Növekvő társadalmi felháborodás a 6 milliárdos holokauszt presztízs-emlékhely kapcsán

Ahogy Navracsics Tibor Igazságügyi- és Balog Zoltán az Emberi Erőforrások Minisztériumát vezető miniszterhez írott levelében Gaudi-Nagy Tamás is kifejtette, mindenkinek joga van az áldozatokra történő emlékezéshez, az pedig vitathatatlan, hogy a második világháborúnak is számtalan gyermek esett áldozatául - úgy zsidó mint magyar vagy akár német.

Azonban a jogállamiság próbáját nem állja ki, hogy az adófizetők pénzéről a megkérdezésük és beleegyezésük nélkül, a nyilvánosság szisztematikus kizárásával döntsünk. A mai napig teljes titok övezi, hogy a 6 milliárd forintra előirányzott legújabb Holokauszt emlékhely megépítését miért nem bocsátották előzetes társadalmi vitára, milyen tematika szerint és mire oktatnák ott a tanulókat.

Ahogy egyre több és több emberhez jut el a presztízs beruházás ténye, úgy egyre nagyobb felháborodást vált ki, miközben egyes hírek szerint a 6,2 milliárd (azaz hatmilliárd-kétszázmillió) forint csupán az épület és a terület kialakításának a költsége, ehhez még hozzájön az intézmény, a "kiállítás" és a központ kialakításának, működtetésének a költsége...

A helyzet tarthatatlanságát talán mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hazai zsidóság képviselői közül is egyre többen éles kritikával illetik a tervezett beruházást.

Az egyre növekvő társadalmi felháborodás nyomán szerveződött egyik Facebook-csoport IDE kattintva elérhető.

Alább Gaudi-Nagy Tamás levele, melyet írásbeli kérdés formájában juttatott el a minisztereknek:

Kérdésem bevezetőjében mindenekelőtt rögzíteni kívánom, hogy tiszteletben tartom mindenkinek a jogát az áldozatokra történő megemlékezéshez, és egy pillanatig sem vitatom, hogy a második világháborúnak is számtalan gyermek esett áldozatául - úgy zsidó mint magyar vagy akár német. Az utókornak jogai és kötelezettségei vannak mind az áldozatok, mind a hősök felé, melyet magam részéről sem a Kormánytól, sem Magyarország bármely vallási vagy más egyéb közösségétől el nem vitatnék.

Ugyanakkor nem lehet nem észrevenni, hogy a 2014. évi költségvetési kiadások között kiemelten jelenik meg a Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központ projekt megvalósítására szánt összeg. Az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek és kiadások címet viselő fejezet 2-es címszámának („Az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások”) 1-es alcímének („Felhalmozási jellegű kiadások”) 6-os jogcímcsoport számán olvasható Holokauszt Gyermekáldozatainak Emlékhelye – Európai Oktatási Központ létrehozásával kapcsolatos kiadásokra a Kormány Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről címet viselő törvényjavaslatban 6208,0 ezer, azaz hatmilliárd-kétszáznyolcmillió forintot különített el. Nem kívánom oldalakon keresztül elemezni, hogy ez hányszorosa az iskolatej vagy különböző gyermek- és ifjúságvédő, tehetséggondozó programokra elkülönített összegeknek. A gyermekáldozatokról pedig önkéntelenül is azok a magzatgyilkosságok jutnak eszembe, melyek az Alaptörvény vonatkozó rendelkezésével (II. cikk: „…a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”) élesen szembemennek, és amelyre évi több száz millió forint jut a költségvetésből. Csak a tavalyi évben művi terhesség-megszakítás egyéni térítési díjra 545 millió forintot különítettek el, amely összeg jócskán túlmutat a nemi erőszak, a vérfertőzés, valamint az anya életét veszélyeztető terhesség és a méhen belüli súlyos rendellenességek esetén végrehajtott orvosi beavatkozások anyagi vonzatán. Fájó aránytalanságot lehet felfedezni, hogy míg a magzatgyilkosság megelőzésére, a még megmenthető életek védelmében pusztán az örökbefogadást népszerűsítő plakátkampányt indítottak, addig a Holokauszt gyermekáldozatainak emlékére milliárdokat költenének.

Ugyanis kétségtelen tény, hogy egy kiemelten magas összegről van szó, mely jelentkezik hazánk költségvetésében, és amellyel kapcsolatban a közvéleménynek joggal merültek fel kétségei (a legnépszerűbb közösségi oldalon külön csoportban ezrek foglalkoznak a témával), és joggal várják a pontos és gyors tájékoztatást az erre a célra szánt összeg tételenkénti megjelöléséről.

A nyilvánosság a közhatalom demokratikus működésének próbája. Ahhoz, hogy a mandátumot szerzett országgyűlési képviselők lelkiismeretesen, tudásuk legjavát adva járjanak el adott esetben egy óriási költségvonzatú emlékhely megépítése kapcsán, annak részleteiről tájékoztatni tudják a választópolgárokat, majd a közérdeket szem előtt tartva megfelelő javaslatokat tegyenek a Kormány és az Országgyűlés felé, ahhoz az emlékhely kialakításával kapcsolatos alapvető információkkal rendelkezniük, rendelkeznünk kell. Tekintettel arra, hogy a tervezett emlékhely kapcsán üzleti titokról vagy éppen szerzői jogi törvény alapján szerzői jogi védelemről nehezen beszélhetünk, egyértelműen nem minősített adatról van szó, ezért a nyilvánosságra tartozhat és tartozik is, hogy a megtakarított adóforintokból a megjelölt több milliárdos előirányzott összeg miként jön ki.

Egy demokratikus jogállamban a polgároknak joguk van arra, hogy az életükre alapvetően kiható döntéseket, az azokat alátámasztó indokokat és a döntéshozatalban részt vevők szakmai álláspontjait megismerjék. A közérdekű adatok aránytalan korlátozása lenne, ha egy ilyen nagyságrendű, a költségvetésben szereplő tétel kapcsán az országgyűlési képviselők nem tudnának az állampolgárok kérdéseire választ adni, márpedig jelenleg mi, nemzeti ellenzéki képviselők semmiféle konkrétummal nem rendelkezünk a tervezett emlékhely kialakításával kapcsolatban.

Tisztelt Miniszter Úr!

Megítélésem szerint hazánk jelenlegi erőforrásai nem teszik lehetővé, hogy milliárdos emlékhelyet alakítsunk ki. Különösen nem ebben a formában, mely alapján a holokauszt gyermekkorú áldozatainak emlékhelyét alakítanának ki, míg a Felvidékről kitelepítettek a mai napig nem kaptak jóvátételt, mint ahogy a kommunista diktatúra általi kitelepítéseket például magzatként át- és megélt személyek kárpótlásáról sem akar hallani a kormányzat, úgy, hogy méltányosságot nem hajlandó gyakorolni esetükben, nemhogy a kommunista diktatúra által megbecstelenített magyar asszonyoknak vagy akár a meggyilkolt gyermekeknek emlékművet állítsanak. Persze mint arra fentebb utaltunk ez nem is lenne helyes. Kérem, ne hergeljük a társadalmat olyan irányba, amelybe Heller Ágnes és társai szeretnék hergelni, gyűlöletkampányt folytatva Magyarország ellen. Ne tegyük ezt, legyünk mértéktartóak és visszafogottak. Nem tartható, hogy 5 millió forintot költünk a határon túli magyar emlékhelyek támogatására, több mint 6 milliárdot pedig egy olyan emlékhelyre, melyet a meglévő Terror Háza Múzeumban vagy a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban is ki lehetne alakítani. Ez rendkívül aránytalan.

Érthetetlen az is, hogy a több mint hatmilliárdos összeg felhasználásáról oly módon kívánnak dönteni, hogy azt nem is bocsátották előzetesen társadalmi vitára, az elkészített tanulmányokat, terveket nem csak a polgárok, de nemzeti ellenzéki képviselők sem láthattuk. Fontos lenne tudni azt is, hogy az Európai Oktatási Központ projektjeként kiket és mire szeretnének tanítani, mindezt milyen tematika alapján? Ennek kidolgozásakor miért nem volt lehetőség javaslatot tenni a bevonni kívánt szakértők személyével kapcsolatban? Miért kell több mint hatmilliárd forintról ilyen módszerrel, a polgárok minimális bevonását is tudatosan kikerülve dönteni? Egyáltalán miért tesz különbséget a Kormány a történelem különböző szörnyűségei által értelmetlenül áldozatul esett életek között?

Kérem, szíveskedjen tájékoztatni arról, hogy a magyarság kulturális értékeit, tájait és történelmi sorsfordulóit, így a tragikus trianoni diktátum következményeit hiánypótló jelleggel, hasonló módszerekkel bemutató, Sorsok Háza analógiáján akár a Magyarság Házának is nevezhető intézményt mikor kívánják felállítani. Ezúton tájékoztatom, hogy egy ilyen intézményre hazánkban léptétekkel nagyobb igény lenne

A sajtóban olvasható hírek szerint a 6,2 milliárd forint csupán az épület és terület kialakításának költsége, ehhez jön majd még hozzá az intézmény, a "kiállítás" és központ kialakításának és működtetésének hírek szerint egyáltalán nem csekély költsége. Kérem, hogy szíveskedjék tájékoztatni arról, hogy a fenti információk megfelelnek-e a valóságnak, illetve tisztelettel kérem, adja meg pontosan az intézmény és kiállítás kialakításának költségeit, továbbá a működtetés tervezett költségeinek mértékét.

Egyúttal szeretném arról is a tájékoztatását kérni, hogy amennyiben a költségvetési törvényben a parlamenti többség által sajnálatosan elfogadott összeg valóban nem tartalmazza a kialakítás és működtetés költségeit, akkor milyen jogszabályi rendelkezés alapján merülhet fel a költségvetési törvényben tételesen fel nem tüntetett összegek erre a célra történő kiadása, továbbá ezen költségeket milyen feladatok rovására kívánják felhasználni. Kérem tájékoztasson arról is, hogy milyen erőfeszítéseket tettek Önök annak érdekében, hogy ezen, a - magas költségek miatt a társadalomban széles körben elutasítást és felháborodást kiváltó (több ezerre tehető a Facebook csoportokban nevükkel és arcukkal tiltakozók száma)- intézmény megvalósításának költségviselésébe bevonják a leginkább érintett és érdekelt hazai zsidóságot, Izrael államot, illetve a hazánkban működő izraeli vállalkozásokat. Annak is adja kérem okát, ha - nem várt esetben - Önök nem tettek volna egyáltalán kísérletet arra, hogy a nevezetteket a költségek viselésébe bevonják.

Kérem egyúttal arról is tájékoztasson, hogy miért nem veszik figyelembe Schweitzer József nyugalmazott Országos Főrabbi álláspontját és miért nem állítják le a beruházást, miután nevezett nyugalmazott főrabbi egyértelművé tette 2013. december 23-án (ld. Népszava), hogy  nem támogatja a Józsefvárosi pályaudvaron jövő tavasszal megnyíló múzeumot. Ismertté vált levelében azt írja, "A helyszín megválasztása nem megfelelő, mert a Józsefvárosi pályaudvar nem köthető a hazai zsidóság tömeges deportálásához, beleértve a gyermekek deportálását is. Ha már felvetődött egy új holokauszt emlékezethely kialakítása, erre az egykori budapesti gettó területén fekvő Rumbach utcai épülete lenne megfelelő."Szerinte az általa javasolt helyszín szimbolikáján és szakralitásán túl költségkímélőbb is lenne. Hozzá tette: "Csatlakozva Konrád György barátom javaslatához, legalább a költségkülönbözetet fordítsák a Magyarországon élő nélkülöző gyermekek javára." A Rumbach utcai zsinagóga nagyon rossz állapotban van, a tervek szerint a holokauszt jövőre esedékes 70. évfordulóján az épület is megújulna.

Kérem tájékoztasson arról is, hogy a beruházás miatt elköltözésre ítélet családokkal sikerült-e és ha igen milyen feltételekkel megegyezni, figyelemmel arra, hogy a sajtóhírek szerint ügyük nem rendeződött megnyugtatóan.

Kérem, hogy szíveskedjék rendelkezésemre bocsátani a Sorsok Háza és oktatási központ intézmény kivitelezésére vonatkozó szerződések 1-1 másolati példányát, továbbá a két intézmény megvalósíthatósági tanulmányát is.

Figyelemmel arra, hogy közpénzekkel kapcsolatos információkat kértem, ezért bízom kéréseim önkéntes teljesítésében, ennek elmaradása esetén bírósághoz fordulok.

Várom érdemi válaszát!

dr. Gaudi-Nagy Tamás