Nyílt levél a Fidesz és az MDF felelős vezetőihez és országgyűlési képviselőihez

Tisztelt Felelős Vezetők és Országgyűlési Képviselők! 

Mi, a magyar Nemzet sorsáért felelősséget érző polgárok csalódva és keserűen fogadtuk a 2002. évi országgyűlési választások vitatható körülmények között kialakult végeredményét, amelynek következtében az ország és a Nemzet életének meghatározásához nélkülözhetetlen közjogi hatalom ismét olyan erők kezébe került, akik már többször bebizonyították, hogy számukra nem a Kárpát-medencében élő Nemzetünk érdekeinek következetes képviselete és felelős szolgálata az elsődleges szempont. 
 

Csalódásunk és keserűségünk az új hatalom működésének első napjaitól kezdve csak fokozódott, mivel a nemzetellenes hatalombirtokosok gőzerővel hozzáláttak ahhoz, hogy az elmúlt négy évben hazánk kedvező irányba fordított hajójának kormányát ismét olyan vizek felé fordítsák, ahol végső soron zátonyok és vízesések között a pusztulás és megsemmisülés vár ránk és a mai napig még mindig elszakítottságban élő honfitársaink millióira. 
 

Alig telt el fél év és megállapíthatjuk, hogy a szociálliberális hatalom az élet minden területén elfoglalta hadállásait és kíméletlenül leszámolt vagy leszámolni készült azokkal a vívmányokkal, amelyeket eddig sikerült a nemzeti érdekek védelméért elérni. Az intézkedéseket magyarázó körmönfont és cinikus hivatkozások legtöbb esetben homályos nemzetközi kívánalmaknak való megfelelésről és szomszédos államok érdekeinek figyelembe vételéről szólnak. A nemzeti létérdek abszolút elsőbbsége szóba sem kerül.  

Ilyen körülmények között kezdődtek el és fejeződtek be a parlamenti pártok közötti egyeztetések az Európai Unióhoz való csatlakozással kapcsolatos alkotmánymódosításról. Megdöbbenve és keserű csalódással láttuk, hogy Önök szavazatukat adták ahhoz, hogy a nemzetellenes hatalombirtokosok és nemzetközi gazdáik számára oly fontos alkotmánymódosítás 2002. december 17-én elfogadásra kerüljön. Önök egyúttal abba is beleegyeztek, hogy a csatlakozásról szóló ügydöntő népszavazásra a tagjelöl tállamok közül a legkorábban, még a csatlakozási megállapodás aláírása előtt 2003. április 12-én kerüljön sor egy teljes mértékben félrevezető kérdés alapján: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a Magyar Köztársaság az Európai Unió tagjává váljon ?”. 

Teljesen érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy Önök ennek, a nemzetellenességét napról-napra kristálytisztán bizonyító hatalomnak anélkül adták meg immár a második alkotmánymódosításhoz szükséges támogatást, hogy ellentételezésül megkövetelték volna az elmúlt fél évben megtett nemzetellenes lépések azonnali visszavonását, továbbá a támogatás feltételeként kicsikarták volna a megkerülhetetlen közjogi és politikai garanciákat arra, hogy a tervbe vett, nemzeti érdekeket súlyosan sértő intézkedéseiket ne hajthassák végre, egyúttal pedig csak és kizárólag olyan döntések szülessenek, amelyek a nemzeti fennmaradás, gyarapodás és újraegyesítés céljait szolgálják. 
 

Bár nyilvánvaló, hogy Önök is nagyon jól kell tudják azt, hogy elsődlegesen milyen megtett és tervezett intézkedésekről van szó, mégis, emlékezetük felfrissítése érdekében néhány különösen kártékony hatású intézkedésre felhívjuk szíves figyelmüket:

• A státustörvény ellehetetlenítése, a minden kompromisszum nélküli, megfelelő pénzügyi fedezettel történő következetes érvényesítése, valamint a nemzeti újraegyesítés programjának folytatása helyett,
• A Széchenyi-terv leállítása, a magyar tulajdonú kis és középvállalkozások fokozott támogatása helyett,
• Állami tulajdonban levő, stratégai vállalatok eladása, azok nemzeti kézben való megtartása helyett,
• A büntető jogszabályok indokolatlan enyhítése, illetve a szólásszabadság és a gyülekezési jog tervezett elfogadhatatlan korlátozása,
• a 2012-es olimpiai játékok megrendezésének jogáért való jelentkezés várható elszabotálása,
• A közbeszerzések körében a magyar vállalkozások háttérbe szorítása a külföldi pályázókkal szemben,
• A közszolgálati médiumok szociálliberális megszállása, a közszolgálatiság és kiegyensúlyozottság érvényesítése helyett,
• Az egyházak állami támogatási rendjének elfogadhatatlan megváltoztatása, illetve keresztény egyházakkal szembeni egyéb hátrányos intézkedések,
• Tisztességes és a Nemzet ügyének elkötelezett köztisztviselők százainak indokolatlan elbocsátása, illetve egyidejűleg számos, kétes múltú és szakmailag kifogásolható személy pozícióba emelése,
• Az átvilágítási törvény kiürítése, az érintett személyek közéletből való eltávozásának kikényszerítése helyett,
• A családi gazdaságok helyzetének ellehetetlenítése,
• A NATO nemzetközi jogba is ütköző igényeinek szervilis és magyar katonák életét kockáztató kiszolgálása,

és még hosszan lehetne folytatni a sort. 
 

„A történelem az élet nagy tanítómestere”: tartja a közismert és régóta bevált mondás. Vannak egy Nemzet életében olyan sorsdöntő pillanatok, amelyeket ha képviselői nem használnak ki, lehet, hogy örökre elveszhet a lehetőségét annak, hogy ismét saját sorsunk kovácsa legyünk és ismét felül kerekedhessünk elleneinken.  

Szilárd álláspontunk szerint ez az alkotmánymódosítás ilyen történelmi pillanat volt, amelyet soha el nem évülő történelmi bűn volt nem kihasználni a Nemzet érdekében. Önök tudják a legjobban, hogy az Alkotmány módosításához az országgyűlési képviselők legalább kétharmadának az igen szavazata kell, azaz Önök, a parlamenti ellenzék nélkül ezt az alkotmánymódosítást a hatalom nem tudta volna megszavazni. 

Nem vagyunk elvi alapon ellenzői az Európai Unióhoz történő csatlakozásnak, azonban nem mindegy, hogy milyen rövid és hosszú távú feltételekkel és egyáltalán mikor kerül sor a csatlakozásra. Éppen ezért elfogadhatatlan az, hogy Önök elfogadtak egy olyan népszavazási kérdés feltételét, amely nem a konkrét és részletesen megismert feltételekkel történő csatlakozás kérdését teszi fel megválaszolásra, hanem egy önmagában értelmezhetetlen és ezért megválaszolhatatlan elvi kérdést, amelyre a mégis megadott válasz lényegében egy kitöltetlen, üres felhatalmazást jelent a hatalom számára.  

Másrészt az is érthetetlen, hogy vajon miért mentek bele Önök abba, hogy a népszavazás időpontja előzze meg a csatlakozási megállapodás aláírását, amikor ekkorra még nyilvánvalóan lehetetlen a végleges csatlakozási feltételek, illetve a csatlakozás következményeinek széles körű társadalmi megismertetése.  

A csatlakozási megállapodás közel 5000 oldalas szövege is csupán március végén lesz majd hozzáférhető. Ha a többi tagjelölt állam többsége (így Észtország, Lettország. Litvánia stb.) megteheti, hogy a népszavazást 2003. II. félévében tartja meg, akkor mi ezt miért ne tehetnénk meg? A csatlakozási megállapodások végső jóváhagyása tárgyában az egyébként vétójoggal rendelkező Európai Parlament is csak 2003. április 9-én határoz, a csatlakozási megállapodások aláírására pedig 2003. április 16-án kerül sor. 

Az Önök felelőssége az volt, hogy mérlegre tegyék, hogy ebben a soha vissza nem térő  pillanatban a Nemzet stratégiai érdekeit kívánják-e szolgálni vagy a külpolitikai ügyekben eddig mutatott hamis és téves konszenzuskeresési kényszertől hajtva lemondanak arról, hogy ezt az alkotmány biztosította tárgyalási pozíciót a Nemzet javára kamatoztassák.  

Meggyőződésünk, ha összemérjük a nemzeti érdekek szempontjából, hogy mi jelenthet nagyobb veszélyt Nemzetünk számára: a jelenlegi hatalom eddig megtett nemzetellenes intézkedéseinek fenntartása és tervezett intézkedéseinek kíméletlen végrehajtása vagy az, hogy esetlegesen néhány évet csúszik az Európai Unióhoz való csatlakozásunk; a Nemzet ügyének szolgálatára esküt tett politikus és országgyűlési képviselő számára nem lehet kérdéses a válasz.  

Mivel Önök ebben a sorsdöntő pillanatban nem az elsőként említett veszélyt ítélték elsődlegesnek, ezért sajnálatos módon nem marad más a nemzethű, elkötelezett, de politikai hatalom gyakorlásában részt nem vevő honfiak tömegei számára csak az, hogy keserűen és csalódással megállapítsák hogy a nemzeti érdekek következetes és megalkuvásmentes szervezeti szintű képviselete ma az Országgyűlésben nem biztosított. 

Önöknek kell viselni ezen soha el nem évülő bűn felelősségét, amelyért a Nemzet és az Úr ítélőszéke előtt mindannyian felelni fognak.  

Mindezt még azzal is tetézték, hogy 2003. február 10-én az Országgyűlés Európai Integrációs Nagybizottság ülésén négypárti nyilatkozatot írtak alá, amelyben a nemzetellenes hatalom pártjaival közösen kérték a választópolgárokat ennek a hamis népszavazási kérdésnek az igenlő megválaszolására annak ellenére, hogy Önök is nagyon jól tudják, sőt még utalásszerűen hangoztatják is, hogy a csatlakozási feltételei ebben a formában sértik a nemzeti érdekeket és hátrányosan megkülönbözető jellegük miatt nem felelnek meg az Európai Unió saját alapelveinek sem. 

Végül engedjék meg, hogy emlékezetükbe idézzük a bizonyára Önök által is nagyrabecsült, gróf Széchenyi István, a legnagyobb magyar két idevágó és teljesen időszerű gondolatát: 
 

„Mindennek megvan bizonyos pillanata, mely ha lepergett, örökre oda van erény s becsület, úgy oda van élet is és minden remény.” (Kelet népe 1841.) 
 

„Nem az a jellemteljes hazafi, ki kormány-tekintet vagy pártérdek alá sorozza a haza javát, de az ki a két elsőt állhatatosan és gyáva félelem nélkül mindig emennek rendeli alá.”

(Politikai programmtöredékek, 1847.) 
 

Budapest, 2003. február 24. 
 

56-os Magyarok Világszövetsége 

Bocskai Szövetség 

Honfoglalás 2000 Egyesület 

Horthy Miklós Társaság 

Ifjú  Magyarok Egyesülete 

Jobbik Magyarországért Mozgalom 

Jobboldali Ifjúsági Közösség 

Magyar Revíziós Mozgalom 

Magyar Szellemi Védegylet 

Százak Tanácsa 

Széchenyi Nemzeti Casino 

Trianon Társaság 

Vitézi Rend 

Dr. Bárándy Péter
igazságügy-miniszter