Pártpolitika Andor kabinetjében

Bíró-Nagy András uniós tisztviselőként csupán szólásszabadságát gyakorolja, vagy összeférhetetlenség áll fenn?

Andor László foglalkoztatásért, szociális ügyekért és társadalmi összetartozásért felelős EU-biztos kabinetjének egyik tagja, Bíró-Nagy András a bizottsági munkája mellett egy olyan hamburgi rendezvényen tartott előadást szeptember elején, amelyet kutatási területével – a Jobbik és a Fidesz politikájának összefonódása, illetve az európai radikalizmus – kapcsolatban megjelent könyv bemutatója alkalmával szerveztek.

A Jobboldali szélsőségesek Európában című, csaknem félezer oldalas, angol nyelvű kötet a német Szociáldemokrata Párthoz tartozó Friedrich Ebert Alapítvány jelentette, meg, és a Magyarországról szóló fejezetének szerzője Andor László munkatársa.

Tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság munkatársai pártpolitikai témákban nem fejthetnek ki tevékenységet, azzal a kérdéssel fordultunk mind az MSZP-s kormány által 2009-ben biztosnak ajánlott Andor László kabinetjéhez, mind José Manuel Barroso bizottsági elnök hivatalához, nem tartják-e munkájával összeegyeztethetetlennek Bíró-Nagy András közvetlen, nyilvános politikai szereplését.

Maros Sefcovic bizottsági alelnök hivatala „nem lát problémát” Bíró-Nagy András hamburgi szereplésével kapcsolatban – közölte az intézményi kapcsolatokért és adminisztrációért felelős szóvivő. Antony Gravili tájékoztatása szerint ugyanis az nem politikai tevékenység volt, hanem egy könyv bemutatója, amelynek Bíró-Nagy egyik szerzője is volt, mielőtt az Európai Bizottságnál megkezdte volna munkáját. Álláspontjuk szerint Andor munkatársa az előadáson magánemberként lépett fel, szabadságot vett ki, és a bizottság nem fizette költségeit. Harmadsorban – írta a szóvivő – „még akkor is, ha az politikai tevékenység lett volna (ami nem volt), a bizottsági hivatalnokoknak tökéletesen jogukban áll a szólásszabadság gyakorlása, feltéve, hogy a bizottsággal szembeni kötelezettségüknek eleget tesznek”.

A magyarországi aktuálpolitikai kérdésekben Németországban előadó Bíró-Nagy András korábban négy éven át a budapesti Policy Solutions nevű intézet igazgatója volt. Lakner Zoltán politológus szerzőtársával Az igazságos kormányzás felé címmel írt könyvét a budapesti Napvilág kiadó jelentette meg, amely nemrégiben a Németországban élő Dalos György Gorbacsovról írt könyvét is kiadta.

Megkérdeztük az Európai Parlament magyar néppárti delegációját is, hogy mi a véleményük Bíró-Nagy bizottságon kívül kifejtett tevékenységéről. Azt a választ kaptuk, hogy haladéktalanul levelet írnak Andor Lászlónak, amelyben azt is megkérdezik, az elmúlt négy évben milyen pénzügyi támogatásban részesítette akár ő, akár kabinetje Bíró-Nagy Andrást, aki 2013 januárjában csatlakozott a magyar biztos kabinetjéhez.

Ugyanezt a kérdést feltettük az Európa Tanács magyar tagjaként Strasbourgban járt Gaudi-Nagy Tamásnak. A Jobbik országgyűlési képviselője szerint Bíró-Nagy megszegte az uniós tisztviselőkre vonatkozó semlegességi szabályokat. Idézte az EU köztisztviselőire vonatkozó jogszabályokat is, amelyek alapján kétségbevonhatatlan, hogy Bíró-Nagy közszereplése összeférhetetlen hivatali munkájával. Kifejtette, „a szólásszabadsághoz való jogukat a köztisztviselők valóban gyakorolhatják, de eközben kellő lojalitást és pártatlanságot kell tanúsítaniuk, amely elvet sérti, ha egy uniós köztisztviselő pártpolitikai célokat szolgáló kiadványban publikál, és annak népszerűsítésében részt vesz”.

Gaudi-Nagy azt is elmondta, nemcsak Bíró-Nagy, hanem Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke is szerzője egy fejezetnek, aki így hasonlóképpen megdértette az összeférhetetlenségi szabályokat. Egy bizottsági forrásunk pedig azt mondta: ahogyan a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadói sem mondhatnak nyilvánosan, „magánemberként” olyasmit, ami rossz fényt vethet megbízóikra, ami akár egy árnyalattal is eltér az amerikai kormány hivatalos álláspontjától, úgy ezt egy európai bizottsági tisztségviselő sem teheti meg.

A Népszava című napilap 2012. április 17-i számában A Jobbik kottájából játszik a Fidesz címen megjelent cikkében méltatta Bíró-Nagy András szerzőtársával, Róna Dániellel Tudatos radikalizmus – A Jobbik útja a parlamentbe, 2003-2010 címen napvilágot látott tanulmányát. A cikk szerint a tanulmány „számos olyan ígéretet gyűjtött össze […], amelyet a Jobbik tett ugyan, a megvalósítást azonban már a kormánypártok vállaltak magukra”. E tanulmányban a két párt közötti azonosságot „bizonyító” olyan kitételek is szerepelnek, mint például az, hogy miként a Jobbik elnökségének meghatározó tagjai, úgy a Fidesz „vezérkara” is „összeszokott, kipróbált harcostársak”.

A részben Bíró-Nagy előadásában bemutatott könyv 250. oldalán azt írják, „a Jobbik által pártolt ideológiát a Fidesz-kormány hajtja végre (a parlamentben elfoglalt kétharmados többségével) egy némileg felvizezett változatban, de dogmaiban bármilyen nagyobb változtatás nélkül”. Leszögezik, „az éceszgéber Jobbik és a kormányhatalmat birtokló hatékony ügynök Fidesz súlyos, középtávú veszélyt jelent az olyan nyugati értékekre, mint a tolerancia, a kozmopolitizmus, a rasszizmusellenesség és a szolidaritás”.

Martin Schulz ugyanezen könyvben megjelent esszéjében pedig olyan munkákra hivatkozik, mint Werner T. Bauer könyve, amelynek egy német szociáldemokrata politikus által írt előszavában kiemeli, hogy Európára nézve „különösen drámai veszélyeket” jelent Orbán Viktornak és koalíciós kormányának 2010-es hatalomra kerülése.

(Lovas István – Brüsszel, Magyar Nemzet, 2013. 09. 28.)