Nemzeti jogvédő megemlékezés a Farkasréti temetőben néhai dr. Balsai Szabolcs sírjánál
2024. július 25-én a Nemzeti Jogvédő Alapítvány és Nemzeti Jogvédő Szolgálat megemlékezést tartott az idén májusban elhunyt kiváló nemzeti jogvédő, dr. Balsai Szabolcs ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat egykori elnökségi tagja sírjánál a Farkasréti temetőben. Közleményünkben korábban már megemlékeztünk Róla, de miután utolsó útjára kísérésére a család kérésére szűk körben került sor, így mi most vettünk Szabolcstól végső búcsút, emlékét szívünkben örökre megőrizve. Dr. Zétényi Zsolt ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány elnöke és dr. Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője tartottak emlékező beszédeket és helyezték el a megemlékező nemzeti jogvédő kollégákkal együtt a szervezetek koszorúit Szabolcs sírjánál.
Az alábbiakban közreadjuk dr. Zétényi Zsolt emlékező beszédét:
"Barátaim!
In memoriam Balsai Szabolcs dr.
Farkasréti Temető
2024. július 25. 20 h.
Megrendüléssel és fájdalommal állunk kollégánk, harcostársunk és barátunk síremléke előtt a Farkasréti temetőben. Emlékezünk a 47 évesen elhunyt dr. Balsai Szabolcs ügyvéd társunkra, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnökségi tagjára. Gondolatban is felidézzük mindnyájunk által megtapasztalt emberi értékeit és megismert kiváló jogászi munkásságát,együttérzéssel gondolunk a család, különösen az árván maradt gyermeke fájdalmára.
Számos alkalommal fejeztük ki a gyász üzenetét, az immáron két hónapja történt döbbenetes halál miatt. Nekrológban is tudattuk gyászunkat a szélesebb közvéleménnyel. A Nemzeti Jogvédő Alapítvány kuratóriuma, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat elnöksége, minden tagja és támogatója érintett a szomorúságban…
Felidézem találkozásainkat, hiszen egy másik ember képe találkozások sorozatát is jelenti. Egy alkalommal a Teréz templomban távolról láttuk egymást,egyikünk sem volt egyedül, ő nem szokott oda járni, így a felfedezés igazán őszinte örömével köszöntött távolról. Másik találkozásunk az ügyvéd helyettesítéssel volt kapcsolatos. Kérésemre meglátogatott és a mindenkinek kötelező helyettes nevezésben szívesen vállalta a helyettes-társ szerepét. Egy személyiségvédelmi perben, aminek szélesebb hullámai is voltak a közvéleményben, okos tanácsot adott a történetkutatói intézet főigazgatójaként működő ügyfelem képviseletéhez… Minden alkalommal kifejezte őszinte segíteni akarását, együttérzését, örömét lelte a segítésben. Segítőkész jóságnak nevezem ezt az emberi magatartást… Édesapja a miniszter, majd alkotmánybíró Balsai István halála után jelezte: szeretné ha beszélgetnénk azokról a tapasztalatokról, élményekről, amelyeket édesapjával kapcsolatban szereztem, hiszen vele egy időben voltam országgyűlési képviselő, s az ő minisztersége idején többször beszélgettem vele, egyebek mellett az igazságtételről is. Szabolcsot mintha bántotta volna hogy nem ismerte eléggé, nem beszélgetett eleget édesapjával…Ilyen hiányérzete a jó embereknek van! Sajnos elmaradt a kért találkozás…
Utolsó beszélgetésünk során súlyos fájdalmakról számolt be, a trigeminus neuralgia, arcidegzsába gyötrelmeiről, amelyeket enyhébb változatban atípusos formában huszonéves koromban magam is megtapasztaltam. Szavaiból igen súlyos, gyötrelmes, fájdalmas állapotra következtettem. Ajánlottam gyógymódokat… Ez volt az utolsó telefon beszélgetésünk egy két hónappal halála előtt…
Szabolcs jóra érdemes jó keresztény ember, kiváló jogász és hazafi volt, szerette barátait és nemzetét. Rendszeresen fogadta leánya látogatását, s ezen alkalmak megelőztek minden mást. Gondoskodó ember volt, olyan, akihez szívesen fordult az ember segítségéért, mert érezte, hogy nem teher a számára a segítségnyújtás, hanem őröm… Tudom. hogy a 2006-os állami terror, az azt követő megtorlások, és a balliberális kormányzat 2010-ig tartó, ellenállók alapvető jogait sértő önkénye kapcsán számos jogsértett védelmét, jogi képviseletét látta el kiválóan és főként eredményesen. Számos itt nem említett sikeres ügye volt…
Barátaim! Ennyit tudtam mondani Szabolcsról, meggyőződésem hogy ő már jó helyen van. Nekünk van szükségünk vigaszra!
Keresztény emberként és jogászként, ítt a halottak birodalmában követelő erővel tolul fel a kérdés: Végleg eltűnik az ember a halállal, igaz e hitünk tanítása a feltámadásról, vagy ez csak olyan megnyugtató papos beszéd? Meggyőződésem, mert keresztény, s emberi bizonyosság, hogy a lélek halhatatlan, hogy van feltámadás, van külön ítélet, s a végső dolgokat csak mi látjuk most tükör által homályosan –amint az apostol írja– de ő már színről színre lát. S talán felteheti evilágon soha fel nem tett kérdéseit nem régen távozott édesapjának….
Nem fogadkozunk, hogy emlékét örökké megőrizzük, csak addig, amíg életünk fonala ér. Az örökkévalóság nem a mi birtokunk, ám Szabolcs már abban a birodalomban vár reánk, s majd akkor találkozunk vele az Örök Hazában, amikor elvégeztük a Gondviselés által reánk rótt feladatainkat embertársaink és hazánk javára.
Legyen irgalmas az Úr Balsai Szabolcshoz és üdvözítő kegyelmével segítse Őt! Legyen irgalmas mihozzánk, s adjon erőt, kedvet és bátorságot a további szolgálathoz, hogy – amint ezt Szabolcs tette – hasznosat és jót cselekedjünk Isten és hazánk dicsőségére!!"
