Vissza kell szereznünk a kulturális, társadalmi és szociális életünket!

Több tucat lengyel érkezett a Jobbik március 15-i rendezvényére. Köztük az új, ám elképesztő dinamizmussal növekedő nemzeti szervezet, a Nemzeti Mozgalom vezetői.

Robert Winnicki, a lengyel Nemzeti Mozgalom elnöke az elmaradt ünnepségen felszólalt volna. A megemlékezést helyettesítő koszorúzáson szónoklatok nem hangzottak el, így alább szó szerint közöljük a Jobbik lengyel testvérszervezete vezetőjének gondolatait.

"Drága Magyar Barátaim!

Rendkívüli megtiszteltetésnek érzem, hogy ezen a különös és fontos napon itt lehetek Veletek. Köszönöm a szeretetteljes meghívását Vona Gábor elnök úrnak és minden jobbikos barátomnak.

Azért jöttünk ma Budapestre Lengyelországból, hogy kifejezzük büszkeségünket és tiszteletünket felétek. Büszkék vagyunk Rátok magyar barátaink, azért az óriási munkáért, amit az elmúlt években Ti, magyar nemzeti radikálisok véghezvittetek. Még nagyobb tisztelet jár Nektek ezért a munkáért, mert mindent, amit elértetek, hatalmas ellenszélben értetek el.

Mi, lengyelek olyan büszkeséggel tekintünk a magyarokra, mint testvér a testvérre. Egy olyan testvérre, aki példát is mutat egyben. Ránk, lengyelekre ugyancsak az a hosszú út vár, amin Ti már korábban elindultatok. De célunk ugyanaz: visszaszerezni saját országunkat a jelenleg regnáló nemzetellenes elit karmai közül. Ugyancsak óriási harc vár ránk a liberalizmus ellen is, mely nem csak az országunkat és a kultúránkat pusztítja napról napra, hanem a lelkeinket is. Utunkat nemzetközi pénzügyi oligarchák és multinacionális vállalatok állják majd, élen Brüsszel bürokratikus diktatúrával.

De ma egy olyan gyönyörű városban mondom ezt a beszédet, mely tele van hittel és reménnyel. Meggyőződésem, hogy harcunkat siker koronázza, munkánk gyümölcseit pedig mi magunk arathatjuk le és nem fog kárba menni. Ahogy nem mentek kárba korábbi – néha sikertelen – harcaink gyümölcsei sem. Ahogy 165 évvel ezelőtti szabadságharcotok sem hiábavaló volt, hiszen annak gyümölcseit épp az akkori hősök unokái, vagyis Ti élvezhetitek ma. Ma azért vagyunk itt, hogy mellettetek legyünk ebben a közös harcban. Úgy, ahogy Bem Apó mellettetek volt egykoron. De nekünk is szükségünk van a Ti támogatásotokra, csakúgy, ahogy Horthy Miklós segített népünknek a bolsevikok elleni háborúban, 1920-ban.

Barátaim! Ma nem csak azért jöttem – és Ti sem csak azért vagytok itt – hogy együtt beszéljünk a múltról és elmélkedjünk a népeink közötti barátságról. Mert a lényeg nem ez, hanem az a meggyőződés, hogy ha nem is lennénk ezer éve barátok, ha a történelem nem ilyen szoros utat jelölt volna ki számunkra, akkor is úgy lennénk egymásra utalva ebben a harcban, mint soha előtte. Ezt puszta geopolitikai tények is alátámasztják.

Épp ezen a napon, éppen itt Budapesten szeretném kifejteni, hogy nem látok más geopolitikai alternatívát Európának e szegletében, mint egy közép-európai államok által alkotott szövetséget. Ebben a szövetségben Lengyelország és Magyarország együttműködésének kiemelten fontosnak kell lennie! A mi nemzeteinknek meg kell érteniük, hogy rajtunk kívül a világon senki nem érdekelt sem egy erős Magyarország, sem egy erős Lengyelország létrejöttében. Sem Washington, sem Berlin, sem Moszkva, sem Brüsszel nem érdekelt abban, hogy mi, lengyelek és magyarok – vagy akár tágabb értelemben: a közép-európai nemzetek – erősek legyünk és saját befolyásunkat érvényesíthessük a régióban.

Egyedül vagyunk, minket kívülről senki nem támogat. Elfogadva ezt a tényt azonban egyáltalán nem kell szomorúnak lennünk. Ennek felismerése ugyanis már eleve jelentős siker a harcban és cselekvésekre ösztönöz. A cselekvés pedig ma a harc. Harc egy hosszú, sok éven át tartó küzdelem, melynek első állomása saját nemzeti történelmünk és történelmi emlékezetünk helyreállítása, a nemzeti büszkeségünk, hitünk és identitásunk visszaszerzése. Harcunk ezt követően a közéletünk visszafoglalásával folytatódik, ahol meg kell szabadulnunk a liberális paradigmától. Vissza kell szereznünk a kulturális, társadalmi és szociális életünket; nekünk kell irányítanunk azt. Ezt követi csak harcunk a formális intézményekért és magáért az államért.

Drága Barátaim! Éppen a Ti példátoktól inspirálva építjük jelen pillanatban is a lengyel Nemzeti Mozgalmat. Épp, hogy csak tavaly novemberben jelentettük be mozgalmunk létrejöttét, a korrupt politikai elitünk máris rettegni kezdett tőlünk. Örömmel és büszkeséggel jelenthetem Nektek, hogy mozgalmunk fantasztikus gyorsasággal növekszik, így hadseregünk csatlakozni kíván ahhoz a háborúhoz, amiben ti már évek óta a frontvonalon vagytok. Hogy végül közösen menetelhessünk a győzelem felé! Éljen a független Magyarország! Éljen a szabad Lengyelország!"

Robert Winnicki mellett a Nemzeti Mozgalom (Ruch Narodowy) vezetőségéből a delegáció tagja volt Witold Tumanowicz és Krzysztof Bosak, aki 2005 és 2008 között a Lengyel Családok Ligája (LPR) színeiben a lengyel parlament, vagyis a Szejm minden idők második legfiatalabb tagja volt. A delegáció mellett a Nemzeti Mozgalom tucatnyi fiatal tagja és szimpatizánsa is Budapestre érkezett a hosszú hétvégére.

A RN vezetői tárgyalásokat folytattak jobbikos politikusokkal, többek közt Vona Gáborral, Gyöngyösi Mártonnal, Gaudi-Nagy Tamással és Farkas Gergellyel és meghívták a magyar politikusokat nyári varsói kongresszusukra.

 H.Á. alfahir.hu