Budaházy György hírelemzései

Nem tisztem Orbánt védeni, és nem is akarom, vannak éppen elegen, akik ugranak ezt megtenni. Csak azt jegyezném meg, hogy azért mindennek van határa. A választóknak bevallottan hazudozó, a közakarattal szembemenetelő, a hatalmát éveken át erőszakkal fenntartó, mindent zsebre vágó politikai bűnbanda fejének van pofája „galádozni”? Mai napig szabadlábon rohangászik, miközben én – aki pont az ő galádságaik ellen álltam ki mindig – börtönben vagyok? Hát ha valami galádság, akkor az ez! 

Az MSZP azt ígérte, hogy szakértőivel minden héten a benyújtott jövő  évi költségvetés egy újabb fejezetét fogja megvizsgálni, és tarthatatlanságát felmutatni: Nem kívánom a tervezett költségvetést érdemben véleményezni, ahhoz ilyen körülmények közt nem rendelkezem elég információval. Biztos van száz hibája. Az viszont tény, hogy a kommunisták 1945 óta „szakértenek” itt, jól láthatóan katasztrofális eredményekkel. Nem volt még ebből elég?

Semmisségi törvényt terveznek benyújtani. Balsai Istvánék a 2006 őszi események kapcsán a kizárólag rendőri vallomások alapján elítéltek rehabilitálására:

No, első kis lépés az amnesztia felé. Ez azért felvet pár dolgot. Első, hogy ezek szerint egyértelműnek látja a kormánybiztos és csapata, hogy a rendőrök össze-vissza hazudoztak. Csak hát ebből egyenesen jön a következő kérdés, hogy vajon a rendőrök ezen gyakorlata csak erre a rövid időszakra korlátozódott-e, vagy ez általános szokásuk? Mert ez ugye 2002-től 2010-ig számtalan hasonló politikai ügyben felmerülhet. Itt van mindjárt a 2009. március 15-i elhurcolásom, aminek kapcsán kizárólag rendőri „hazudozásokra” alapozva még ellenem indítottak „hivatalos személy elleni erőszak” címén eljárást. Sőt, felvetődik az is, hogy vajon a rendőrök általában véve mindenféle ügyekben alkalmazzák-e ezt a módszert? Mert, hát ahhoz, hogy tömegesen így tudjanak kapásból hazudni, ahhoz azért kell egy kis rutin. Nos, lehet, hogy a kormánybiztosság ez utóbbit azért nem feltételezi, akkor viszont nyilván az a meggyőződésük, hogy a rendőrök ezt politikai nyomásra tették.

Mivel ez súlyos törvénytelenség a hatalom részéről, ebből következik, hogy azt kéne megvizsgálniuk, hogy nem az egész szocialista hatalomgyakorlás volt-e úgy egészében alkotmánysértő 2006 őszétől – véleményem szerint igen. Ebből viszont következik, hogy azokat sem lehet elítélni, akik az ezen hatalom fenntartása érdekében fellépő rendőri erőszaknak ellenállva tényleg nem voltak hajlandóak „feloszlani”, sőt az őket lövöldöző, könnygázozó, vízágyúzó rendőrök felé, Uramisten, ténylegesen el mertek dobni egy-két követ. Pont Balsainak kell rá emlékezni, hogy a taxis-blokád után sem csak azoknak adtak amnesztiát, akik csak „egyetértettek a taxisokkal” vagy csak „sokadiknak beálltak” az úttorlaszba, hanem mindenkinek, akik elkezdték és szervezték, vagyis a legaktívabbaknak is. Pedig annak az eseménynek megközelítőleg sem volt olyan erkölcsi alapja, mint a 2006-tól folyó kormányellenes tüntetéseknek, és ráadásul a taxis-blokád összehasonlíthatatlanul több kárt is okozott. Erőszak pedig csak azért nem volt, mert a rendőrség akkor megtagadta a beavatkozást, mert hát ugye akkor pont azok voltak a tüntetői oldalon, akiknek a hatalomban tartásáért 2002-től 2010-ig gondolkodás nélkül ütött-vert-lőtt.

Gyöngyösi Márton a Jobbik országgyűlési képviselője Belgrádban többek között kijelentette, hogy „a Jobbik nem kérdőjelezi meg az EU létjogosultságát”: 

Így lesz az „EU ellenes pártból”  uniós párt. Ilyen a pártokrácia, megmondtam előre. „Aki korpa közé keveredik…” Nincs kedvem ehhez mit hozzáfűzni, reméljük nem általános vélemény.

A hat év után  újra összehívott Magyar Állandó Értekezlet elítélte a szlovák nyelvtörvényt, félelemkeltőnek nevezve azt:

Semjén Zsolt lelkendezett, hogy micsoda példátlan egység volt, már szinte „hőstettként” lett beállítva a dolog. Erről az jut eszembe, mikor a Gyűrűk urában az entek hosszas tanácskozás után megállapították, hogy Trufa és Pipin nem orkok. Hát ez remek! És? Nyilvánvaló dolgok – a választók vakítása érdekében való – megállapításán túl, állást foglalhattak volna mondjuk a trianoni határok tarthatatlansága mellett. Persze lehet, hogy ez túl nagy elvárás lenne a Kárpát-medence különböző részein élő magyarságot húsz éve katasztrofális eredménytelenséggel képviselő pártoktól. Szomorú ez.

Budapest, 2010. november 7.

Budaházy György