Miért nem lenghet magyar zászló a felvidéki Komáromban? - Ez a jogfosztás szimbóluma!

Tavaly ősszel dr. Morvai Krisztina EP-képviselővel döbbenten szembesültünk azzal, hogy a 70 %-os magyarságú felvidéki Komáromban 1649 óta működő, jelenleg 600 diák okítását végző magyar tannyelvű Selye János Gimnázium homlokzatán nem leng magyar zászló, csak a szlovák és EU lobogó. Ilyen Baszkföldön vagy Dél-Tirolban elképzelhetetlen lenne. Ez megalázó és sértő minden magyar számára, a jogfosztottság szimbóluma, ezért tűrhetetlen."Nem vehetik el az önbecsülésünket, ha mi nem adjuk oda."- írja Gandhi, igaza van. Ebben a rövid filmben a szlovák hatóságok üldözése ellenére a magyarságért bátran kiálló Fehér István tanár úr (aki ebben az intézményben tanít földrajzot) mutatja be ezt a képtelen helyzetet és arról beszél, hogy mit lehet és kell tenni az őshonos felvidéki magyar közösség jogainak kivívásáért.

Krisztina jogosan írja: "mind „Csonka-Magyarországon”, mind az elszakított területeinken olyan emberek hozhatnak változást, akiknek a szívük és az eszük egyaránt a helyén van..." Krisztina fenti gondolata a mottója a Nemzeti Jogvédő Szolgálatunknak Krisztinával közös felvidéki jogvédő-monitorozó útjáról szóló újabb tudósításnak. Korábban hatalmas visszhangott és százezer megtekintés feletti érdeklődést váltott ki a szintén a felvidéki Komáromban a vasúti pályaudvaron forgatott filmünk, amely leleplezte az ott tomboló szlovák nyelvi terrort.

A magyar állampolgárság felvétele miatt szlovák állampolgárságától megfosztot bátor és nemes lelkű tanárember a filmben elmondja: a magyarok - legalábbis számbelileg - egyáltalán nem „kisebbségben”, hanem abszolút többségben élnek még ma is, elszakított területeink számos pontján, így a fevidéki Észak-Komáromban (Révkomáromban) is mégis másodrangú polgárok. Krisztina azt is jogosan írja, hogy annak érdekében, hogy létszámuk és számarányuk ne csökkenjen tovább, és hogy méltóságban és teljes jogúan éljenek szülőföldjükön, egyfelől a bátor és szókimondó emberek nyilvános szerepvállalására lenne szükség, másfelől pedig arra, hogy hazánk, az Európai Unió és más nemzetközi szervek határozottan megköveteljék az őshonos nemzeti közösségek egyéni és közösségi jogaira vonatkozó normák és nemzetközi szerződések, ajánlások betartását. Ebből következne, hogy Felvidéknek, Délvidéknek, az erdélyi magyarságnak és Kárpátaljának ugyanúgy járna a teljes körű és tényleges autonómia, mint ahogy az teljesen természetes például Dél-Tirolban, Baszkföldön, vagy más modellértékű európai autonóm területeken (pl. Frízföld). 

Ennek kivívása hazánk felelős vezetői, a nemzetközi szervezetek, a magyar és európai parlamenti képviselők, a civil szervezetek és általában a bátor, nemes lelkű és tettrekész magyar emberek közös feladata. 

Erdély, Felvidék és Délvidék után készülünk az újabb jogvédő-monitorozó utunkra, ezúttal Kárpátaljára szeptember végén. Különös időszerűséget ad ennek a kárpátaljai magyarok totális jogfosztását eredményező, gyalázatos, nemzetközi joggal ellentétes ukrán nyelvtörvény minapi elfogadása. Természetesen ismét beszámolunk tapasztalatainkról, feltéve, ha egyáltalán beengednek minket ebbe, a nemrég hatalmas európai ovációval (sajnálatos módon hazánk feltétel nélküli támogatásával) EU társult taggá vált, vízummentességet kapott és a nagyszámú (több mint 20 %) nem ukrán nemzeti közösségeket elnyomó államba, amelyhez a soknemzetiségű Kárpátalja jelenleg tartozik.

"Sosem tudhatod, milyen eredményei lesznek a cselekedeteidnek, de ha nem cselekszel, eredményük sem lesz." (Gandhi)

Dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, 

a Nemzeti Jogvédő Szolgálat (www.njsz.hu) ügyvezetője