Orbán Éva: Látlelet, önkényuralomról

Kor és kórképe a jövő generációknak

2010. december 8-án, 3. napirendi pontként, 11.00 órakor tárgyalta az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottsága dr. Gaudi-Nagy Tamás nemzeti jogvédő készítette részjelentést, amely a 2002 és 2010 közötti - az állam részéről elkövetett - politikai szabadságjogok elleni jogsértéseket gyűjtötte egybe, a 2006-os véres ősz kivételével, és az albizottság már korábban elfogadott. A jelentést egyhangúan fogadták el, amivel felejtést és hiányt pótoltak. (A napirendi pont részjegyzőkönyve itt olvasható.)

Egy kis abszurd: a vádlottak sértetten kivonulnak a tárgyaló teremből.

A színházi cirkusznak beillő jelenet szónoka Lendvai Ildikó mszp-s képviselő, valamikori főcenzor-asszony volt. Tiltakozásként bejelentette, hogy nem vesznek részt a jelentés tárgyalásán, mert szerintük a bizottság „alapállása cinikus, a részjelentés tartalma pedig önellentmondó”.
Szerintük minden a jogállam létének megfelelően történt az általuk kormányzott 8 esztendő alatt, és jelenleg van a jogállamiság veszélyben. Majd a választ sem megvárva, látványosan kivonultak Nyakó István képviselővel.

A vita során elhangzott:

Révész Máriusz volt a jelentés megvitatásának első hozzászólója, aki maga is szenvedő alanya az állami jogsértéseknek. Köztudott, hogy képviselőként eszméletvesztésig verték a rendőrök, amin az Országgyűlésben a hatalmat birtokló mszp-szdsz-es képviselők nevettek és gúnyolódtak. Kifejtette, hogy az a tény, hogy bántalmazását a bíróság elítélte és kártérítést ítélt meg, nem teszi meg nem történtté a jogsértés tényét. Hangját megemelve mondta, hogy a kivonulók is hallják, az elkövetkezendő ciklusban nem fognak országgyűlési képviselőket megverni, nem fogják mentelmi jogukat oly mértékben megsérteni, az állam és a rendőrség nem úgy fog működni, mint a szocialisták idejében.

A jelentés igen fontos momentumaként kiemelte, hogy Gaudi-Nagy Tamás közel 40 jogsértést regisztráló jelentéséből csak azokat az eseteket (2006 előtt 10, és utána 15 eset) hagyták meg a jelentésben, amiről minden kétséget kizárva bírósági döntés, illetve állami szerv állapította meg a jogsértés tényét. Minden olyan esetet, amiben vélelmezhető volt a jogsértés, de hivatalosan nem került még megállapításra, ebbe a jelentésbe nem vettek át.

Még így felsorolva, látva ezt a hihetetlen mennyiségű jogsértést, és rendőri gyakorlatot, a jelentés drámai képet fest arról, hogyan is működött a szocialisták kormányzása alatt az állam és a rendőrség, az elmúlt 8 évben.

Egyértelmű, hogy politikai nyomásgyakorlásra használták folyamatosan a rendőrséget. Aki ellen tenni kellett volna, törvényekre hivatkozva nem tettek - Vér és Becsület -, de a Tibetet Segítő Társaságtól a nemzeti jogvédőkig folyamatosan törvényt sértettek, és tiltottak be demonstrációkat. Teljesen egyértelmű, hogy rendőrséget politikai célra használták. Ma sem mernek szembe nézni a szocialisták azzal, ami a kormányzásuk alatt történt.

Wittner Mária ’56-os halálra- majd életfogytiglanra ítélt szabadságharcos, gyáva megfutamodásnak tartja a szocialista képviselők kivonulását, akiknek már két alkalommal is biztonságban volt a tüntetésük az új kormányzás alatt.

Felhívta a figyelmet, hogy a Strassburgi Bírósága kimondta, hogy a spontán tüntetés, még akkor sem törvénytelen, ha nem tudják megszervezni önmagukat. 2002. december 1-től sorozatos megtorlás kezdődött. Ekkor az ellen tüntettek egyértelmű tiltakozásként, hogy a román miniszterelnökkel magyar miniszterelnök és vezetők koccintottak Trianon későbbi megtörténtéhez, Erdély elcsatolásához. Ez a magyarokat sértette, ami ellen jogosan tüntettek.

A megtorló, törvénysértő gyakorlat a hatalmon lévők részéről 2010-ig folytatódott.

A magyar társadalom jogosan várja el, hogy végre megtörténjen a felelősségre vonás.

Mert egyértelműen Alkotmányt és törvényeket sértettek.

Dr. Gaudi-Nagy Tamás, a részjelentés készítője így összegzett:

Történelmi pillanatnak vagyunk tanúi. Az elmúlt 20 év történetében sok keserűség érte a nemzetet. Sok reménység táplálta abban, hogy a rendszerváltozást követően sikerül a hatalmi önkényt kitörölni az állam működéséből, ami sajnálatos, de nem sikerült. Senki nem gondolta volna, hogy a kommunista rendszer hatalmi rendőrállami módszereit és eszközeit olyan intenzitással fogják használni, mint az elmúlt nyolc esztendőben megtörtént.

Megköszönte a hozzászólásokat, még Lendvai Ildikóét is, mert tanulságos volt. „A szocialisták, mint a Bourbonok, semmit nem tanultak és mindent elfelejtettek.”

Ezt a felejtést és hiányt próbálja a részjelentés betölteni, ami nagyon fontos kiegészítője a 2006-os jelentésnek.

A május 20-i ülésen Gaudi-Nagy javaslatára bővítették ki a vizsgált időszakot az elmúlt 8 évre. 12 meghallgatásos ülésszakon vizsgálták a megtörténteket.

A fő alapelv az volt, hogy jogerős bírósági ítéletekkel, független rendészeti panasztestületi határozatokkal, ombudsmani állásfoglalással jogerősen megállapított módon, bár sok-sok évvel később, de az elkövetett szabadságjogi jogsértéseket listázzák. Közel 40 esetet regisztráltak, amiből 25 került át a részjelentésbe.

Két időszakra bonthatóak a jogsértések, a 2006 előtt ill. után történtekre.

Már az első 4 évben tipikusnak mondható az a szisztematikus jogkorlátozási törekvés, mellyel a hatalom nemzetellenes és emberellenes törekvései ellen tiltakozókkal szemben felléptek. Ekkor még nem érte el azt az agresszivitást, kíméletlenséget, mely 2006 őszén tapasztaltak (több száz embert érintő erőszak alkalmazása, személyes szabadságot korlátozva, életét veszélyeztetve szemkilövések, kardlapozások következtében tragédiák történtek). Ezek egy része jóvátétel útjára került.

A jogsértések 2006 ősze után is folytatódtak, bár az őszinél kisebb intenzitással.

Szétvert, betiltott tüntetések, jogsértő előállítások, tömeges megtorló büntető szabálysértő eljárások, megemlékezők, tiltakozók keresztény hívek, újságírók, jogvédők megfélemlítése, zaklatása, megtámadása, kordon állítások és rendőri erőszakkal meggyalázott nemzeti ünnepek jelzik ezt az időszakot is. Emberjogi válság kor és kór tüneteiről van szó, amiben az elmúlt 8 év bővelkedett. Ezek kőkemény jogsértések nemzetközi és hazai jogmércével is.

A jog csak papíron volt biztosítva az alapvető szabadságjogokat illetően.

A NJSZ és NJA esetjogából sok anyagot emelt át, azonban a TASZ, a Helsinki Bizottság által kifogásolt eseteket is listázta. Semmilyen pártpolitikai szempontot nem jelenített meg a jelentésben.

Következtetések:

Hatalom megtartása és a teljes elnyomás eszközéül használták mind a rendőrséget, mind az államhatalom egyes olyan intézményeit, ami sajnos pontosan a jogok biztosítására lettek volna hivatottak.

Ezért:

-       Szükséges, hogy a levonják a tanulságokat, és a felelősök - eljárás kapcsán – feleljenek a tetteikért, mert nem lehet ilyen szinten visszaélni az államhatalommal.

-       Másrészt ki kell iktatni a rendszerből azokat a jogszabályokat, amelyeket pont az elnyomás érdekében hoztak. A hatalommegtartás érdekében a jogállami alapelv helyett a hatalom megszerzés-megtartás pragmatikus célja vezette őket. Ennek rendelték alá a jogalkotást és a joggyakorlást.

-       Ezzel kapcsolatban már tárgysorozatba vették Gaudi-Nagy módosító javaslatát 1213 sz. alatt, melynek értelmében kiiktatnák azokat a jogszabályokat, melyek ezt a célt szolgálták. Mint például a passzív engedetlenség, gárdatörvény, lex tojás törvény.

NJSZ jogvédőiként olyan esetjogi következtetésekre is rávilágítottak, úgy gazdagították a bírói gyakorlatot, hogy ezek meghatározóak lettek.

 - Mint a kártérítési intézményrendszer életbe léptetése vagy kikényszerítése - a tüntetők jogellenes előállítását és megbírságolását követően - a nemzeti jogvédők munkásságának következtében ma már tény.

-       A Kempinski hotel előtti tiltakozás vezetett a Strassburgi Bíróság ítéletéhez. A spontán tüntetést - a be nem jelentés miatt - nem tekinthetik jogellenesnek. Ez, azóta a magyar gyülekezési törvénybe is átemelésre került.

Az elszámoltatás elmaradhatatlan nemcsak 2006 ősze kapcsán, hanem az összes fellistázott jogsértés kapcsán. A jóvátételt is ki kell terjeszteni azokra is, akiknek a jogsértő esetkörei itt listázásra kerültek.

A közkegyelem lehetőségét meg kell adni mindazoknak, akiket ebben az időszakban ítéltek el, és akik esetében a jogállamiság bírósági védőrendszere sem működött.

Sajnálatos, de tény, és rögzíteni kell, hogy voltak olyan esetek amelyek „justiz mord”-nak nevezhetők.

Zárógondolatként a bizottság tagjaitól a jelentés elfogadását kérte, a közelgő emberi jogok világnapjára is utalva, valamint azt, hogy vizsgálják felül a folyamatban lévő ügyeket is, mivel komplex rendszert alkottak ezek a jogsértő szervek.

Dr. Harrach Péter, a KDNP képviselője rövid és frappáns hozzászólásában

megköszönte a jelentés készítőinek azt a munkát, melynek következtében egy világos feltérképezés készült 2002-2010 közötti jogsértésekről. A szocialista képviselők magatartása és szavai megdöbbentőek voltak számára, hisz vádlottnak érezve magukat, és úgy is viselkedve, de „a szokásokkal ellentétesen, a bíróság tárgyalóterméből a vádlottak sértetten kivonultak”. A megjegyzésükkel, miszerint a jogállam működött volna nem ért egyet. A jogállam működését a független bíróság biztosította az állam, ill. a kormány által befolyásolt szerv pedig megsértette.

Elismeréssel szólt az előző ciklus Emberjogi Bizottsága munkájáról, ahol a kormányzati nyomás ellenére a jogsértéseket feltárták, és nyilvánosság elé vitték, valamint a civil jogvédők hangját felerősítették.

A rendőrség a jelenlegi ciklusban a demonstrációkkal szemben azt a magatartást valósítja meg, amit a jelentés is elvárt volna az előző 2 ciklusban is.

Gulyás Gergely az albizottság elnöke

Felidézte, hogy megállapodás volt, hogy a 2006-s jelentés előterjesztői fideszes képviselők lesznek, míg a 2002-2010 időszaké Gaudi-Nagy Tamás, a Jobbik képviselője. El tudták fogadni mindazon jogsértéseket az elmúlt 8 évet illetően, ahol ezt bármilyen hivatalos szerv megállapította. A hatalom felfogása különösen a gyülekezési joggal kapcsolatban a radikális jobboldallal volt negatív. Tényként kell rögzíteni, hogy nem valami elfogultság az oka annak, hogy olyan szervezetek jogáért is kiállnak, akikkel több kérdésben nem értenek egyet. Tény, hogy az ő gyülekezési joguk korlátozására igen gyakran és sok esetben került sor. El kell ismerni, számtalan esetben látta el a NJSZ a képviseletet, ezért őket is elismerés illeti. Más jogvédő szervezetek is képesek voltak arra, hogy a politikai szimpátián felülemelkedve, az alapvető joggyakorlásának korlátozását szóvá tegyék.

Felelősségre vonás szükséges, amit többen is említettek.

Albizottsági elnökként 3 ügyben tett feljelentést. Ezekben a Debreceni Katonai Ügyészség folytat nyomozást.

Az azonosítószámok hiánya miatt, a TV-ostrom ill. Bene László tevékenységével és az ORFK-n belüli felelősségre vonás elmaradásával kapcsolatosan.

Az albizottság megtette, amit megtehetett, feltárta azt, amit feltárhatott. Innentől a büntető igazságszolgáltatásé a tér.

Reményét fejezte ki, hogy nem marad következmény nélkül, mind az, amit a 2006-os, mind az, amit a 2002-2010 részjelentés pontosan rögzített.

Dr. Eiselt György helyettes államtitkár a Belügyminisztérium részéről elmondta:

Megkapták mind a két jelentést. Ezek alapján a minisztérium megkezdte a javaslatok feldolgozását. A büntetés végrehajtásra vonatkozó szabályok betartásának feltérképezése megtörtént, és az, hogy mennyire felel meg a nemzetközi előírásoknak. Tavasszal terjesztenek a kormány elé egy jelentést. A megsérült rendőröket ért hátránnyal kapcsolatban a BRFK eddig is megtette a szükséges lépéseket.

A biztonsági cégek részvételére a különböző rendezvények biztosításában erre garanciát ad, hogy nem kerül sor. Gyakorlatilag a kormány, hatalomba lépésével egy időben összes ilyen szerződést felbontották.

Miután egyhangú szavazással elfogadták a jelentést, a bizottság elnöke, dr. Lukács Tamás, mindenkinek megköszönte a színvonalas munkát, az ülés véget ért, amit sajtótájékoztató követett.

Gulyás Gergely és Gaudi-Nagy Tamás közös sajtótájékoztatót tartottak

2002-2010 közötti állami jogsértéseket vizsgáló bizottság, a részjelentés elfogadásával befejezte a tevékenységét – mondta Gulyás Gergely. Egyetértettek abban, hogy az elmúlt 8 évben mindenkinek, de különösen a radikális jobboldali szervezeteknek szembe kellett nézniük azzal, hogy a velük nem szimpatizáló kormány és politikai elit enged meg magának olyan jellegű korlátozásokat és jogsértéseket, melyek alapvető alkotmányos alapjogokat sértenek.

A gyülekezési szabadság, a véleménynyilvánítás - az egészen szélsőséges elemektől eltekintve - az értéktartam nélkül illet meg mindenkit. Attól, hogy nem értünk egyet egy véleménnyel, azért még nem korlátozhatjuk. A gyülekezési jognál pedig meghatározott okok kivételével a legszélsőségesebb rendezvény sem korlátozható és tiltható meg. Jól látható, hogy az elmúlt 8 évben ilyen korlátozásokra miért került sor.

Ami a 2006 őszi események következményét illeti, a bizottság azzal zárta le a tevékenységét, hogy 3 feljelentést tett, ami 3 csoportra vonatkozott.

1./ a rendőrségen belüli felelősségre vonás elmaradása, annak ellenére, hogy azt a fegyelmi osztály is javasolta

2./TV-székház ostroma, hogy a rendőrség nem biztosította az épületben dolgozók védelmét, nem garantálta biztonságos eltávozásukat.

3./ Azonosító számok hiányára.

Mind a 3 esetben folyik a nyomozás.

Gaudi-Nagy Tamás történelmű jelentőségűnek tartja a bizottság mai döntését, az elmúlt 8 év jelentésének elfogadásával.

Látleletet, kor és kórképe a társadalomnak, a világnak, a jövő generáció számára, hogy ilyen és ehhez hasonló jogsértések szintjére nem aljasodhat le az állam.

Fő tétele a 20 oldalas jelentésnek, hogy az állam eszközrendszerét és az erőszakszervezeteket a megfélemlítés megtorlás eszközeiként használta fel. Mind a jogalkotás, mind a jogalkalmazás területén. Nincs Budapestnek olyan fontosabb tere, utcája, csomópontja, ahol ilyen tüntetések, összecsapások során, ahol megfélemlítő rendőri támadások nem történtek volna. Visszatérés történt azokhoz az időkhöz, amit elképzelni sem tudtunk volna, a hatalom megtartásának egyértelmű és kizárólagos szándékával. A jogalkalmazás és joggyakorlás eszköze mellett a tudati meggyőzéssel is próbálkoztak.

A mai ülésen is azt a látszatot kívánták kelteni a szocialista képviselők, mintha az elmúlt 8 évben semmi jogsértés nem történt volna. Ők az alapjog gyakorlókat folyamatosan úgy állították be, hogy: „a randalírozó csőcselék fenyegeti a békés többség életét”. Szerencsére öntudatos, bátor emberek, nagyon sokan ellenálltak, és vállalták a kockázatot, a megfélemlítő eljárásokat. Nagyon sokukat elítélték, és nagyon komoly károkat szenvedtek el.

A nemzeti jogvédők büszkék arra, hogy részt vettek ebben a munkában. A jelentés a NJSZ és Alapítvány esetjogának jelentős feldolgozását is jelenti.

Bízik abban, hogy a következmények levonása is megtörténhet.

Ennek 3 eleme:

- a jogkorlátozó jogszabályokat mindenképpen hatályon kívül kell helyezni, melyek a tiltakozókra vonatkoznak (passzív engedetlenségi rendelet, gárdaellenes rendeletek, lex tojás törvény).

- jóvátételt ki kell terjeszteni nemcsak a 2006 őszi károsultakra, hanem a 2002-2010 közöttiekre is.

- közkegyelmet kell adni mindazoknak, akik a 2002-2010-ig törvénysértő módon és koncepciós eljárások szenvedő alanyi voltak.

Közös a feladat, minden módon meg kell akadályozni, hogy ilyen és ehhez hasonló szinten történhessenek a dolgok, és végre már az előre lépéssel kell foglalkozni.

Orbán Éva