Siklósi András: Budaházy ellen nincs értékelhető bizonyíték!

„Demokráciánk” és „jogállamunk” nagyobb dicsőségére immár másfél éve tartják fogságban („előzetes letartóztatásban”) Budaházy Györgyöt, noha ezt mindmáig semmilyen elfogadható ok és indok nem igazolja.

A bukott rezsim zsoldosai (a hibbant, megalomániás Gyurcsány, s a gnóm Draskovics vezetésével) hónapokon át mindent elkövettek annak érdekében, hogy valamilyen „épkézláb bizonyítékot” kreáljanak ellene; de néhány hamis tanúvallomáson és azonnal lelepleződött, silány „dokumentumon” kívül (lásd a nagy hangon felkonferált robbantásos diákcsínyt!) semmit sem sikerült kiizzadniuk, noha a nyomozásba és adatgyűjtésbe bevonták tetőtől-talpig korrupt rendőrségünket, ügyészségünket, titkosszolgálatunkat, sőt, valószínűleg a velük több szálon összefonódó Moszad, KGB és CIA apparátusát is. Borzasztó kudarc ez számukra, hiszen a terrorizmussal, gyilkossági kísérletekkel, a vérbolsiból „fineszes fideszessé” vedlett Csintalan brutális megveretésével, az alkotmányos államrend erőszakos megdöntésére irányuló szervezkedéssel gyanúsított, „rendkívül veszélyes” Budaházy ellen koholt vádjaik immár minden tisztességes és világosan látó magyar honfitársunk szemében halomra dőltek.

Sokan azzal biztattuk szegény Gyurkát és családtagjait, hogy a szabadulásra már nem kell sokáig várniuk, mert a 2/3-os „urna-forradalommal” győzedelmeskedő Orbán társulatának nem lehet érdeke az ártatlanul meghurcoltak további sanyargatása, hiszen ezzel éppen azt a tarthatatlan gyakorlatot folytatnák, amit hitvány elődeik tettek. Úgy tűnik azonban, hogy mégis tévedtünk (itt már fejre áll a józan ész!), mivel ezek sem jobbak azoknál, tehát az ördögi játszma folytatódik. Talán derék belügyminiszterünk – Pintér Sándor elvtárs, a régi „olajszőkítéses” maffiózó – éppen vele és általa akar „példát statuálni”, ahelyett, hogy a politikus („fehérgalléros”) bűnözőket vonná ki a forgalomból, vagy a cigány ámokfutókat s egyéb deviánsokat próbálná megfékezni, hogy végre biztonságban élhessünk agyongyötört hazánkban. No persze az utóbbi nyilván több „ütközéssel” járna, amihez nála keményebb fickók kellenek, míg a kiszolgáltatott Budaházy további „hűvösön” tartása nem igényel különösebb vitézséget. Az egész Budaházy-ügy már-már úgy bűzlik, mint egy dögtemető, s velejéig romlott és rothadó közéletünk szimbóluma is egyben. Némi kacskaringós kalandozás után lassan visszatérünk a kádárjanik, rákosimatyik és kunbélák barbár, sátáni világába, ahol becsületes, szókimondó hazafinak lenni a közvetlen öngyilkossággal ért fel.

Budaházy ellen (heuréka!) október 25-én a Hír TV-ben bemutattak egy újabb „súlyos bizonyítékot”, amit ki tudja honnan kapartak elő (lásd itt). Ezen a homályos, sötét tónusú filmfelvételen – mely állítólag egy érdi Tesco bevásárlóközpont parkolójában készült (de ennyi erővel lehet Szicíliában, esetleg Dél-Afrikában is) – mindössze annyi látható, hogy néhány kivehetetlen figura sétálgat az ott levő autók között, s egyikük egy szatyrot visz a kezében, amely bármit tartalmazhat, például ruhaneműt, zöldséget, ásványvizet s persze akár egy futball-labdát is, benne időzített bombával. Röhej a köbön! S a zsaruk „röntgenszemei” szerint az egyik világos gépkocsiban Budaházy ül (aki a Magyarok Nyilai Felszabadító Hadsereg nevű fantomszervezet „szellemi atyja” s a tényleg létező Hunnia Mozgalom egyik vezetője), ha nem éppen Schwartz Gizi, a helyi táncegylet menedzsere. Ennél azért többet vártunk Orbán pribékjeitől: legalább annyit, hogy produkáljanak valami „ütős, hitelesnek látszó” vádiratot a koncepciós perhez, ám ha ez végképp nem jön össze, akkor sűrű bocsánatkérések és komoly kártérítés mellett bocsássák szabadon az önhibáján kívül mártírsorsba kényszerített Gyurkát. (Már Arany János is megmondta: „Költő hazudj, csak rajt’ ne csípjenek!”. Hát ezek aztán hazudnak megint, éjjel és nappal és minden hullámhosszon, ráadásul roppant primitív, ügyetlen módon.)

Egyébként engedtessék meg nekem, hogy halkan megkérdezzem: ha Budaházy és társai valóban megvalósítják a terhükre rótt cselekményeket, vajon akkor nem inkább kitüntetés illetné őket, mint elmarasztalás? Szerintem (s az Aranybulla záradéka szerint is!) egy törvénytelen, nemzetpusztító, hazaáruló, cionista zsarnokság kutyáival szemben bármilyen eszköz használata megengedhető önvédelmi célból (miután a „békés lehetőségek” sorra kimerültek!); s aki ezt sunyi gyávaságból kifogásolja, ahelyett, hogy halálos ellenségeinket tiporná a porba, az aligha szeretheti népünket!

Egy elviselhető hatalom bölcs és rátermett vezetősége ott kezdődik, hogy melléfogásait, vétkeit bármikor kész beismerni, aztán megfelelően orvosolni. Amelyik zsiványbanda erre képtelen, sőt, az előző, leváltott „elit” gaztetteit is fondorlatosan takargatja, az maga sem különb a Deákné vásznánál. Márpedig úgy tűnik, hogy az Orbán-kabinet is egy ragadós, miazmás mocsárba mászott, amely nem ereszt, ahonnan nincs többé kiút. A Budaházy-ügy mérföldkő lett: itt és most elválik a tüdő a májtól („a sz@r a víztől”, ahogy Duray Miklós fogalmazta); meglehet, hogy az egész balliberális bagázs („nemzeti [k]ormány”?) belehullik ebbe a feneketlen verembe, hacsak nem térnek időben észhez, s nem állnak habozás nélkül az igazság oldalára! Itt jegyzem meg, hogy szívvel-lélekkel együtt érzek azokkal, akik részt vettek a Toroczkai Laci által szervezett 3 napos szolidaritási éhségsztrájkban. (Ha egy kicsit jobb lenne az egészségem, alighanem én is csatlakoztam volna.)

Kedves Gyurka! Saját keserű tapasztalataimból tudom, hogy egy rabságban sínylődő, ok nélkül bilincsbe vert harcosnak nehéz ilyenkor bármi vigasztalót mondani. Semmi sem pótolhatja a családi otthon melegét, a barátok közösségét, a szabad mozgás hasonlíthatatlan örömét. Annak idején – mindentől és mindenkitől elszakítva – „politikai izgatásért” magam is megjártam a komcsik szigorú börtöneit, azaz a pokol legocsmányabb bugyrait. Csak igazam biztos tudata s a Teremtőbe vetett hitem tartott életben. Egy pillanatra sem alkudtam meg a gonoszokkal, s a megtörésemre indított összes próbálkozásukat visszavertem. Az öregebb bajtárs jogán ezt tanácsolom neked is. Légy elszánt, kitartó, s ne csüggedj, ne engedj soha az elveidből! Olvass sokat, képzeletedben szárnyalj magasra és messzire, hagyd itt ezt az ócska, röghöz kötött, tönkretett világot. Álmodj a szabadságról s a szebb magyar jövőről, mely egyszer mindenképpen eljön. Isten pedig föltétlenül megjutalmazza azokat, akik küzdenek érte!

Siklósi András