rendőrséget, sajnos, nem egy esetben az ügyészséget, sőt, bíróságok egyes tagjai sem tudták sajnos kivonni magukat az alól a korhangulat, korszellem alól, ahol tulajdonképpen egyfajta elvárássá fogalmazódott meg, hogy igenis meg kell büntetni azokat, akik tiltakoznak, akik ellenállnak.

Ennek szemléletes példái vonulnak végig. Két időszakra bontható az elmúlt 8 év szabadságjogi jogsértéssorozata, jól tagolhatóan más intenzitással és más módon történtek ezek a jogsértések. 2006 ősze előtt kevésbé volt erőszakos, de mindenképpen szisztematikus volt. Akkor a társadalmi ellenállás sem volt még annyira erős és megszervezett, de akik kimentek az utcára akár a Medgyessy-Nastase koccintás ellen tiltakozni, akár magányos tiltakozóként lettek tüntetőnek nyilvánítva, akár a Gyurcsány-villa előtt kívántak volna tüntetni, ezt a hatalom minden esetben rendőrségi eszközökkel megakadályozta, és megtorló eljárásokat indított.

2006 őszének véres drámája volt a csúcspont ebben a szabadságjogi jogsértéssorozatban, amikor valóban a szemkilövésig, csonttörésig, kínzásokig elmenően már büntetés-végrehajtási intézményekbe is belopózott és kiterjedt az állami erőszak. Mint ahogy az albizottság munkája során föltártuk, ügyészségek, bíróságok sajnos futószalagon működtek közre olyan döntések meghozatalában, ahol személyes szabadságuktól fosztottak meg vagy tiltakozókat, vagy megemlékezőket, vagy olyanokat, akik valóban semmilyen politikai motivációt nem táplálva magukban, tartózkodtak rossz időben rossz helyen. De köztük még sincs különbség, mert ugyanúgy célkeresztbe került tehát mindenki, aki aktív ellenállója volt ennek az időszaknak.

2006 után a fő tanulság az volt, és ezt emeltem ki, ilyen eseteket tudtam nagy számban föltárni, amelyekben már sokkal keményebb eszközöket alkalmaztak, mint 2006 előtt. Tehát most már azt lehet mondani, hogy ebben az időszakban rendszeressé vált a nemzeti ünnepek állami karhatalmi eszközökkel történő folyamatos terrorizálása, megzavarása. Lényegében egyreszűkültek a szabadság körei, és eljutottunk a kordonerdő időszakához, amikor már az összes ellenzéki szervezeti vagy nemzeti megemlékezésen, nem kormánypártinak minősülő tüntetésen, megmozduláson már kordonerdőbe zárva, rendőri sorfallal körítve tudtak a tüntetők tüntetni, ha egyáltalán tudtak. Mert ugyanakkor a tüntetésbetiltási gyakorlata is olyan volt a rendőrségnek ebben az időben, hogy már régen a '89 előtti kommunista rendszer engedélyezési gyakorlatát alkalmazták. Volt itt templomba szorult emberekkel szembeni erőszak, volt itt szó olyan vonulók körbekerítéséről, akik valójában semmit nem követtek el. Azt gondolom, ebben teljesen következetes volt a rendszer. Újságírók kerültek a hatalom megtorló eljárásainak fókuszába, kormányellenes, Gyurcsány-ellenes tüntetők vagy éppen a Szabadság téri szovjet emlékmű ellen tüntetők. Nagyon vegyes a kép.

Itt nem lehet semmiképpen azt sem elhallgatni, hogy a mai napig is tartanak egyes eljárások. A jogvédők nagyon kemény küzdelmet folytattak, és azért azt büszkén el kell mondjam, hogy a Nemzeti Jogvédő Szolgálat, amelynek ügyvezetője vagyok, és amely szervezet nagyon sokat tett 2004 óta, működésének beindulása óta a szabadságjogok védelme érdekében. Ezt a jelentést a Nemzeti Jogvédő Szolgálat saját jelentésének fogadta el, és abból az esetjogból táplálkozik, ami nálunk merült fel. Ahogy említettem, mind a mai napig folynak eljárások. Ezért külön pontban említettem meg az úgynevezett koncepciós eljárások kategóriáját, a 2.21. pontban, ahol fideszes volt állami tisztségviselőktől kezdve a Magyar Nemzetnél dolgozó újságírón át a rendőrség tevékenységét szakszervezeti vezetőként kritizáló főtitkár ellen folytak megtorló, koncepciósnak tekinthető büntető- és szabálysértési eljárások. Ez érintett olyan mozgalmakat is, amelyek a jog talaján szerveződtek, majd az állam ezeket áttolta a jogon kívüliség, a jogellenesség talajára, gondolok itt a Magyar Gárda Egyesületre, amely tárgyában született a legfelsőbb bírósági feloszlató ítélet, amelyet vitatnak az érintettek, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság előtt van az ügy.

Ami pedig ezt követően bekövetkezett, a jogalkalmazás és a jogalkotás eszközét szisztematikusan használták olyanokkal szemben is, akik ráadásul még az ítélet szerint sem lettek volna üldözhetők, hiszen az egyesülési jog elidegeníthetetlen joga minden embernek, és maga az ítélet is rögzítette, hogy nincsenek eltiltva attól, hogy ha egy szervezet föloszlott, akkor más formában folytassák azt az eszmeiségű munkát. Ebbe a körbe tartozik még az a mozgalom is, amely 2007-ben jött létre, a Hunnia Mozgalomról van szó, 17-en vádemelés alatt állnak, Budaházy György és társai. Nagyon súlyos bűncselekményekkel vádolják őket, de ennek részeként Budaházy György és társai most már több mint másfél éve előzetes letartóztatásban vannak a Kozma utcában. Volt két héttel ezelőtt egy kihelyezett ülése az alkotmányügyi bizottság végrehajtást ellenőrző bizottságának, ahol az előzetes letartóztatás intézménye komoly kritika alá került, nemcsak a jogvédők, nemcsak ellenzéki képviselők, de az ügyvédi kar, az ügyészség és a bv-intézmények képviselői részéről is.

Nagyon sok szomorú emlék szakad fel ezen esetekből, amelyeket végigtekintettem. Úgy gondolom, egy nagyon fontos alapelvet kell szem előtt tartanunk, amikor vitára bocsátjuk ezt a javaslatot, és erre kérem képviselőtársaimat. Számomra mint jogvédő számára ez az ügy alapvető kérdés, hogy valóban le lehessen tenni ezt a látletetet az asztalra, vagy legalábbis ezen látlelet legyen része az Országgyűlés döntéshozatalának, tehát álljon mögé minden emberjogi elkötelezettségű képviselőtársam, mert, úgy gondolom, itt a pártpolitikának semmi keresnivalója nincs ilyen típusú ügyben. Egy gárdista vagy egy rossz időben rossz helyen tartózkodó ember, vagy a Hunnia mozgalom aktivistája, vagy a Fidesz olyan képviselője, akit kordonbontás miatt vontak eljárás alá, ugyanúgy elszenvedője volt az elmúlt 8 év rendszerének, ők mind-mind egy közös cél érdekében küzdöttek, mégpedig azért, hogy ez az emberellenes és nemzetellenes rendszer végül is megbukjon, amelyről különösen 2006 ősze után vált nyilvánvalóvá, hogy hazugságon és a választók megtévesztésén alapul.

Ennek a következtetésrendszerét szerettem volna így levonni. Nagyon bízom abban, hogy ez a tükör arra is fogja inteni a mostani hatalomgyakorlókat, hogy soha semmilyen formában, se részben, se egészben ne folytassák azt a gyakorlatot, amit az elmúlt időszakban az állam megvalósított. Kifejezetten szakítsanak azokkal a jogszabályokkal vagy azokkal az eljárásokkal is, amelyek az előző rendszer hordalékaként, nagyon negatív következményeként még mindig itt vannak előttünk. Ezzel bocsátom vitára a javaslatot, kérem képviselőtársaim támogatását.