Így még nem zengett Székely Himnusz a Nemzet Házában
Gaudi-Nagy Tamás gondolatai a Székely Nemzeti Tanács budapesti ünnepi üléséről
Csodálatos és felemelő élmény volt részt vennem a Székely Nemzeti Tanács 2010. november 19-én az Országgyűlés Felsőházában tartott történelmi ülésén és együtt megélni székely testévereimmel a Nemzethez tartozás érzését és egyúttal megtapasztalni azt a sziklaszilárd elszántságot, amellyel a székelység konokul és rendkívül tudatosan küzd az őket megillető önrendelkezésért. (Az ülésen részt vett a Jobbik képviselői közül még Vona Gábor elnök, Balczó Zoltán, Pörzse Sándor és Szávay István is. Megdöbbentő ugyanakkor, hogy a kormány egyetlen képviselője sem vett részt.)
Anyai dédszüleim szárazajtai székelyek voltak, Isten nyugosztalja őket, anyai nagyapám hétfalusi csángó, ezért személyesen is mélyen érintett ami történt. A székely küldöttek beszédei olyan hangulatot idéztek fel, mintha az elmúlt 65 év szellemi és lelki puszításai meg sem történtek volna és ellenállhatlan vágyat ébresztettek arra, hogy az ilyen tiszta, kemény, határozott és lényeglátó hangok töltsék be a Nemzet templomát. Hiányoztak bizony eddig székely testvéreink, a Nemzet sorsának alakításából, a kollektív bölcsesség meghatározó részei ők, nagyszerű, hogy ismét visszatértek jelképesen is, de méltó helyük az állandó közjogi intézményként működő Felsőházban lenne. Örökre emékezetes marad tekintetük, kézszorításuk, eltökéltségük és alázatuk, hozzám címzett elismerő és bíztató szavaik pedig erőt adnak a folytatáshoz.
Maga az esemény (92 év után megint Budapesten ülésezett az SZNT) és az elfogadott határozatok történelmi jelentőségűek, kiemelkedő fordulatnak minősülnek az évek óta egyre bíztatóbb küzdelemben.
A határozatokban a székelyek legfelsőbb fóruma felkérte többek között a Magyar Köztársaság kormányát és az állam intézményeit, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák Székelyföld autonómia törekvéseit, kimondták a jogfolytonosságot az 1918-ban létrejött Székely Nemzeti Tanáccsal és azt is, hogy az őshonos európai nemzeti közösségeket a vonatkozó nemzetközi dokumentumokkal összhangban elvitathatatlan módon megilleti az önrendelkezés joga.
Tavaly Marosvásárhelyen találkoztam Izsák Balázs SZNT elnökkel és a székely csúcsszerv vezetésével, nemrég pedig az Országgyűlés Európa Tanácsba delagált képviselőivel együtt találkoztam velük, jó volt most egy új mérföldkőnél ismét eszmét cserélni velük a küzdelemről.
A székely önrendelkezés támogatását kiemelt feladatomnak tekintem nemcsak az Országgyűlésben, de az Európa Tanácsban és a Nyugat-európai Unióban is, amely szervezetek közgyűléseinek tagja vagyok országgyűlési képviselőként. Ajánlom szeretettel mindenkinek Reiner Péter eseményről készült írását:
Így még nem zengett a Székely Himnusz a Nemzet Házában
Budapesten ülésezett a székelység legfőbb tanácskozó testülete az SZNT
Nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi húsz év, de talán mondhatnánk ötven év egyik legjelentősebb nemzetpolitikai eseményének lehettem tanúja a Nemzet Házában. Mert így nevezte a törvényhozásunk épületét székely véreink adójából és munkájából is épült Országházunkat miközben köszöntötte a megválasztott székely küldötteket és meghívott vendégeket a házigazda Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Már a Ház elé lépve boldogsággal töltött el a soha még e ház falán nem látott hatalmas, székely függetlenséget szimbolizáló zászló látványa, az arannyal kétfelé osztott kék háttérben az arany nappal és az ezüst holddal.
Belépve a felsőházi terembe, megdöbbentett az üzenet értékű, eddig soha nem látott látvány, a székely székek küldötteinek hagyományőrző ruházata.
Természetesen a megválasztott küldöttek ismételten fölesküdtek a Szent Koronánk előtt. És nem kezdődhetett meg a székelyek tanácskozása Nemzetünk Imádsága a Himnuszunk és a Székely Himnusz eléneklése nélkül, mely ebben a Házban soha nem látott különös érzéssel töltötte el lelkem!
/Elnézést a személyes érzelmekért, de ezt utoljára a1976-ban éreztem Marosvásárhely főterén a híres Maros étteremben, lakodalmamon, ahol 300 torokból zendült fel az akkor betiltott szent fohász örökre beleírta zsigereimbe az élményt!/
294 küldött volt hivatalos erre a rendkívüli napra, és közülük a számbavételükig 270 jelent meg. A soha vissza nem visszatérő történelmi pillanatnak közel 300 meghívott vendég lehetett tanúja, köztük a házelnök is.
A székely hagyományoknak megfelelően először a három történelmi egyház, a református, a katolikus és az unitárius egyház kért áldást Istentől a küldöttek munkájának eredményes bevégzésére, majd a magyarországi házelnök mondott köszöntőt.
Ezután Izsák Balázs SZNT elnök emelkedett szólásra. Miután megállapította a küldöttek megjelent létszáma alapján a határozathozatali érvényességet, rövid beszédet mondott, melyből néhány megállapítást emelek ki. Példátlan fegyverténynek nevezte, hogy több ezer kérdezőbiztos önzetlen munkája révén negyed millió székelytől kérhettek a közelmúltban véleményt a székely területi autonómiáról.
A feltett kérdésre adott válaszok 99%-a igenlő volt.
Ez a kizárólag egy célra - a székelyföldi területi autonómia teljes intézményrendszere kivívására - alakult köztestületet példátlan legitimitással ruházta fel. Az elnök kijelentette, meggyőződése, hogy a székelység jogos autonómia törekvése nem állandó feszültség gerjesztője, hanem ellenkezőleg, határozottan hosszútávon stabilizáló eszköze lesz a régió eddig egymással együtt élő és ettől kezdve tartósan együttműködő nemzetrészeinek. Kijelentette, hogy a székelység Székelyföldön őshonos nemzeti közösség. Kijelentette, hogy "egyetlen magyar Nemzet létezik, és ezért amikor mi, székelyek, beléptünk a budapesti törvényhozás házába, haza jöttünk, itthon vagyunk!" /a ház küldöttei és vendégei felállva és hangos érzelemnyilvánítással köszöntötték a történelmi szavakat/
Ezután a levezető elnökség másik tagja, Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke emelkedett szólásra. Elmondta többek között, hogy székelyudvarhelyi polgármesteri, egyben SZNT alapítói minőségében milyen intézményrendszereket hoztak létre Udvarhelyszéken.
A felsorolásból néhányat kiemelve a Vasszékely felállítása, az Emlékezés Parkja Csaba királyfival és történelmi székely személyiségekkel, udvarhelyi székely nagygyűlés megszervezése.
Kifejezte a székelység óhaját székelyföldi központi repülőtér, székely szövetkezeti hálózat, székely szeretet szolgálat létrehozására és a gazdasági válság miatt székely pénzhelyettesítő utalványrendszer megszervezésére. Kifogásolta Szász Jenő, hogy Magyarországon erős civil szervezetek alakultak a Dalai Láma védelmére, de tudomása szerint a székelység védelmére alakult civil szervezetek még nem működnek, annak ellenére, hogy közel 5 ezer tiszteletbeli székely igazolvány tulajdonosa él itthon. Javasolta egy a székelység érdekvédelmére szolgáló közalapítvány megalapítását.
A levezető elnök ezután megadta a szót a nyolc székely szék küldöttei nevében megszólalóknak, akiknek –á a történelmi pillanat kedvéért - álljon itt a nevük az örökkévalóság okán.
Bardócz-Miklósvárszék: Szabó Miklós
Gyergyószék : Czirják Károly
Csíkszék: Veres Dávid
Udvarhelyszék: Incze Béla
Sepsiszék: Gazda Zoltán
Marosszék: Fodor Imre
Orbaiszék: Ferencz Botond
Kézdiszék: Biró Levente.
Idő és hely hiányában nem emelném ki minden küldött egyéni üzenetét, hanem azt a közös gondolataikat rögzítem, ami valamennyiükben tetten érhető volt: átélték és megélték a történelmi pillanatokat a Nemzet Házában, és kőkeményen kiálltak nemzetségük érdekeiért - a területi autonómiáért -, elszántságukat fejezték ki és hangsúlyozták az egy Nemzet elvéből kiindulva, hogy végre mindahányan itthon vannak a remélhetően közös Hazában!
A küldöttek az egyik pontban három tartózkodással, a többi kettőben egyhangúan, három politikai határozatot hoztak, melynek részleteit teljességgel nem fejtem ki.
1. A Székely Nemzeti Tanács jogfolytonos /mert a Budapesten 91 éve 1918 novemberében megalakult hasonló nevű jogelőd olyan erkölcsi, politikai, szellemi örökséget hagyott a ma élő utókorra, melyet ápolni és továbbadni a ma nemzedékének elemi kötelessége/.
Egyúttal kimondja, hogy az alapítókat: Dr. Jancsó Benedek, Sebes Dénes és Dr. Urmánczy Nándor országgyűlési képviselőket és elnöküket Ugron Gábort jogelődöknek tekintik, és emlékükről székely ünnepként évente megemlékeznek.
2. A székely önrendelkezési törekvéseket beépítik a nemzeti együttműködés rendszerébe.
Az SZNT elhatározta,hogy felkéri a Magyar Köztársaság kormányát és az állam intézményeit, hogy minden rendelkezésükre álló eszközzel támogassák a nemzetközi fórumokon Székelyföld autonómia törekvéseit. Az SZNT egyúttal felkéri Magyarország kormányát, hogy hívja meg a Székely Nemzeti Tanácsot a Magyar Állandó Értekezletbe.
3. Határozat az őshonos európai nemzeti közösségek és Európa kulturális sokszínűségének védelmében.
A határozat az Európa Tanács 1811/2007 sz. ajánlására alapozva kimondja, hogy "Az ET legtöbb tagállamában olyan közösségek léteznek, amelyek erős kulturális, politikai és történelmi identitással rendelkeznek, és amelyek nem csupán régiók, de népek és társadalmak. Ugyanakkor szembetűnő kollektív önazonossággal rendelkeznek, attól függetlenül, hogy régióként, nemzetiségként, országként határozzák meg őket, ám nem alkották meg önálló államukat. Ennek ellenére látható megkülönböztető jegyekkel rendelkeznek, amelyek politikai akaratot jeleznek az önkormányzatiság elérésére, és ezeket a helyzeteket mindig demokratikus eszközökkel kell megoldani, például választások, referendum, alkotmányos és intézményi reform, illetve új területi entitások létesítése útján. A végső döntéseket pedig kizárólag az állampolgárok bevonásával lehet meghozni, hiszen végső soron az állampolgároké a döntés joga"
Természetesen, ha valakit a döntések ennél részletesebb indoklása érdekel, hozzáfér a Székely Nemzeti Tanács honlapján rövid idő múlva.
Befejezésül a történelmi esemény résztvevőjeként és krónikásaként el kell mondjam, hogy megérte a sok-sok éves küzdelem, mert a ma történtek visszaigazolták a székelység állhatatos erőfeszítéseit, és eddigi formai - a románsággal folyamatosan kiegyező és a székely ügyet eláruló - képviseletüket maguk mögött hagyva bebizonyították, hogy politikai eredmény eléréséhez kitartás, eltökéltség, elvi hajthatatlanság és egymás tisztelete, végső soron egymással történő folyamatos együttműködés szükséges a közös cél érdekében.
Tanulva tanítják Nemzetünket. Hála nekik és hála szerencsés sorsomnak, hogy ebben a csodálatos munkában közre- működhetem.
Reiner Péter
Budapest 2010. nov. 19.
Nemzeti InternetFigyelő
Kapcsolódó cikkek:
